Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó 14-én, hétfőn. 595 egyet, de nem azért, mintha azokat elvileg nem helyeselném, hanem azért, mert azt a bizonyos korlátot, azt a kemény kivánt, korlátot nem látom bennük. Ne játsszunk a szavakkal. Vagy van szükség erre a törvényjavaslatra vagy nincs. Ha van rá szükség, akkor tessék azt a korlátot keménnyé, erőssé tenni, hogy szabadság mint eszköz ugy érvényesülhessen ebben a korlátban, illetőleg ezen eszköz révén a cél ugy legyen elérhető, hogy ne állhasson be olyan veszedelem, mint amilyen 1918-bau szakadt a a nyakunkra. A büntetőtörvénykönyv bizonyos hiányosságai következtében szükség van arra az állami és társadalmi rend törvényes védelme céljából, hogy bizonyos szempontokból bizonyos eredményeket biztositandó ez a javaslat érvényesüljön. Az előkészületi cselekményekről is megemlékezett itt az egyik képviselő ur és azt mondta, hogy az előkészületi cselekményeket is bünteti a törvényjavaslat. Hiszen a büntetőtörvénykönyvnek is szüksége van arra, hogy büntesse az előkészületi cselekményeket, mert hiszen nagyon sok olyan része van a társadalmi életnek, ahol bizonyos előkészületi cselekményeket meg kell torolni, mert ha azok nem toroltatnak meg, végeredményükben szülik azt a destrukciót, mely rettenetességeket eredményez. Hisz ott van a proletárdiktatúra. A törvényjavaslatnak tehát, minthogy szükség van rá, olyannak kellene lennie, hogy teljes mértékben kielégitse azokat a célokat, melyekért megalkotjuk, mert ha nem elégiti ki, akkor tulajdonképen illuzóriussá válik az egész. Az én véleményem szerint a büntetési tételeknek a törvényjavaslatban ajánlott alacsonysága eredményezheti, hogy illuzóriussá fog válni az az eredmény, mert hiszen a veszély nagyságához mérten nem sújt azzal a büntetéssel, amellyel kellene. Méltóztassanak csak visszaemlékezni a numerus claususról szóló törvényjavaslat vitájára. Ott is és a botbüntetés vitájánál is, a szigorításért szólaltam fel, mert igenis ezeknek a törvényeknek gyenge büntetési tételei eredményezték azt, hogy a biró nem tudta kellő módon megtorolni azokat a bűncselekményeket, melyek társadalmi rendünk lesorvasztására vezettek. Azt mondja Rassay t. képviselőtársam, hogyha a bírónak tágabb teret adnak, akkor a szabadság hóhéra lesz. Nem tudom, ült-e Rassay t. képviselőtársam a birói székben, de azt tudom, hogy amikor a biró a birói székben ül, nem hóhéroskodik, hanem az igazságot keresi és az igazság keresése közben szent fanatizmus fogja el, nem lát, nem hall semmi egyebet, csak azokat a tényeket mérlegeli, melyek szükségesek ahhoz, hogy ítéletét meghozhassa. Ha a bírónak nem adjuk meg a módot arra, hogy kellőleg szabadon mérlegelve bíráskodhassak, azáltal a törvényjavaslatot tesszük illuzióriussá, viszont ha túlságosan megengedjük, hogy belenyúlhasson, akkor, mint Eassay t. képviselőtársam mondta, hóhér lesz. Ke tessék ettől félni. Amikor a biró a törvényjavaslatot kézhez kapja, át fogja tanulmányozni, s amikor áttanulmányozta, nem fog belemagyarázni olyan tendenciákat, mint amilyeneket itt belemagyaráznak, nem tudom mi okokból, miiyen célokért, de fakto folyton belemagyaráznak. Patacsi Dénes: De mi tudjuk. Hornyánszky Zoltán : ... ám de facto belemagyaráznak, és falláciákkai érvelve meg akarják téveszteni a köztudatot. Azt mondják, hogy nem jó a törvényjavaslatban az »erőszakos« kifejezés. Bocsánatot kérek, akár azt mondjuk, hogy »erőszakos felforgatással«, akár azt, hogy »erőszakkal való felforgatással«, az denikve egyet jelent. Nem szabad a szavakon nyargalásznunk. Ha történetesen az lenne benn a törvényjavaslatban, hogy »erőszakkal való felforgatással«, akkor az ellen szólaltak volna fel, hogy miért nem ugy vétetett fel, hogy »erőszakos felforgatással«. Ez a kettő tökéletesen mindegy. Ugyanaz az eset, mint volt a botbüntetésnél. Ott is festegették az ördögöt a falra, hogy mit fog szólni hozzá a műveit Nyugat, hogyha mi itt elkezdünk botozni. Tessék nekem megmondani, hány botbüntetést szabott ki eddig a bíróság? (Mozgás.) Talán egyetlenegy eset volt, amikor azt alkalmazták, mert a bíróságnak rendelkezésére van adva, hogy kellő módon belenyúljon, ha annak szükségét látja és ne nyúljon bele, ha nem látja szükségét. Következésképen ennél a törvényjavaslatnál sem kell félni, attól, lia a bírónak nincs megadva, vagy nagyon megvan szorítva, vagy túl van engedve a jogköre. En szeretném, ha mentől jobban ki volna terjesztve a jogköre, ha a birőt tág latitüddel látnánk el és az egy napi fogháztól az akasztófáig alkalmazhatná a büntetési nemeket az olyan egyénre, aki a társadalmi rend, az állam és a haza ellen vét. (Elénk taps a középen és a jobboldalon.) Nem kell a szavakkal játszanunk. A botbüntetés is nagyon helyes, becsületes ember ne féljen tőle, ne kövessen el senki olyan cselekményt, melyet bottal büntetnek. (Ügy van ! Ugy van ! a középen.) Aki a társadalmi rend alapján áll, aki nem áll a destrukció szolgálatában, az egy percig sem fog félni attól, hogy alávesse magát ennek a törvényjavaslatnak. (Ugy van! Ugy van! a középen és a jobboldalon.) Itt van a barbarizmus vádja abban az esetben, ha szigorúan büntetünk. Bocsánatot kérek, mi az a barbarizmus ? Hát barbarizmus az, ha kemény, erős eszközökkel rá tudom szorítani az én renitenskedő hazafiaimat vagy polgáraimat arra, hogy alávessék magukat a törvénynek? Hát barbarizmus az, ha megvédem az erkölcsöt erőszakkal és nem engedem meg az erkölcsök túltengését olyatén értelemben, hogy az erkölcsök destruálásának maga az állam legyen az áldozata? Igenis erőszakot, keménységet akarok s 75*