Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
512 A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921 amelyet állítólag mi inscenniroztunk. Ezért tértem ki erre és ezért akartam rámutatni, hogy mennyire tendenciózus és mennyire bizonyos ügyvédi mentegetési szándékú beállitás a dolognak ilyen szinben való feltüntetése. T. Nemzetgyűlés ! Ezután az országos presbiteri értekezlet után volt a közebéd a város különböző helyein. (Felkiáltásod half elől: Hat helyen!) Ahol a Nemzetgyűlés tagjai is összejöttek, valóban olyan lélekemelő s a testvéries szeretet melegétől áthatott volt az indulat, hogy mindannyian azt hittük és azt reméltük, hogy — végtelen nagy örömünkre — célunkat teljes mértékben elértük. Ezután következett az országos református lelkészegyesületnek délután fél öt órakor megkezdett gyűlése. Berki Gyula: Kendőri felügyelet mellett! Kováts J. István : Ezen a gyűlésen a tárgysorozat első pontja az elnök megnyitója volt. Az elnöki megnyitó beszédhez két hozzászólás történt. Mikor ez a két hozzászólás elhangzott és a tárgysorozatra reátértünk, gyorsírói feljegyzés alapján vagyok bátor ismertetni, hogyan keletkezett és hogyan végződött az a bizonyos rendőri feloszlató incidens. (Halljuk ! Halljuk !) Az elnök bejelentette egészen higgadtan, minden szenvedélyesség és minden izgatási szándék nélkül azt, hogy a rendőrség engedélyezte gyűlésünket és dr. Csige Sándor rendőrfogalmazót küldte ki a gyűlés ellenőrzésére. Amikor az elnök ezt a bejelentést megtette, az ott egybesereglett öt-hatszáz lelkésztársunk közül többen hangosan kifejezést adtak méltatlankodásuknak afölött, hogy magyar kálvinista lelkészek, akiknek hazafias érzületében, alkotmányos hűségében eddig még soha senki nem kételkedett, arra szorulnak, hogy rendőri felügyelet mellett tartsák az ő szorosan egyházi jellegű gyűlésüket. Többen kijelentették, hogy rendőri felügyelet mellett nem vagyunk hajlandók tárgyalni. (Helyeslés balfelöl.) Kerekes Mihály: Nagyon helyesen! Somogyi István." Yagy van rendelet, vagy nincs ! Kováts J. István: A lárma csillapultával Baltazár püspök elnök szórói-szóra a következőket mondotta (olvassa) : »Oly megszégyenítőnek és megalázónak tartom, hogy magyar kálvinista gyűlést akár a közerkölcs, akár az államrend szempontjából ellenőrizzenek, hogy abban az esetben, hogyha tényleg itt van a rendőrség megbízottja, a tanácskozás folytatását magam sem tartanám helyesnek.« Erre ujabb lárma, zaj tört ki, miközben dr. Csige Sándor rendőrsegédfogalmazó odament az elnökhöz és mondott neki valamit. Erre az elnök kijelentette ismét a következőket {olvassa): »Nem az ön személye ellen van kifogásunk. Ön kötelességét teljesiti. Az a kérésem van a rendőrség jelenlevő képviselőjéhez, méltóztassék érintkezésbe lépni a rendőrfőkapitánysággal és megkérdezni, hogy évi márczius hó 11-én, pénteken. rendőri ellenőrzés nélkül tarthatunk-e tanácskozást, mert rendőri ellenőrzés mellett, magyar kálvinista önérzetünkre hivatkozva,. gyűlést nem tartunk.« (Felkiáltások jobb felől : Nem vagyunk mi kommunisták! Zaj.) Erre a résztvevők kivonultak a folyosóra, várva, hogy jön a válasz. Körülbelül egy negyedóráig vártak a válaszra, amikor a kollégium kapusa megjelent és az elnöknek jelentette, hogy a kollégium előtt álló rendőrt elvezényelték. Erre az elnök újból megnyitotta a gyűlést a következő szavakkal: »Ugy látszik, a rendőrság visszavonta az őrszemet ; talán folytatjuk a tanácskozást.« Ismét megkezdődött a tanácskozás, amelynek tárgysorozatán szerepelt Horthy Miklós kormányzó üdvözlése; a trianoni béke ellen való tiltakozás, . . . Berki Gyula: Borzasztó hazafiatlan dolgok ezek! Kováts J. István : . . . majd a külföldi protestáns testvéreknek köszönetnyilvánítás azokért a megbecsülhetetlen szolgálatokért, amelyekkel az elszakított részeken élő magyar protestánsok egyházi ós iskolai autonómiáját védik, majd pedig az egyik jelenlevő skót református lelkész üdvözlése. Az üdvözlés után Beveridge skót lelkész felállott és lelkes beszédben biztosította jelenlevő lelkésztestvéreit arról, hogy a brit nemzet lelkipásztorai teljesen magukévá teszik a magyar protestáns egyházak sérelmeit és amint eddig is mindent elkövettek az elszakított részeken a magyar protestáns egyházak egyházi* és iskolai autonómiájáért, vallásunk szabad gyakorlatának megoltalmazásáért, ezután még fokozottabb mértékben megfogják ezt tenni. Alighogy befejezte ezt a beszédét és áttértek a lelkészek arra a rendkívül fontos kérdésre, hogy a díjlevél-ügyeknek rendkívül bonyolult kérdését hogyan intézzék el és ebben a tárgyban milyen feliratot intézzenek a legfőbb egyházi testülethez, megjelent a rendőrtisztviselő és megállva az elnök előtt azt mondotta: »Méltóságos elnök ur, felsőbb parancsra a gyűlést feloszlatom.« (Nagy zaj. Felkiáltások a jobbés a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Gyalázat! Ilyen kormányt nem lehet támogatni!) Szilágyi Lajos: Ha igy volt, gyalázatos! S ezt elferdítve közlik még ráadásul! (Folytonos nagy zaj.) Berki Gyula: Hubert őméltósága most csuklik ! Barla-Szabó József: Csernus Mihály nem engedi, hogy elbocsássak! (Zaj.) Kováts J. István: T. Nemzetgyűlés! Személyesen láttam és hallottam, mint mindezeknek néma szemlélője, ezeket a dolgokat. Amikor a gyűlést feloszlatottnak nyilvánította a rendőrtisztviselő, az elnök a gyűléshez egy szót sem szólt s hogy a felzúduló elkeseredésnek elejét vegye, odaszólt a gyűlés jegyzőjéhez: Kérlek, imádkozzál! Ez hatalmas, erős hangon, amely áthatotta az egész termet, megrázó imába fogott,
