Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-165
A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó 14-én, hétfőn. 593 öntudatának kiépitését ugy, hogy az minden egyes egyén lelkében mint élő öntudat virágozzék. A szabadság tehát csak eszköz és nem cél. Ugy látom azonban, hogy itt nagyon sokan elvétik a kérdést, mert nem azt nézik, hogy itt a szabadságot kell fentartani, hanem bizonyos célokat akarnak a szabadságnak alárendelni és a szabadságot oda akarják destruálni, hogy az céllá emelkedjék, pedig az határozott destrukció, mert a szabadság csak eszköz. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Minden nemzet, amely az egyénekben rejlő minden erejét összpontosítani akarta, a szabadságot mindig igy fogta fel. Bizonyiték emellett, hogy amikor a nemzetekben a jólét kifejlődött, amikor gazdasági törekvéseik lendültek fel, akkor a szabadság kérdésében az emberek rendesen elvesztették öntudatukat és a szabadságot elejtették. Amilyen veszedelmes az, hogy a szabadságot elejtik, ép olyan veszedelmes az, ha a szabadságot céllá emelik. Nemzetek vesztek el, mert a szabadságot nem becsülték. Nemzetek vesztek el, mert a szabadságot túlértékelték. Hiszen a szabadság abban az értelemben, amiként azt kezelik a törvénytudók, a jog filozófiája. Elég azt hiszem rámutatni csak Montesquieu-re, aki azt mondja, hogy a szabadság az a jog, hogy cselekedhetjük mindazt, ami törvény szerint megengedett. Tehát a törvény korlátját adja annak, hogy a szabadság érvényesülhessen, a szabadságon keresztül érvényesüljön az állam érdeke. A salus rei pulicae suprema lex esto, ez áll mindenekelőtt. Akkor, amikor egy nemzet nem becsüli a szabadságot, tönkremegy, akkor pedig, amikor egy nemzet nem becsüli meg azt, hogy ez a szabadság csak eszköz és nem tudja azt alárendelni magasabb céloknak, akkor az a nemzet ép ugy elveszett, Bentham azt mondja egy helyen, hogy : »A törvény azért nem valami rossz, mert korlátolja a szabadságot !« Hiszen méltóztassék csak elképzelni, ha én kint járok az utcán ós nem véd a büntetőtörvónykönyv egyéni szabadságom tekintetében, amikor kimegyek és valaki megfog, mert neki szabadsága van, hogy engem megfogjon, elvigyen más helyre, mint ahova én akarok menni, az ő szabadsága megvan, de az én szabadságom már korlátozva van. Az ám, de a törvény beleszorítja őt korlátok köze, amelyek között engem nem gátolhat az én szabadságomban. És akkor történt tulajdonképen a szabadság mellett a legelső lépés, amikor más személyes szabadsága is védve van a korlátok között, mert a szabadság csak korlátok között érvényesülhet. Hiszen ha én szabadon törhetekzuzhatok, ez anarchia, ez az a szabadosság, amelyről már az előbb megemlékezett Drozdy képviselő ur, csakhogy ő más vonatkozásban tette azt, mint teszem én. Tehát korlátok között kell megnyilvánulnia a szabadságnak, mert hiszen különben az a szabadság közveszedelem lesz, abból a bellum NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET. omnium contra omnes lesz, az harcot teremt, tehát mederbe szoritani, moderálni, korlátozni kell és akkor van szabadság. Ennek a törvényjavaslatnak az elbírálásánál azt keli tehát elsősorban mérlegre vetni, kell-e ez a korlátozás, amely itt ebben a törvényjavaslatban adva van. Ha kell, akkor meg kell csinálni, ha nem kell, akkor nem kell sem gyenge, sem erős korlátozás, mert nincs szükség rá. De ha meg kell csinálni, akkor legyen ez a korlát erős, hogy kellő módon meggátolja az egyéni törekvéseknek azt a kilengését, amely eredményezhetett itt antimilitarista mozgalmat és annak eredményeként bolsevizmust, amelynek átkait végigszenvedtük. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Elsősorban azt kell vizsgálnom, kell-e ez a korlát, vagy nem kell. Hogy kell, arra — nézetem szerint — a törvényjavaslatnak megokolása, továbbá az igazságügyi bizottság jelentésében felhozott megokolás meg is felel, mert azt mondja, hogy az a korlát kell, és pedig azért kell, mert a bolsevizmus veszedelme ellen nyújt biztosítékot. Túri Béla igen t. képviselőtársam nagyon helyesen érintette ezt a kérdést, amikor azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak célja prevenció, amint az orvosok kifejezik magukat : profilaxis. Profilaktikus módon előrenyúlva kell biztositékot nyújtani arra, hogy a fertőző betegségek ne álljanak elő és ne terjedhessenek. A keresztény nemzeti gondolat igenis korlátokat akar, hiszen a keresztény morál is korlátozás, (Igaz ! Ugy van !) korlátok nélkül nem lehet keresztény erkölcsi életet élni (Ugy van ! Ugy van !) és a nemzeti élet is korlátokat követel. (Ugy van! Taps.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ha logice, fizice veszem ezt a törvényjavaslatot, mindenféleképen, ha ellenzéki képviselő vagyok is, de mert elvben, in principio, egyetértek annak a törvényjavaslatnak szellemével, amely abban le van fektetve, kénytelen vagyok amellett lándzsát törni, hogy igenis, a büntetőtörvénykönyvünk — amint helyesen emeli ki az igazságügyi bizottság jelentése is a megokolásában — bizonyos hiányosságot mutat, mert hiszen nem adja meg azt a kellő védelmet, amely szükséges ahhoz, hogy mindennemű olyan veszedelem ellen biztosítsuk a társadalmat, az államot : az egyénekből alakult közületet, a társadalmat biztosítsuk azok ellen a veszélyek ellen, amelyek nemcsak a múltban, de a jelenben is, talán rejtetten, de fokozottabb mértékben ma is élő, virulens erővel tenyésznek. Patacsi Dénes: Ez az igazság! Nem pártpolitikai szempontból kell nézni ezt a dolgot! Hornyánszky Zoltán: Itt pártpolitikának nincs helye. (Ugy van! Taps.) Itt a nemzetvédelem követeli a maga érvényesülését és ennek a nemzetvédelemnek érdekében nagyon rossz szolgálatot tesz az, aki akár jogászi elmeficamodással, akár nem tudom, miféle raffineriával 75
