Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-162

À Nemzetgyűlés 162. ülése 1921. évi márcz. hó 10-én, csütörtökön. 479 fogadtatásáról a következőket irja a lap : »Óriási izgalom a Házban. A képviselők felugrálnak. Mint a csatazaj csattan fel az éljenzés, a legtöbben a padokat verik, néhány képviselő hallgat.« (Derültség.) A Nemzetgyűlés maga legjobban tudja, hogy ilyen dramatikus jelenet sohasem fordult elő, de méltóztassék meggondolni, milyen nagymérvű perfidség kell ahhoz, hogy ilyen kényes kérdésben, amely Magyarországot konfliktusba ránthatja egy szomszéd állammal, a valóságnak teljes elferdítésével és meghamisításával járó ilyen közlemények jelenjenek meg. Egy másik lap a Nemzetgyűlésnek egy soha meg nem történt zárt ülésérői hoz hatalmas tudósítást, bő kivonatban itt soha el nem hangzott beszédeket, amelyekben állítólag párhuzamot vonnak az ott névvel megnevezett képviselők a baranyai és magyar állapotok között, és ez az összehasonlítás természetesen a baranyai állapotok javára dől el. Hozzáteszi azután, hogy ezen a zárt ülésen magam is felszólaltam és tartottam egy beszédet, pár értelmetlen mondatot adván szájamba, szerencsére csak pár mondatot, amit azzal menteget, hogy én azzal exkuzáltam magamat, hogy öt órakor min ister tan ácsba kell mennem és igy részletesen nem foglalkozhatom a dologgal. A mi ministertanácsainkrol a legbővebb és legérdekesebb, de — természetesen — a valósággal homlokegyenest ellenkező tudósításokat ma az ember a pécsi lapokban olvassa. így pl. onnan tudtam meg, hogy egy ilyen ministertanácson milyen kemény összekoccanásom volt Belitska Sándor honvédelmi minister barátommal, ahol az én beszédem és a honvédelmi minister barátom beszéde hosszú hasábokon keresztül van ismertetve. Természetesen az egész incidens soha nem történt meg. Ezek csak a rámvonatkozó hazugságai ezeknek a lapoknak és ezek nagyjában véve talán nem is a legveszedelmesebbek. De méltóztassék elképzelni, hogy az ottani lakosságnak hónapok óta tisztán az ilyen elejétől végig hazug újságok az egyedüli hírforrásai, hogy azokból szed mindent, amit Magyarországról tud, és hogy minden értesülését rólunk ebben a tökéletesen eltorzító és deformáló tükörben látja. Lehet-e akkor csodálkozni, ha ez a népesség ott fél visszatérni egy olyan Magyarországba, amelyet előtte a legrettenetesebb színekben festenek? Pécsett vannak bűnösök, azok, akik ezt a méregkeverést végzik, de a nagy tömegeket, a megmérgezetteket csak sajnálni lehet, ők csak áldozatok, akik, amikor látni fogják, hogy félre voltak vezetve, maguk is szegyeim fogják magukat és maguk is undorral fognak azok ellen fordulni, akik őket félrevezették. (JJgy van!) En ismétlem, hogy a magyar kormány mindent el fog követni, hogy ezeket a félrevezetetteket valami oktalan bosszútól megkímélje. (Helyeslés.) A magyar kormány ma már elég erős arra, hogy ezt az akaratát az egész vonalon érvényesítse. Ami pedig a t. interpelláló képviselő ur által felvetett azt a gondolatot illeti, hogy a kiürítés után a magyar kormánynak néhány tagja és a magyar Nemzetgyűlés egy küldöttsége leutazzék Pécsre és ott maga őrködjék afelett, hogy semmiféle kihágás elő ne forduljon, erre vonatkozólag közölhetem t. interpelláló képviselő úrral, hogy ezzel az eszmével a kormány már a maga körében is foglalkozott és én azt hiszem, hogy ez annak idején meg is fog valósulni. Az interpelláló t. képviselő ur azután a megszállt területen élő köztisztviselőknek, nyugdíjasoknak és rokkantaknak ügyét is figyelmembe ajánlotta. Vagyok bátor erre vonatkozólag közölni, hogy a kormány a legutolsó ministertanácsok egyikén már foglalkozott ezzel a kérdéssel és a pénzügyminister ur hozzájárult ahhoz, hogy az ott élő magyar köztisztviselőknek, nyugdíjasoknak, továbbá a megszálló hatóságok által elhanyagolt egyes közintézményeknek, mint pl. a kórházaknak felsegélyezésére bizonyos nagyobb összegeket fog rendelkezésére bocsátani és érintkezésbe fog lépni a szerb kormánnyal, hogy ezt a segélyezést lehetővé tegye. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a magyar kormány a legmesszebbmenő figyelemmel és gondossággal lesz azok iránt, akik ma a magyar nemzeti érdeket ezen a megszállott területen súlyos állapotok és súlyos viszonyok között képviselik. Ami, t. Nemzetgyűlés, a magyar sajtó Baranyára vonatkozó közleményeinek a tárgyilagosság keretei közé való szorítását illeti, — amire nézve az interpelláló t. képvielő ur szintén felhívta a figyelmemet — sajnálattal kell megállapítanom, hogy erre eléggé hatalmas nem vagyok. Közvéleményünknek egy része, fájdalom, túlságosan hiszékeny és minden mende-mondát, ha az csak némileg is érdekes, szívesen terjeszt; nem lehet tehát csodálkozni, hogy ilyen mendemondák belekerülnek az újságokba is. Nem tudom, hogy a képviselő ur milyen útra gondolt, amikor azt kívánta tőlem, hogy ezeket a közleményeket megszorítsam. Más mód erre, mint a cenzúra, tulajdonképen nem állana rendelkezésemre. Ezt az utat én ezekben a kérdésekben nem szeretném követni, de a magam részéről is azon leszek, hogy a sajtó az ilyen téves híreknek téves voltáról kellő fel világositások utján meggyőződést nyerhessen. Ezt az utat és ezeknek a kérdéseknek a nyilvánosság előtt való tárgyalását ugy, amint ez mostan is megtörténik, tartom a legcélravezetőbb útnak arra, hogy az ilyen hamis hírek el ne terjedhessenek és én azt hiszem, hogy ezen az utón, még ha itt-ott egy-egy hamis hír fel is bukkanna, abból valami nagyobb baj, vagy valami nagyobb nehézség nem fog felmerülni.