Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-161

A Nemzetgyűlés 161, ülése 1921, évi márczius hó' 7-én, hétfőn. 157 ket nemcsak Debrecenben, hanem az egész Tiszántúlon szétszórtak, — Kiss Ferenc t. képviselőtársam pl. Püspökladányban a vasúton jutott hozzá— az most már tisztában lehet efelől. Haller István : Kóser harag ! Kováts J. István : T. Nemzetgyűlés ! Épen ezért, mivel világos, hogy itt tervszerű aknamunka folyik abban az irányban, hogy a felekezeti békességet, nemzetünknek ezt a féltve őrzendő kincsét, megbolygassák és megdöntsék, (Ugy van! Ugy van !) minden nemzetgyűlési képviselőnek, az egész ország minden hű fiának és leányának erkölcsi kötelessége, hogy ezekben a vészteljes időkben a felekezeti békesség megoltalmazása érdekében minden tőle telhetőt elkövessen. (Élénk taps.) A felekezeti békesség a nemzetépítés munkájának elengedhetetlen föltétele volt mindenkor, (TJqy van! Ugy van !) a mai időkben azonban mind belpolitikai szempontból, mind az elszakitot részek visszaszerzése szempontjából, mind külső politikai szempontból olyan féltve őrzendő kincse ez a magyar nemzetnek, ( Ugy van ! Ugy van !) amelyhez lelkünk utolsó fellobbanásáig minden erőnkkel ragaszkodnunk keli. (Általános taps.) T. Nemzetgyűlés ! Belpolitikai szempontból fontos a felekezeti békesség, mert ha van idő, amikor egységes lelki frontra van szüksége a nemzetnek, akkor a mai idő az, amikor vörösödik az ég alja és a nagy lehetőségek előeí-tején vagyunk ; amikor lét vagy nemlét előtt áll ez a nemzet. A lelkiismeretünk súgja, hogy a nemzet árulója az és igazán bűnös az egész nemzet ellen, aki ezt a lelki egységet, ezt a lelki frontot könnyelműen vagy vétkes kézzel meg akarja bontani. (Általános taps.) T. Nemzetgyűlés l Pontos ez a lelki egység az elszakított részeken élő és az itt történő dolgokat aggódó bzeretettel figyelő testvéreink szempontjából is. (Ugy van !) Aki tudja, hogy az elszakított réjzeknek az egységei magyar hazához hiv fiait és leányait micsoda csodálatos lelki egység foglalja össze felekezeti különbség nélkül, az érzi, hogy milyen bűncselekményt követ el az, aki a megmaradt csonka Magyarországon ezt a közös kincset meg akarja tépázni vagy el akarja tüntetni. Ha valaki olvasta, t. Nemzetgyűlés, azt a megrázó erővel megirt memorandumot, amelyet Erdélynek négy magyar püspöke intézett az ötöstanácshoz Parisba, amely ott valósággal megremegtette azokat a kemény sziveket, az tudja azV, hogy a külföldön milyen hatása van annak, hogy Erdély püspökei közös iratban fordultak a nyugati keresztyénséghez a magyar keresztyénség megoltalmázasáért. Aki tudja, hogy Erdélynek és az elszakított részeknek magyarjai milyen egyértelmű szeretettel küldik felekezeti különbség nélkül annak a felekezetnek iskoláiba gyermekeiket, amelynek ott épen iskolája van, az tudja, hogy mit tesz az elszakított részeken a lelki front egysége és az átérzi annak a bűnnek a nagyságát, amely ezt a lelki egységet idebent és ezzel közvetve az elszakított részeken is meg akarja tépni. Mert ha látják véreink az elszakított részeNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET ken, hogy amiért ők égnek, a mi lelkűknek vágya, az itt meg van bontva, akkor ez az egység ott is feltétlen veszíteni fog a maga erejéből. (Ugy van! Ugy van !) De, t. Nemzetgyűlés, végtelenül fontos külpolitikai szempontból is ennek a lelki egységnek a megőrzése. (Ugy van!) Ne méltóztassanak bennem a kálvinista papot látni, amikor ezeket a szavakat mondom, hanem a hazáját szerető magyar ember szivének megnyilatkozását érezzék ki ebből. Amikor összeomlott itt az ország és elsőizben a magyar protestánsoknak segélyért kiáltó szava hangzott ki az országon túlra, akkor mi magyar protestánsok egy percig sem gondoltunk arra, hogy csak magunkat védjük: mi védtük az elszakítás veszélyének kitett egész magyar keresztyénséget. (Ugy van ! Ugy van !) Azok, akik ott künn a külföldön, egyfelől különösen Nagy-Britanniában, majd odaát az Egyesült-Államokban, egymásután rendezték a gyűléseket az integer Magyarország érdekében : akik ennek érdekében magyar vasárnapokat rendeztek, akik a memorandumok sokaságát küldöttek egyfelől a. brit, másfelől az amerikai külügyi hivatalokhoz : azok mindannyian felekezeti elfogultság nélkül nemcsak az elszakítás veszélyének kitett protestáns testvéreiket, de a magyar római katholikusokat is védeni óhajtották. És, t. Nemzetgyűlés, méltóztattak látni, hogy ezek a segítségül hozzánk átnyúló karok a protestáns országokból, akár Svájcból, akár Hollandiából, akár Svédországból, Norvégiából, Dániából, NagyBritanniából, akár az Egyesült-Államokból, nem keresték azt, hogy azok, akiknek a nyomor az arcára van kiirva, hogy az római katholikus vagy református-e, mint ők, avagy evangélikusok, avagy akármilyen vallású : azok felekezeti különbség nélkül nyújtották immár közel egy milliárdnyi értékű szeretetadományaikat mindenkinek. Méltóztatnak talán azt is tudni, hogy egymást érték gyors egymásutánban egyfelől Amerikából, másfelől Nagy-Britanniából azok a küldöttségek, amelyek az elszakított részeknek, különösen a nemzeti kisebbségek védelmét érintő állapotait a helyszínen tanulmányozták és egyfelől a cseh kormánynál, másfelől a román kormánynál interveniáltak, hogy biztosítsák azok számára a teljes egyházi és iskolai autonómiát és szabadságot. T. Nemzetgyűlés ! Végtelen nagy kárára lenne a magyar nemzet ügyének az, hogyha ez a külföldi szimpátia, amely őrködik az elszakított részek egyházi és iskolai szabadsága, autonómiája felett, megkisebbednék azáltal, hogy idebenn a lelki egység, a keresztyén felekezetek testvéries egyetértése csorbát szenvedne vagy megtörne. Sokszoros érdekünk az, hogyha ilyen szomorú jelenséget látunk mint a debreceni, hogyha ilyen jelenséget észlel a kormány, akkor sújtson le ott hatalmának teljes súlyával: (Ugy van! jobbjelől) derítse ki a tetteseket, mert én lehetetlenségnek tartom azt, hogyha komoly a nyomozás, a XX. században ne lehessen megtudni, hogy kik követ-