Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-165
580 A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lé-én, hétfőn. ságot kizárnak és világosan megjelölik, körülirják azokat a bűncselekményeket, amelyeket mint politikai bűncselekményeket ilyen súlyosabb büntetésekkel akarunk sújtani. Ezt igen fontosnak tartom. Itt van már az 1. §-ban, amiről már szó volt, »az állami és társadalmi rend« általános megjelölése. Ez a kifejezés is tulaj donképen sokkal hibridebb, mint az, amely a régi büntetőtörvénykönyvben van, ahol az alkotmányról van szó. Hogy mi a magyar alkotmány, azt ugyebár nagyon világosan tudjuk ; de hogy mi a társadalmi rend, azt nem. Már az állami rend is egy hibridebb fogalom, mert az állami rend fogalmába beleesnek azok a törvényes szabályozások és rendelkezések, amelyek nem tartoznak az alapvető alkotmányjogi szabályok közé, de viszont amelyeknek megváltoztatása, vagy megsértése vagy felforgatása tulaj donképen nem is olyan nagy crimen esetleg, mint az alkotmány alapelveibe ütköző ilyen felforgató tendenciák és tények. Ennélfogva én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben legfontosabb az, hogy világosan megjelöltessék a jogtárgy, az a jogi érdek, amely itt büntetőjogi védelemben fog részesülni. Mert különben itt egy olyan politikai bűncselekmény fogalma fog megállapítást nyerői, amely majdnem mindenre kiterjeszthető lesz és nagyon veszedelmes eszközt nyújt a kormányok kezébe. Itt a többesszámra helyezek súlyt, mert méltóztassanak meggondolni azt, hogy ha egy törvényjavaslat törvénnyé válik, akkor az nemcsak a mai kormány rendelkezésére fog állani, hanem a következő kormányok rendelkezésére is s nem biztos, hogy nem-e épen azokkal szemben fognak visszaélni egy ilyen törvény hézagosságával, akik ma azt megalkotják és annak megalkotásához hozzájárulnak. Ugyanez a bizonytalanság vonul végig a törvényjavaslat több fogalommeghatározásán. így a 7. §-ban, ahol a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló bűncselekményekről van szó, szintén előfordul egy ilyen hibrid és zavaros kifejezés. Azt mondja ugyanis a 7. §, hogy (olvassa) : »Aki a magyar államról vagy a magyar nemzetről nyilvánosan oly valótlan tényt oly elferditéssel ad elő vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését vagy jó hírnevét csór bit sa, hitelét vagy egyéb fontos érdekét sértse . . .« Mi az az egyéb fontos érdek ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Az uj szövegét már felolvastam I Bárczy István : Akkor az nagyon helyes, ez mindenesetre megnyugtató. Ami pedig magát a lényegét illeti, nagyon helyes az, hogy itt próbálunk lehető erélyes intézkedéseket tenni, de ezzel szemben is az a nézetem, hogy nem fogunk sok eredményt elérni. Mert hiszen nagyon nehéz megakadályozni azt, hogy a külföldi sajtóban mindenféle rágalmazó közlemények meg ne jelenjenek a mi országunkban történtekről. Ezzel szemben én sokkal hatályosabbnak tartottam már a múltban is mindig azt, hogy lehetőleg a sajtó felszabadításával kell módot nyújtani arra, hogy minden irányban világosságot derítsünk mindazokra a kérdésekre, amelyek alkalmasak a magyar nemzet megbecsülésének megtámadására. Itt különösen reámutatok arra, hogy a múltban — erre nagyon jól emlékszem — ezek a gyalázó és megbecstelenítő közlemények kapcsolatban voltak azokkal a bizonyos egyéni akciókkal, amelyek itt lefolytak, amelyeket azután természetesen százszorosan megnagyítva adtak elő a külföldi sajtóban. Itt azonban két dolog fontosabb annál, hogy az a sajtóban meg ne jelenjék. Az első az, hogy ne legyenek ilyen akciók, s ha vannak, azok a legnagyobb eréllyel megtoroltassanak. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Másodszor, hogy ami igaz, azt nyilvánosan tegyük közzé, ne pedig az a bizonyos elkenés politikája folytattassék, amely melegágya volt a külföldön terjesztett rágalmaknak. Orbók Attila: A túlzott hirek ugy születnek! Bárczy István : Ugy születnek, hogy azt is, ami való, igyekszünk eltakarni. Erre tehát sokkal nagyobb súlyt fektetek, mert ez sokkal alkalmasabb arra, hogy megakadályozzuk az ilyen rágalmazó közlemények megjelenését, illetőleg azoknak hatását. A másik dolog pedig az, hogy méltóztassanak elhinni, épen az ilyen törvényjavaslatok, — mintha ez a törvényjavaslat eredeti formájában menne keresztül, — ezek alkalmasak arra, hogy megingassák a külföldön is a magyar állam megbecsülését, s azokat a törvényeket, amelyeket méltóztattak hozni s amelyek közül csak kettőt említek meg, t. i. a numerus clausust és a botbüntetést ; ezek azok a törvényjavaslatok, amelyek már törvényerőre emelkedtek, nyújtanak tápot ahhoz, hogy a külföldön ellenünk /rágalmazó közleményeket terjeszthessenek. Én bízom annyira a mostani kormányban, hogy ennek a törvényjavaslatnak bizonytalanságát nem akarja kihasználni arra, hogy bizonyos politikai terrort fejtsen ki a párt érdeke szempontjából, ennek azonban magában a törvényben kell garanciákat teremteni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ehhez nem elég a bizalom, amely az én részemről — meg is indokolom — azon alapszik, hogy a kormányban olyan férfiak ülnek, akikről én ma nem tételezem fel azt, hogy ők itt egy ilyen politikai terrorral akarják a mai párthatalmat megalapozni, azonban, mint emiitettem, a kormányok változnak és épen azért kell gondoskodnunk arról, hogy egyik kormánynak se legyen módjában ilyen eszközök alkalmazása, amelyekkel politikai bizonytalanságba lehet helyezni minden a közéletben mozgó embert. Végül azt is megemlítem, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a tendencia, megengedem akaratlanul, de végigvonul ezen a törvényjavaslaton. Méltóz-