Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-162

476 A Nemzetgyűlés 162. ülése 1921, gassanak a cenzúra körül. (Helyeslés.) Hiszen ez egy javíthatatlan intézmény, mert mióta a világ áll, okos cenzúra nem létezett. Balla Aladár : Hajnali ügyészség ! Gr. Apponyi Albert: Ha a legbölcsebb em­bert ültetik is oda cenzornak, lélektanilag na­gyon természetes, hogy magát felelősnek érzi azért, hogy bizonyos közlemény megjelenik-e vagy ; nem törődik azzal, hogy ebből baj lehet s azért törli azt a közleményt. Balla Aladár: Inkább töröl többet! Gr. Apponyi Albert: Inkább töröl többet, mint kevesebbet. Ha engem oda ültetnének, én is ugy tennék. Mert a cenzor ugy érzi, mintha ő irná a közleményt és nem szeretné magát kitenni annak, hogy amit ő megirt töröljék. Már az öreg Horác azt mondotta : Dat veniam corvis, sed vexât censura columbas; a varjuk szabadon röpdösnek, azonban a galambokat megszekirozza a cenzúra. Ez régi dolog, ezen javítani nem lehet. Azonkívül megengedem, hogy egy bizonyos kényelem van abban, hogy lehessen kormányozni, hogy lehessen az üzleti életben — mert arra is kiterjed a cenzúra — ilyen vagy amolyan akciókat folytatni, s hogy az erre vonatkozó sajtóközlemények, ha kényel­metlenek, elnyomassanak. Egy óriási veszedelem van ebben a tény­ben, így gyűlnek össze az explozív anyagok, igy gyűlnek össze a hamis hirek, így gyűlnek össze a rágalmak. Amely nemzet, mint a mienk, bátran és felemelt fővel léphet valamennyi más nemzet elé, ne vegye magára azt a látszatot, hogy neki titkolnivalója van, hanem lépjen fel fényes nappal, a nyilvánosság minden eszközei­vel, melyeket más művelt nemzetek maguknak megengednek. Nem szolgált rá ez a nemzet arra, hogy rosszabb helyzetbe állittassék, gya­núsabb színben tűnjék fel a világ előtt, mint akármilyen más nemzet. Mert ismétlem, hibát követtünk el eleget, megbánni valónk van ,elég, de szégyelnivalónk, hála Istennek nincs. (Élénk tetszés és taps a jobb- és a baloldalon.) Egyébiránt ugy hallom, hogy a 7. § szö­vegére nézve egy olyan módosítás fog tétetni, amely ezeket az aggodalmakat némileg el fogja oszlatni. Mindenesetre javulni fog a helyzet, ha nem hozunk olyan törvényt, amelynek egyetlen eredménye az volna, hogy a rólunk szóló tudó­sítás innen kivándorolhat és ott helyezkedhetik el, ahol a mi ellenőrzésünk alól kibújhat. En várom ezt a módosítást ós teljes tár­gyilagossággal fogom mérlegelni, de minden módosítással szemben fentartom azt a nézete­met, hogy a 7. § bármely módon átalakított rendelkezésével szemben a fő, az egyedüli radi­kális és biztos orvosság : szigorú felelősség mel­lett a sajtószabadság visszaállítása. (Élénk helyeslés. Tax^s balfelöl.) Egyáltalában nekem ugy látszik, hogy a társadalmat fenyegető veszélyek és utórezgések évi már ez. hó10-én, csütörtökön. hatása alatt mi bizonyos pontig és bizonyos szempontból túlf élénk politikát folytatunk, (ügy van!) Valamivel több bizalom az orga­nikus erkölcsi erőkben és valamivel kevesebb bizalom az apró-cseprő akadályocskákkal szem­ben, amelyeket az igazán veszélyes agitáció százszorosan megkerülni tud, amelyek csak a szabadság legitim használatát korlátozzák. Nekem eszembe jut egy eset, amikor egy hozzám közel álló családban volt egy 14—15 éves ifjú, akit a tüdőbetegség fenyegetett. A gondos szülők őt vattába begöngyölitették, ki nem eresztették a szabad levegőre, flanellekbe burkolták és a fiúnak az állapota mindig rosz­szabb és rosszabb lett. Akkor egy igen geniális orvos tanácsát kérték ki, aki azt mondta : — Kérem, ezen az ufcon egész biztosan elpusztul ez a fiatalember, s ma már olyan stádiumban van a betegsége, — s ezt nem alkalmazom hazánk viszonyaira — hogy nem állhatok jót azért, hogy őt megmentem. Ma minden politikai tényezőnek jótállást kell vállalnia azért, hogy ennek az országnak a megmentése sikerülni fog. Ott az orvos azt a formulát használta, hogy nem állok jót azért, hogy meg tudom menteni, de azért jótállok, hogy máskép, mint ahogy én javaslom, meg nem menthető. Amit .javaslok, ez: félre a pamuttal, félre a flanelekkel, felnyitni az abla­kokat, friss levegőre vele, friss vizet neki! (Tetszés és taps.) S ez a fiu ma boldog család­apa, s az ő országának közéletében jelentékeny szerepet játszó férfiú. Fiat applicatio. Ne könnyelműségekbe menjünk bele, hiszen az az orvos nem ment ilyenekbe bele. Ellenben mit használ az összes ablakokat betenni, mikor egyszer egy kő, amelyet bedobnak, azokat az ablakokat széttöri! De még erre sem gondolok. Mit használ betenni az ablakokat, mikor az a friss levegő, amely a nyitott ablakon át beözönlik, üdit, igy pedig csak mint léghuzam jön be abba a szobába, amely betegséget és talán veszedelmet okoz. (ügy van! bal felöl.) Én tehát odakonkludálok, mélyen t. Nemzet­gyűlés , hogy a társadalmi és állami rendet fenyegető veszélyek ellen a kormány által szük­ségesnek tartott intézkedéseket igenis a meg­felelő módosításokkal rendelkezésre bocsátom, a törvényjavaslatot megszavazom; de óva intem ugy a kormányt, mint a Nemzetgyűlést, attól, hogy ez ügyben az útját ezáltal lássa ki­jelölve. Ez egy alárendelt mellékintézkedés, alá­rendelt amellett, amit tenni kell, hogy társa­dalmi állapotaink szanáltassanak, ahogy köz­szabadságaink normális élvezetébe juttassuk a nemzetet. Ebben a ^feltevésben fogadom el a törvényjavaslatot, (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: A házszabályok 251. §-a értelmében ötvennél több képviselő az állami és társadalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom