Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

A Nemzetgyűlés 149. illése 1921. évi február hó 21-én, hétfőn. 4? minden tehetsége szerint kész eloremozditani és megoldani. Meg vagyok győződve arról is és bizalmat érzek a kormány iránt olyan értelemben is, bogy teljes mértékben szivén viseli annak a nemzeti és keresztény gondolatának a sorsát, amelynek megbízottjaiként mi itt a Nemzetgyűlésben együtt ülünk, amelynek nagy feladatait előre kellene vinnünk kormányváltozások között és azok között a pártellentétek között is, amelyek bennünket részletkérdésben elválasztanak. En érzem és tudom, hogy a kormányt ennek a nemzeti és keresztény gondolatnak ugyanaz a belsősége és ugyanaz a hivatásérzete tölti el, mint itt mindnyájunkat, de ezzel együtt nagy sajnálattal azt kell éreznem és tapasztalnom, hogy a kormányban, akár személyi feltételeknél fogva, akár az adott pártfeltételeknél fogva, amelyekkel birkóznia kell, nines meg a képesség, amely ennek a nemzeti és keresztény gondolatnak az adott viszonyok közt azt a támasztékot, azt az erőt és azt a presztízst adhatná, amelyre talán sohasem volt nagyobb szükség, mint épen azok között a megpróbáltatások közt, amelyek ezt a gondolatot a maga elvi formájában és a maga kormányzati formájában is annyira fenyegeti. Mert ne feledkezzünk el egy pillanatra sem róla, hogy ez a gondolat, amely bennünket itt összegyűjtött, és amelynek a választásokon hűséget fogadtunk, ez még korántsem végezte el azokat a feladatokat, amelyekre hivatott, ez még nem oldotta meg mindazokat a kérdéseket, amelyeknek megoldása nélkül az ország továbbra is a válságoknak és a hányattatásoknak egész sorozatát lenne kénytelen elviselni, mert ha teremtett is bizonyos konszolidációt, ha létrehozta is a gazdasági munkának bizonyos előfeltételeit, ha létrehozta is a társadalmi ellentétek között a kiegyenlítésnek bizonyos formáját, ha enyhítette is azokat a szakadékokat és azokat a nyilt ellentéteket, amelyek az egyes osztályokat működése kezdetén egymástól elválasztották, szóval ha bizonyos nagy eredményeket tud is produkálni, ezzel még nem végezte be a maga történelmi misszióját, mert ennek a gondolatnak, ennek az irányzatnak igenis nagy történelmi missziója van. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiába mondják azt a másik oldalon, hogy ez a gondolat megbukott, és hiába hivatkozott Sándor Pál t. képviselőtársam a múltkoriban egy vacsora alkalmával arra, hogy a keresztény kurzus megbukott . . . (Mozgás.) Meskó Zoltán : A kurzus igen, de a keresztény eszme nem! Milotay István : A kurzus, jól mondja Meskó t. képviselőtársam, a kurzus talán megbukhatik és ha megbukna, ez azt jelentené, hogy a nemzeti és keresztény gondolat, mint kormányzati tényező túlélte magát, hitelét vesztette . . . Rassay Károly: Csak kompromittálták! Mlotay István: ...és helyét kénytelen más tényezőknek átengedni. Turi Béla*.* Igazi keresztények a liberális oldalon! (Zaj.) Kerekes Mihály : Vannak olyan keresztények, mint ott! Somogyi István : Kiállítja az érettségi bizonyítványt ! Milotay István : A keresztény gondolat ilyen értelemben igenis szenvedhet válságokat, ilyen értelemben keresztül mehet kudarcokon, de ami magának a kérdésnek a lényegét illeti, abban nem volt igaza Sándor Pál t. képviselőtársamnak, mert azt mondani, hogy a keresztény gondolat, mint politikai irányító tényező megszűnt és elvesztette hatóerejét, ez olyan túlzás,... Drozdy Győző : Nem is azt mondta ! (Mozgás.) Milotay István: ... amellyel igazán nagyon könnyű leszámolni, ... Haller István : Nem is fogok soha megbukni ! Milotay István: ...mert az ok, akik a nemzeti és keresztény gondolatot nem egy hatalmi politika hatóerejének érzik ... Turi Béla: Pedig sokan vannak, akik ugy jöttek ide! (Mozgás a jobboldalon.) Milotay István : . . . azok, akik a nemzeti és keresztény gondolatot nem ugy fogták fel, mint pártaspirációknak és személyi aspirációknak lendítő erejét . . . Túri Béla : Ezek kompromitálták ! Milotay István : ... akik tudják, hogy e mögött a gondolat mögött milyen mély társadalmi és gazdasági erők húzódnak meg, azok tisztában vannak azzal is, hogy ennek a gondolatnak létezése nem függ attól, hogy adott alkalommal milyen kormányok vagy milyen kormányférfiak próbálják megvalósítani és a valóságos életbe átültetni azt az irányzatot és azt a törekvést, amely ezt a gondolatot tulajdonképen táplálja. (Ugy van! Úgy van!) E mögött a gondolat mögött igenis olyan mély adottságok vannak, ezt a törekvést olyan mély társadalmi és gazdasági okok hozták létre, amelyek fenn is fogják tartani és politikai hatótényezővé fogják tenni mindaddig, amig maguk az okok, amelyek ezt a törekvést, ezt az irányzatot létre hozták, el nem enyésznek, vagy pedig hatóképességükből nem veszítenek. (Ugy van! Ugy van!) Azt kell mondanom, hogy nálunk a nemzeti és keresztény gondolat sorsa, lényege, helyzete és hivatása tulajdonképen a függetlenségi gondolatnak a sorsával, a függetlenségi gondolat megokoltságával hasonlítható össze, amely a múltban négyszáz esztendőn keresztül változó feltételek között, rettentő nehézségekkel küzdve, egyszer erőre kapva, máskor elhanyatlott erővel, de mindig fentartott és szem előtt tartott egy nagy célt, az ország függetlenségét. Ez a gondolat minden megpróbáltatás között, minden kudarc