Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-161

^4 Nemzetgyűlés 161. ülése 1921. évi márczius hó 7-én, hétfőn, 459 tény lélek összetörésére irányul. (Helyeslés jóbb­felől) Amennyiben a debreceni összejövetelnek, a debreceni nagy demonstrációnak igazán ez az értelme, akkor lelkileg ott vagyunk azok is, akik személyesen nem is megyünk le. (ügy van ! ügy van !) Meg vagyunk róla győződve, Hogy a nagy több­ség, amely ott össze fog jönni, teljesen ebben az irányban és ebben a szellemben gondolkozik ; csak azt kérjük mi katholikusok viszont a másik oldalon, azokól a jógondolkozásu, mérsékelt, bölcs okos belátásu és mélységes hazafias érzéstől át­hatott protestánsoktól, hogy ők is minden tekin­tetben és minden körülmények között — ugy mint ahogy nekünk is kötelességünk — nézzék a közös ellenséget, s a közös ellenség aknamun­kája és áskálódása fűzze még szorosabbra a mi harci szövetségünket, amely nem akar harc lenni az állam polgárai ellen, hanem egy igazságos itteni ügynek a védelmét célozza, hogy ennek az országnak a lelke keresztény maradjon, hogy ennek az országnak a keresztény jellegét, minden tekintetben megőrizzük, s hogy ennek a nemzet­nek a társadalmát tényleg közös erőfeszítéssel ' a kereszténység jegyében újjáalakítsuk az egész vonalon. (Helyeslés.) Vigyék tehát el tisztelt bará­taink, akik elmennek Debrecenbe, ilyen érte­lemben a mi üdvözletünket. Talán ez a felszólalásom, amely elhangzott itt ebben a parlamentben, módot fog adni. arra, hogy azok a sötétben bujkáló egyének, akik azt hiszik, hogy ily ostoba és naiv kis cédulákkal meg­tudják bontani azt az óriási szolidaritást, amely itt most már Pannonhalmától tényleg Sárospata­kig á ti véli ezt az egész országot, csalódni fognak, mert a keresztények sokat tanultak a múltban ; nem fognak elfelejteni semmit és versenyezni fognak egymással abban, hogy melyik lesz jobb és erősebb a kereszténység védelmében. (Helyeslés és taps) Elnök : A ministerelnök kivan szólni. Gr. Teleki Pál ministerelnök : Tisztelt Nemzet­gyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy pár szó­val én is hozzájáruljak az elnök ur napirendi in­ditványához. De nem annyira azért szólalok fel, hogy ezt a kijelentést tegyem, hanem azért, hogy megokadatoljam azt, hogy a kormány a maga részéről is szükségesnek látta — dacára annak, hogy nagyon sürgős és fontos törvényjavaslataink vannak tárgyalás alatt — indítványozni azt, hogy holnap és holnapután ülést ne tartsunk egyrészt azért, hogy a képviselő uraknak lehetőséget nyújt­son arra, hogy leutazzanak, de másrészt azért is, hogy ezen kétnapos szünettel dokumentáljuk a felekezeti békének és a keresztény összetartozás­nak egységességét. (Helyeslés.) Senkisem érzi nálamnál jobban azt, hogy épen a kereszténység, a keresztény felekezetek vezetői és egyes tagjai, akik a külföldön dolgoz­tak, mit tettek Magyarországért, Épen keresztény­ségünknek, keresztény vezetőinknek áll ugyanis leginkább módjában megnyerni a külföldön azokat, akik ma szimpátiával vannak Magyarország iránt. Másrészt méltóztassék megengedni azt is, hogy kijelentsem, hogy én mint erdélyi ember is tudom és átérzem a felekezeti békének a szükségességét és áldását. Nálunk ez mindig erősebb mértékben volt meg, (Ügy van! jóbbfelől.) talán épen azért, mert sokszor és sokkal inkább állottunk harcban. Ma Magyarországon, amely erős harcokban áll olyan erőkkel szemben, melyek mind a két jelszót, amely alatt csoportosulunk és amely alatt ennek a nemzetnek csopartosulnia kell, amely két jelszó nélkül a nemzet a maga élete fáját vágná ki : ugy a kereszténység, mint a nemzeti jelszót tá­madják, ebben a harcban csakis felekezeti béké­vel, de nem csak békével, hanem erős összetartás­sal, azzal a tudattal, hogy keresztény és keresz­tény magyar embeT között különbség nincs, tu­dunk valamit elérni. (Helyeslés.) Ennek a teljes átérzése az, ami minket is arra bir, hogy a napi­rendi indítványhoz hozzájáruljunk. Ami a képviselő urnák azt a kérdését illeti, hogy a kormány mennyire lesz Debrecenben kép­viselve, biztosithatom a képviselő urat arról, hogy a kormány ott nemcsak egy államtitkár, hanem ministerek által is képviselve lesz. (Élénk helyes­lés.) Még nem tudom pontosan megnevezni, hogy kik lesznek ezek, mert nekünk is meglehetősen sok mindenféle elfoglaltságunk van. A magam részéről is csak egy körülménytől függ még az, vájjon résztvehetek-e azon az ünnepélyen vagy nem. Mindenesetre azonban ministerek is fogják a kormányt képviselni s szükségesnek tartom, hogy mi ne csak mint kormany,hanem mint katho­likusok és mint protestánsok, akár kormánytagok vagyunk, akár nem, egyformán vegyünk ott részt s egyformán dokumentáljuk teljes egységünket és összetartásunkat. Én is nagyon jól ismerem azt a cédulát, ame­lyet a t. képviselő ur mutatott, mert ilyen az én kezeimhez is eljutott. Ez nem az első ilyen cédula, ez már a negyedik egy ilyen sorozatban, amely valószinüleg mind egy kézre vezethető vissza s amelyek nyomán most már alighanem nyomában vagyunk a tetteseknek is. Haller István : Ugyanazok, akik meggyaláz­ták a templomot ! Gr. Teleki Pál ministerelnök: Ez konkoly­hintés akar lenni magyar és magyar között, hol a felekezeti különbség, hol a pártállás, hol az osztály­különbáég alapján, amit azonban ha felismerünk, meg fogunk tudni vele szemben állani d ha még olyan kis hibákkal is 3egitségünkre jönnek, mint amilyenek ebben a cédulában is vannak és világo­san rámutatnak mindenki részére, akihez szólariak és aki azokat olvassa, hogy tulajdonképen honnan erednek : akkor azt hiszem, nem lesz nehéz magunk­nak is felismerni ezeket a dolgokat s teljes egy­ségben csak azt a tanulságot levonni belőlük, hogy mennyire szükséges a mi egységünk és hogy meny­nyire nagy erő az az egység, ha mindenféle ilyen eszközökhöz kell folyamodni annak megbontására 58*

Next

/
Oldalképek
Tartalom