Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

592 A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lá-én, hétfon. Drozdy Győző : Szóval, illetőségi helyéről is ki lehet utasítani. Patacsi Dénes: Hock Jánost és Károlyit is kiutasítottak Olaszországból! Balla Aladár : Ez megint nagyszerű volt ! (Zaj a jobboldalon.) Patacsi Dénes: A mi országunkból is ki kell utasítani azt, aki hazaáruló ! Drozdy Győző : Már most azt kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogy akit mindenünnen kitoloncolnak, még az illetőségi helyéről is, az hová menjen ? Dánér Béla: Menjen vissza Galíciába ! (Igaz! Ugy van!) Drozdy Győző: Ezt elviszik Zalaegerszegre, az internálási táborba s ha ilyenek többen lesznek, akkor azt a tábort nem lehet megszüntetni, állandóan készenlétben kell tartani, mert mindig előfordulhat, hogy valakit illetőségi helyéről kitoloncolnak. Eltekintve attól, bogy politikailag sem okos dolog, ha valakit illetőségi helyéről, ahol jól figyelhetik, kiutasítanak és elviszik olyan helyre, ahol nem ismerik s ahol a maga bomlasztó munkáját jobban folytathatja. Ez az eljárás nagyon hasonlít Morus Tamás utópisztikus államregényének utolsó fejezetéhez, ahol ő többek között azt irta, hogy aki államügyekkel foglalkozik az arra hivatott gyűléseken kivül, az halálbüntetéssel büntetendő. Ha már azt sem akarjuk megengedi, hogy valaki az illetőségi helyén uj életet kezdhessen, akkor jobb lett volna talán mindjárt a Morus Tamás receptjét alkalmazni. Rendkívül könnyen megállapítható titkos célja a törvényjavaslatnak a sztrájk elnyomása. Az igazságügyminister ur ezt tagadja, én azonban bizonyítani fogom. A sztrájkjognak természetszerű határai mindenesetre vannak. Ezt koncedálom. Mielőtt azonban ilyen törvényt hozunk, meg kell alkotnunk a munkaalkotmányt. Hogy pedig ez a törvény alkalmazható a sztrájk ellen, azt igen könnyű a következőképen bizonyítani : A társadalomnak a rendje ugyebár az, hogy minden ember dolgozzék, aki nem dolgozik, ne egyék, mert az vét a társadalom rendje ellen. Aki vét a társadalom rendje ellen, azaz összebeszél, szervezkedik, egyezkedik, a munkát megtagadja, ez olyan deliktum, amelyet a törvény alkalmasnak tart arra, hogy ellene eljárás indittassék és én nagyon csodálkozom azokon a képviselőtársaimon, akik még most is szeretik magukat keresztényszocialista képviselőknek nevezni, hogy ezt a veszedelmes dolgot nem látják meg ebben a paragrafusban, amire ezt a mindenkori kormányok bármikor felhasználhatják. Bernolák Nándor előadó: Ez tévedés! Drozdy Győző : Bebizonyított tény, ezt megcáfolni nem lehet. (Mozgás.) Sréter István : Nagyszerű 1 (Derültség a középen.) Drozdy Győző: Egyáltalán ugy látom, hogy ez a törvény egy bosszutörvény, pedig mikor az ember haragszik, akkor nincs igaza. Plato is azt mondotta szolgájának, mikor bűnt • követett el: Hallod szolgám, ha nem haragudnék, most elvernélek. A régi angol törvények az esküdtszékből kizárják a mészárosokat, mert keményszivüek. Azt látom azonban, hogy nálunk most csakis a bosszú és ez a kemény sziv érvényesül. Szerencsétien országunk az egyik szélsőségből a másikba csapott. A Károlyi-forradalom alatt a szabadságból szabadosság lett, mindenkinek minden szabad volt, mindenki azt tette, amit akart, senki sem fogadta el másnak rendelkezését vagy parancsát. Most pedig ezzel szemben azt látjuk, hogy ma meg semmi sem szabad. A középút a helyes! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért nekünk a középutra kell térnünk. Elismerem, hogy — ha ebből a javaslatból törvény lesz, rend lesz ebben az országban, de az a rend olyan lesz, mint a temetőben a sírok között, amelyek egymás mellett szép sorrendben feküsznek. A pusztulás rendje lesz az. Az emberek nem fognak merni hangosan beszélni, lábujjhegyen fognak járni, három-négy ember nem fog merni beszélni az utcán, mert mindenki attól fog félni, hogy valamelyik arca talán a spicli borzalmas és veszedelmes álarca, amely őt hűvösre juttatja. Ha a kormány valóban rendet akar teremteni itt ebben az országban, akkor szüntesse meg elsősorban is a közelkeseredós okait. Nem tízezrek bebörtönzésével, nem internálási táborokkal, nem a gabona szabadforgalmának eltiltásával, nem rekvirálással, nem maximálással, kontigentálással, nem a gyülekezési és sajtószabadság elnyomásával, hanem szabadsággal, békével és joggal lehet itt megteremteni a rendet, azt, amelyre ennek az országnak szüksége van. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek után pedig azt mondom, hogy több kereszténységet kívánok és kevesebb farizeuskodást kívánok azoktól, akik az országban oly nagy elkeseredést keltettek, (Ugy van! Ugy van!) a magam részéről pedig még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el ezt a javaslatot és hozzájárulok Rassay képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A hamburgi városháza falára ez a latin mondás van felírva, hogy »Libertatém, quam peperere maiores, digne studeat servare porteritas«, hogy az utódok igyekezzenek szorgosan fentartani azt a szabadságot, amelyet az elődök megteremtettek. A szabadságot minden nemzet, amely egyéni, nemzeti életét akarja leélni, nem mint célt, hanem mint eszközt fogja fentartani azért, hogy egy magasabb cél érdekében a szabadság révén érje el nemzeti föllendülésének, nemzeti