Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. igazságszeretettől áthatott ez a beállítás, hanem az egyik debreceni római katholikus lappal, amelynek Than Gyula a szerkesztője, neki az alcímek között ezt irja : »Kováts J. István nagy beszéde a keresztény felekezetek testvéri megértéséről«. Majd a vezető helyen, az összefoglaló részben a következőket irja (olvassa) : »A történetíró feladata lesz az országnak ezt a mai eseményét a történelem mérlegére tenni. Mi, a napi krónikások .csak kiemeljük nagy jelentőségű momentumait. Örömmel jegyezhetjük fel : a mai ünnepnap bebizonyította, hogy nincs itt felekezeti háborúskodás.« Berki Gyula: A »Magyarország« csinál! (Zaj.) Kováts J. István (olvassa) : »Kováts J. István nemzetgyűlési képviselő gyújtó beszédében mintegy hatalmas isteni ige zengett a gyülekezet felett, hogy a magyar haza ellen vét, aki a testvérfelekezetek között a szerető testvériséget, (Felkiáltások jobbfelöl : Ez az !) a felekezeti egyetértést akarja megingatni. Debrecen keresztény népe, vésd ezt az aranymondást a szivedbe mélyen, hogy onnan soha ki ne kopjék.« S most leszek bátor még a Nemzetgyűlés szives engedelmével néhány sort szószerinti idézetben ugyancsak ebből a római katholikus lapból felolvasni annak illusztrálására, hogy mennyire nem igaz az, ,hogy politikai indulat izzott át beszédemen. Én az utolsó órában értesültem arról, hogy Kiss Ferenc t. képviselőtársam súlyosan megbetegedett. Engem kértek fel, hogy helyette azt a határozati javaslatot, amelyet a hétfői nemzetgyűlési ülésen is voltam bátor bemutatni, előterjesszem. Többek között a következőket mondottam (olvassa) : »Hazánk ellen, nemzetünk ellen vétenek, akik az alkotó munka alatt felgyújtják a talajt, a lelkek egységét. A protestánsok fájdalmaiban osztozni jöttünk ide, mint egy testnek, Krisztus testének a tagjai. Testvéries együttérzésünk pecsétjét akarjuk ráütni erre az ünnepélyre. A magyar haza esdve kér mindnyájunkat: ha van haragotok egymásra, tegyétek el arra az időre, amikor a magyar haza megengedheti magának azt a luxust, hogy fiai haragudjanak egymásra. Most dolgozzunk és imádkozzunk azért a lelki ^egységért, amelyet megbontani nem engedünk. Ort akarunk állani a keresztyén felekezeti béke mellett. Csak a mi testünkön keresztül vehetnék el a nemzetnek ezt a legféltettebb kincsét : a keresztyén felekezeti békességet. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy az Isten által nekünk adott magyar haza ellen vét, aki a testvér felekezetek között akár szóval, akár írással, akármiféle cselekedettel ezt a közös szent kincset elhomályosítani akarja.« (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Szabó Balázs: így volt! Berki Gyula : Mi van ebben politika ? Kováts J. István : A debreceni r. katholikus testvérek lapjából olvasom ezt és tanúul hívom >vi mÁrczius hó 11-én, pénieken. 5Ü az ott jelenvolt t. képviselőtársaimat, tegyenek ők is bizonyságot arról, igaz-e az, hogy üldözésekről és veszedelmekről beszéltem? (Felkiáltások jobb felöl: Nem igaz!) Igaz-e az, hogy a magam forradalmi szereplését igyekeztem igazolni. . . Berki Gyula: Nincs rá szüksége! Kováts J. István : ... Az előtt a tábor előtt, amely nem szorult arra, hogy megmondjam, mit tettem a forradalom alatt? Berki Gyula : Milotay ur tanulhatna Kováts Istvántól ! (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Rágalmazott! Rágalmazásból él! Huszonöt botot kellene kiróni a rágalmazókra is ! A cenzúra ezt nem törölte ki ! Hazudni szabad az újságoknak ! Zaj a ház minden oldalán. A ki ir, az ne hazudjék, irja meg az igazat! Nagy zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Milotay István : Majd öntől fogok tanulni hazafiságot ! (Zaj.) Kováts J. István : ... és igaz-e az, hogy az 1849-iki detronizációt emiitettem ott a templomban ? (Felkiáltások jobbfelöl : Nem igaz !) T. képviselőtársaim bizonyságtétele és a debreceni római katholikus testvérek lapja bizonyíték arra, hogy mennyire tendenciózus beállítás, amelyet Milotay t. képviselőtársam megengedett magának. (Felkiáltások jobbfelöl : Szégyelje magát ! Zaj a baloldalon.) Usetty Ferenc: Ezt az újságokban kellene elintézni. Gyömörey György : Nem tartozik ide. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: De igenis, ide tartozik! Ezt nem lehet eltussolni! Strohmann interpelláló! Zaj a Ház minden oldalán.) Barla-Szabó József: Ez nem megrendelt interpelláció ! Fábián István : Üljön nyugodtan és hallgasson ! Berki Gyula : Tegnap türelemmel meghallgattuk ! Gyömörey György : En a rendőrség szerepéről beszéltem és nem saját magamról. (Igaz ! Ügy van! a baloldalon.) Somogyi István : Intézzék el a »Magyarság«gal! (Zaj.) Balla Aladár: Odakünn már úgysem beszélhetünk, hát legalább itt hagyjanak beszélni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Én a t. képviselő urat a legmesszebbmenőleg engedtem beszélni, de azt hiszem, a képviselő ur az ülés feloszlatásáról akart szólni. Kováts j. István : Ugy van ! Mindjárt rátérek ! Berki Gyula: Kell egy kis bevezetés! (Derültség.) Kováts J. István: Azért tértem ki erre, t. Nemzetgyűlés, mert ugy akarják beállítani a dolgot, hogy mi tervszerűen izgattuk a lelkeket és készítettük elő arra a bizonyos botrányra,
