Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

594 À Nemzetgyűlés 165. ülése 1921 tendenciózusan belemagyaráz a javaslatba olyan dolgokat, amelyek nincsenek benne és a büntetőtörvénykönyv szellemével állítja ellentétbe ezt a javaslatot. Pedig ez nem egyéb, mint egy további sarjadzásaa büntetőtörvénykönyvnek, csakhogy bizonyos megfejeléssel : keresztény gondolat, nemzeti öntudatos megfejeléssel, amelyet az 1878 : V. te, a büntetőtörvénykönyv, mint Csemegi-codex, bizonyos faji szempontokból nélkülöz, (ügy van! Taps.) Bárczy István: Kégî vicc! Hornyánszky Zoltán: Hogy a büntetőtörvénykönyvnek mennyi hiánya van, azt mint jogász elégszer tapasztaltam, hiszen munkaidején, mint a büntetőtörvényszék gyorsított tanácsának tagja tárgyaltam, és sokszor bizony a biró majdnem összetört az előtt a skrupulus előtt, hogy mit csináljon ? Nincs tág latitude, amely között mozoghatna. Hogyan foghatom meg azt a bűncselekményt, mikor tudom, látom, mikor a bizonyítékok egész erdeje kívánja meg a lehetőséget arra és valósággal involválja, hogy igenis büntető módon belenyúljak, de nem találom meg a lehetőséget, mert a törvény mereven elzár attól. Szakember előtt nem kell ezt fejtegetnem, hiszen nem egy esetünk volt, amikor nem tudott az ember belenyúlni és csirkefogó gazemberek futottak meg további veszedelmeztetósére a társadalomnak, mert nem volt meg a kellő mód, hogy a bíróságok belenyúlhassanak és kellő módon retorzió alá vessék. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azt mondja a javaslat a büntetőtörvénykönyv hiányosságáról, hogy bizonyos hiányok vannak itt, mert a büntetőtörvénykönyv a 127. §-ában védi az alkotmányosságot, de ama veszedelmek ellen, amelyek keletkezhetnek, még mindig nem nyújt kellő védelmet. Tökéletesen igy van ez, hiszen gyakorlati példákkal igazolható. Azután felvetik azt, hogy az állam és társadalom törvényes rendjének védelmére szolgál ez a javaslat. Nem akarok jogfilozófiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de kénytelen vagyok valahogy rátérni arra, hogy tulajdonképen mi is az az alkotmány. Az állam és társadalom, amely együttesen alkotja a hazát a területtel, nincs kellőleg megvédve abban a pillanatban, amint akár az államot, akár a társadalmat, mint egy rendbe összefoglalt tömeget, közületet, nem védem kellőleg. Méltóztassék most distingválni abban a tekintetben, hogy ez a javaslat, amely az állami és társadalmi rendről, a társadalmi törvényes rendről beszül, ebben a pillanatban valójában, az én véleményem szerint, csak azt fejezte ki, hogy az alkotmányt védi. Miért ? Mert az állami és társadalmi törvényes rend adja összesen azt, hogy alkotmányról beszélhetek. Az alkotmány tágabb értelemben véve azoknak az államjogi intézményeknek összessége, amelyek szemben állanak az egyesek érdekeivel, jogaival és kötelességeivel. Amikor ezt megszabja az alkotmány, akkor tulaj donképen nem mást szab meg, mint az . évi március hó 14-én, hétfőn. államnak ós társadalomnak rendjét. Ha az a társadalmi rend nincs törvényekben lefektetve, akkor csak társadalmi rend, ha azonban a társadalom törvényes rendjéről van szó, — mint a javaslat mondja — akkor véleményem szerint az állam és társadalom törvényes rendje, amely kodifikálva van, már adja az alkotmányt. Következésképen mondhatta volna a javaslat azt, hogy az alkotmány ellen indított mindennemű olyan erőszakos felforgatás, és már most azért kell ezt megemiitenem, mert hiszen azt mondják, hogy a biró nehéz helyzet elé állíttatnék akkor, amidőn annak a bírónak kell majd distingválnia, mert nincs expressis verbis kimondva, hogy mit ért alatta a javaslat. Ne méltóztassék attól egy percig sem félni. Az a biró, amikor a sella curulis-ban ül, előtte nincs párt, nincs kor, nincs rang és nemi különbség; az a biró megesküszik a to vényre, az alkotmányra, s megesküszik arra is, hogy meggyőződése szerint jár el s az esküjében, amelynél szebb eskü nincs, azt mondja, hogy »kedvet, gyűlöletet, kedvkeresést, félelmet, mindent félretéve, az előttem perlekedőknek igazságot szolgáltatok«. A birót tehát, amikor a sella curulis-ban ül, amikor onnan, talán jupiteri magasságból dörgi el ítéletét, nem vezetik semmiféle más szempontok, csak egyedül az igazság keresése, és aki nem érti meg, hogy mi az, amikor az a biró ítéletet hoz, az nem tudja kellőleg méltányolni, hogy az a biró akkor nem lát egyebet. mint pusztán in concreto magát azt a jogesetet, s abban a jogesetben sem lát egyebet, mint az igazságnak megnyilvánulási módját. Igenis, a büntetőtörvénykönyv védi az alkotmányt, amely a közvetlenül való veszedelmeztetés mellett fennforog, de nem véd az ellen, amikor közvetett utón indul meg valami, amikor bolsevista vagy mensevista, vagy bármilyen olyan mozgalom van, amely a társadalmat s az államot mint olyant, alkalmas összeroppantani. Arról nem szól, ha közvetetten irányul ellene és akkor nem nyújt kellő védelmet. Itt van a hiányosság, s ezt kell pótolni! Miért ? Mert a múlt bizonyítékot szolgáltat arra, hogy megvolt a büntetőtörvénykönyv és mindamellett, hogy megvolt, el lehetett követni olyan izgatásokat, amelyek mint eredményt szülték meg a bolsevizmust. Ha most valami nem bolsevizmus, hanem mensevizmus, vagy bármilyen név alatt szerepel és alkalmas arra, hogy az államnak, a társadalomnak az erőit aláássa, abban a pillanatban be fog következni az összeomlás veszélye s ezt a veszélyt kell elsősorban eminenter kizárni, mert ha ezt kizártuk, már abban a pillanatban adva van a társadalmi rend. Ennek érdekében indult meg ez a törvényjavaslat s én a magam részéről ellenzéki képviselőlétemre sem tudok mást tenni, mint hogy azt in principió elfogadjam. Vannak részletei, melyekkel nem értek