Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-162

478 A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. ameddig még ez az állapot tarthat, tartsanak ki, mert hiszen az a vörös farsang, amely ott ezidőszerint lefolyik, sokáig már nem folytatódhátik. Ne üljenek fel azoknak, akik őket megtántoritani akarják az olyasféle híresztelésekkel, hogy a jelenlegi okkupáció nem ideiglenes állapot, hanem hogy fel fogja váltani a területnek végleges annexiója Szerbia részéről, mert egészen bizonyos, hogy még ha az okkupáló hatalom részéről — amit nem tudok elhinni — ilyesféle tendenciák fennforognának is, a megszállást a trianoni béke tényleges életbelépése után hoszszabb ideig folytatni nem lesz lehetséges. T. Nemzetgyűlés! Az európai politikának van ma egy alaptétele, amely különben a részünkre igen fájdalmas, de a baranyai és pécsi lakosságnak az ő érdekei és kívánságai szempontjából ma feltétlenül biztosítékot nyújt és ez : az a szigorú ragaszkodás, a békekötéseknek, különösen a trianoni békekötésnek intézkedéseihez, amelyet nemcsak a legyőzött államoktól követelnek meg, de amelytől eltérni a győző államoknak sem lehet érdeke. Ezért, t. Nemzetgyűlés, meg vagyok győződve róla, hogy ez a megszállás, mihelyt a magyar békekötés életbelépett, rövidesen véget fog érni és hangsúlyozom, hogy elismerem a magyar államra nézve azt a kötelezettséget, hogy akkor mindazokkal szemben, akik e nehéz állapotokban is a magyar álláspont mellett kitartottak és magukat a hazafiságukban megtántoritani nem engedték, a mi hálánkat tettekkel is kimutassuk. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! A külügyministerium elejétől kezdve mindent megtett, ami módjában állott, hogy a jelenlegi állapot ellen felemelje szavát, hogy igyekezzék annak mielőbb véget vetni. E tekintetben Berki Gryula t. képviselő ur meg fog nekem bocsátani, de vele szemben védelmembe kell vennem hivatalbeli elődeimet is, akik e kérdésben bizonyára nem kevesebb buzgalommal és lelkiismeretességgel igyekeztek érdekeinket megvédeni, mint ahogyan ezt természetesen magam is kötelességemnek tartom. Azt hiszem, bárki ült volna itt, ebben a szókben, az elmúlt hónapok folyamán ezen az állapoton ténylegesen változtatni alig lett volna módjában. Viszont tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy a területnek folyton csak kiürítését követeljük, amit a béke ratifikációja előtt az eddigi tapasztalatok alapján teljesen biztos eredményre való kilátással amúgy sem tehetünk, hanem hogy addig is, amíg ez a megszállás tart, igyekeznünk kell a viszonyok javulását elérni, elsősorban a régi legális városi és megyei közigazgatás helyreállítása és másodsorban az okkupált terület és Magyarország közti forgalomnak és közlekedésnek biztosítása formájában. ügy belgrádi képviselőnk a szerb kormánynyal való érintkezésében, mint én az itteni évi mdróz. hó 10-én, csütörtökön. szerb követtel való érintkezésemben minden alkalmat felhasználunk arra, hogy az illetékes szerb köröket erre reábirjuk és hasonló lépéseket tettünk ismételten az ententenál is. Az elmúlt hónapban három különböző jegyzékben fordultunk az entente-hatalmakhoz, még pedig részben itteni képviselőik utján, részben közvetlenül a nagykövetek tanácsánál, behatóan tárgyalván a baranyai kérdésnek különböző vonatkozásait. Tudjuk különben egyébként is, hogy a baranyai állapotokról az entente igen kitűnően és igen részletesen van informálva, és az a megítélés, amelyben ezeket az állapotokat részesiti, alig különbözik lényegesen attól, amelyben azokat mi részesítjük. , Ha Berki igen t. nemzetgyűlési képviselő urnák, amint interpellációjában jelzi, tudomása van arról, hogy a régi legális vároai közigazgatás helyreállítására vonatkozó kívánságaink megfelelő módon előadva, bizonyára sikerre vezetnének, és ha ez a mód olyan volna, amellyel eddig nem próbálkoztunk még meg, igen hálás volnék neki, ha ezeket a módozatokat velem is közölné, mert hasznos és célszerű eszmét sohasem fogok visszavetni pnsztán csak azért, mert az nekem nem jutott eszembe. Ami a képviselő ur által felvetett amnesztia kérdését illeti, már február 4-iki felszólalásomban is kijelentettem és ezt ma megismétlem, hogy a félrevezetetteknek üldöztetéstől nem kell tartaniok. A magam nézete szerint akkor, ha Pécs városa és Baranya vissza fog szállni Magyarországhoz, talán egy külön amnesztiarendelet kibocsátásával lesz szükséges szabályozni azokat a kérdéseket, amelyek ott ezekben a vonatkozásokban felmerülhetnek. Mert aki csak egy pillantást is vet a pécsi ujságtermékekre, az meggyőződhetik arról, hogy ott a lelkek megmérgezése és félrevezetése oly minden skrupulustól mentes módon, oly perfid eszközökkel folyik, hogy nem lehet csodálkozni, ha azok, akik állandóan ezeknek a folytonos mérgező hatásoknak vannak kitéve, és semmi egyéb, Magyarország jelenlegi helyzetét és viszonyait a valóságnak megfelelő formájában feltáró információt nem kaphatnak, végre is megtántorodnak. Én csak néhány ilyen Pécsen megjelenő lappéldányt kaptam kézhez, főleg olyan lapokat, amelyek az én tárcámra vonatkoznak. Néhány szemelvényt vagyok bátor előadni azoknak a hazugságoknak lavinájából, amelyek ezekből a lapokból a külvilágtól meglehetősen elzárt ottani közönségre rázúdulnak. Azokat a nyilatkozataimat, amelyekben kijelentettem, hogy a magyar kormány a trianoni béke alapjára helyezkedik, a pécsi lapok ugy közlik, hogy én az Ausztria és Jugoszlávia elleni háborút jelentettem be. A címen ökölnyi betűkkel olvasható ; »Magyarország háborúval fenyegeti Jugoszláviát« ós a végén háborús szándékaim bejelentésének a Nemzetgyűlés által való