Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-165
A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó 14-én, hétfőn. 57$ olkalmazásának sokszor bűnös elmulasztása okozta.« Igen t. Nemzetgyűlés ! Ha a törvényjavaslat felett eddig lefolyt vitát végignézem, arra az észleletre jutok, hogy a törvényjavaslat mellett és a törvényjavaslat ellen felszólalók beszédeinek tartalma között tulaj donképen nincs meg az a nagy ellentét, amely a lényegben való eltérést indokolná. Mert hiszen a javaslat mellett felszólalók — maga a törvényjavaslat indokolása és az előadó ur is — leginkább azzal foglalkoztak, hogy nekünk milyen erősen kell az ilyen bolsevista felforgatások veszedelme ellen védekezni. Ez az, amiben mindnyájan egyetértünk, ez tehát nem vita tárgya. Itt tulaj donképen csak arról kellene beszélni, hogy ez a javaslat szükséges-e, alkalmas-e ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a kitűzött cél elérésére s hogy megfelel-e a büntetőjog régi, kipróbált és kijegecesedett alapelveinek. ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból kell tehát birálni ezt a javaslatot. A legtöbben, különösen épen a mellette felszólalók közül többen, inkább politikai szempontból foglalkoztak a törvényjavaslattal (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ugy mondhatnám : elhanyagolták a büntetőjogi szempontokat, pedig tulaj donképen csak ezzel együtt birálható el epén az a főkérdés, hogy van-e majd szükség erre a törvényre és hogy azután alkalmas-e ez a törvény a kitűzött cél elérésére. Abban a kérdésben, hogy van-e bolsevista veszedelem vagy nincs, azt hiszem, teljesen felesleges vitába bocsátkozni. Gróf Andrássy Gyula képviselő ur magyarázta azt, hogy nem osztja Bródy Ernő képviselő ur nézetét, aki szerint itt ki van zárva minden bolsevista forradalom megújulása ; ezzel szemben a történelemből bizonyította azt, hogy a forradalmi mozgalmak mindig hajlandók a recidivára. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nincs is sok jelentősége, igen t. Nemzetgyűlés az efelett való vitázásnak, mert ha mi alapos, bevált eszközökkel védekezni kívánunk az ilyen felforgató tendenciák ellen, ez még akkor is helyes, ha azok közvetlen veszedelemmel nem fenyegetnek bennünket. Nézetem szerint csäk arra kell vigyázni, hogy az ezzel a bolsevista veszedelemmel váló folytonos fenyegetődzés ne legyen ürügy arra, hogy állandóan elnyomják a közszabadságokat ebben az országban, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) S nem lehet nézetem szerint — ezt itt csak mellékesen emlitem fel — arra az álláspontra helyezkedni, mint amilyen álláspontra — amint azt az uj hágókból olvastam — a ministerelnök ur helyezkedett egy, azt hiszem, a pártban tett nyilatko-, zata szerint, hogy amig az orosz bolsevizmus fennáll, addig nem lehet a sajtószabadságot visszaállítani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert } méltóztassanak megengedni : én nem tudom, hogy milyen sanszai vannak az ellenforradalomnak Oroszországban, — mindenesetbe kívánjuk, hogy ott minél előbb helyreálljon a rend — azonban ebben a tekintetben is az a nézetem — s nagyon sokan vannak ebben a nézetben —- hogy itt nem lehet olyan vérmes reményeket táplálni. Tegyük fel, hogy még négy-öt évig, esetleg tovább is tart a bolsevizmus Oroszországban, addig tehát nem lehetne sajtószabadságunk. Bocsánatot kérek, ez nem álláspont. Sőt meg is fordíthatom épen ezeket a dolgokat, mert az ilyen fajta huzamosabb elnyomása a közszabadságoknak inkább alkalmas arra, hogy a kedélyekben és a lelkekben az elégedetlenséget szítsa, amely elégedetlenség mindig termő talaj az ilyen felforgató tendenciák számára. Én tehát azt hi> szem, hogy azzal a kérdéssel, hogy vájjon fenyeget-e minket a bolsevista veszedelem közvetlenül vagy nem, nem is érdemes foglalkozni, mert mindenesetre jó, ha minél erősebben védekezünk az ellen, még akkor is, ha minket közvetlen vészedé» lem nem fenyeget. Már most az a kérdés, hogy szükség van-e ebből a szempontból erre a törvényjavaslatra ? Az ügyvédi kamara nagyon helyesen mutatott már reá és többen is hivatkoztak arra, hogy az eddigi tapasztalattal kellett volna a törvényjavaslat szükségességét támogatni. De én nem látok semmiféle adalékot ennek az indokolására, mert hiszen — mint a kamara is mondja — nem az volt eddig se a baj, nem azért volt bolsevizmus Magyarországon, mert nem voltak jó büntetőjogi rendelkezéseink a büntetőtörvénykönyvben,... Dánér Béla : Hanem mert sok a zsidó ! Bárczy István : . . . mert hiszen azokat nem is vették igénybe erre a célra, hanem itt egészen más szempontokból kell a kérdést megítélni. Áltálában én azt hiszem, — nekem az a meggyőződésem —' hogy a régi magyar büntetőtörvénykönyv teljesen elégséges arra, hogy mi azzal is védekezni tudjunk a bolsevizmus ellen ; csak keményen és következetesen kell azt igénybe venni és mindenkivel szemben végrehajtani. (Ügy van ! a szélsőbaloldalion.) Ha esetleg a büntetések némi szigorítására van szükség, az ellen természetesen magamnak sem volna észrevételem, mert hiszen az semmi körülmények között nem árt, csak abban is kell bizonyos rációnak, bizonyos következetességnek lenni, amely végigvonul azután a törvényen s amely Összhangzásban van a többi bűncselekményre kirótt büntetésekkel és az általánc s büntetőjogi elvekkel. Én tehát azt gondolom, hogy ez a régi büntetőtörvénykönyv, mondom, a büntetések esetleges súlyosbításával, sőt esetleg valamely kisebb novelláris kiegészítéssel teljességgel megfelelt volna a kivánt célnak. Ezzel szemben az a másik kérdés áll elő, hogy alkalmae-e az ide elébünk terjesztett törvényjavaslat arra 1 , hogy a bolsevista felforgatások ellen hatályosabban megvédje az országot ? Én nem vagyok ebben a véleményben, legalább is azon szövegezés mellett, amely itt előttünk áll. Én bizonyos megnyugvással hallottam az igazságügyminister urnák nyilatkozatát, aki máris hajlandóságot mutatott bizonyos változtatásokra. Cjak természetesen itt nagyon fontos az, hogy azok a változtatások tényleg olyanok legyenek, amelyek minden bizonytalan73*
