Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. szégyellem megmondani, hogy a keresztény sajtó­orgánumok közül kettő, az Uj Lap és az Uj Nemzedék hónapokon és most már esztendőkön keresztül tücsköt-bogarat összefirkál a baranyai kérdéssel kapcsolatban és én merem mondani, hogy nemcsak itt izgatja a magyar közvéleményt, de odaát is olyan benyomást kelt, mintha itt a legteljesebb gyűlölködéssel állna szemben a kor­mány, a Nemzetgyűlés és minden illetékes tényező a baranyaiakkal. Szükségesnek tarta­nám, hogy amikor a baranyai kérdésről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről a sajtó megemlé­kezik, akkor ne állitson be szubjektív szempon­tokból egyes cikkeket, egyes tényeket ugy fel­öltöztetve, hogy azok alkalmasak arra, hogy a közvéleményt itt is és oda át is izgassák, hanem tárgyilagosan kezelje ezt a kérdést, mert csak ezzel tesz szolgálatot Baranyának is és az országnak is. Rámutatok egy legutóbb megjelent cikkre, mélyen t. Nemzetgyűlés. Az a kitűnően szer­kesztett, most megjelent újság, a »Reggeli Hirek« vagy »Esti Hirek« (Derültség a szélső­balon.) közölte azt a cikket, melyben az volt, hogy most már nemcsak Pécsett, hanem a ba­ranyai községekben is bevezetik a szocialista közigazgatást stb. A dolog nem igy van. Én öt nappal ezelőtt jöttem el Baranyából. Ez az állítás abszolúte nem áll meg. Pécsett tényleg megvan még, de halódóban van, a Linder-féle szocialista rezsim, de kint a vármegyében, a községekben, a régi községi igazgatás fungál, amely tiz évvel ezelőtt választatott. Ez csak egy dolog. Itt van azután egy másik kérdés is. Hiszen ha a keresztény irányzatot szolgáljuk is, de azért nekünk nem szabad — tekintettel épen a különleges baranyai viszonyokra — olyan cik­keket megjelentetnünk, melyekkel az ott élő zsidóságot felizgatjuk. Baranyában nem olyan zsidók laknak, mint Szabolcs vármegyében ; nem pajeszes zsidók laknak ott, az apjuk, a nagy­apjuk is ott született . . . Benkő Gábor: Nem kazárok! Berki Gyula...: és hangsúlyozni kivánom, hogy a nemzeti ellenállásunkban a pécsi magyar zsidóság is részt vett. Meskó Zoltán : A tisztviselőket támogatták. Berki Gyula : És hangsúlyozni kivánom azt is, hogy a lapokban, mint pl. az Uj Nemzedék­ben megjelent az a közlemény, hogy a pécsi zsidóság küldöttségileg ment Parisba, hogy kérje Baranyának Jugoszláviához való csatolá­sát, — hogy enyhe kifejezést használjak — kö­zönséges hazugság. Megmutatták a barátaim azokat az aláírásokat, melyekkel egyes közsé­gekben kérték egyesek a Jugoszláviához való csatolást. Megállapítom itt, hogy dacára annak, hogy néhány tucat aláírást láttam, ezek között egyetlen zsidónak az aláírását sem találtam. Ehhez hozzáveszem még azt, hogy azok a le­rongyolódott, elszegényedett köztisztviselők, akik ott rezisztálnak és a nemzeti érzésük, a hazához évi márcz. hó 5-én, szombaton. 419 való hűségük miatt az állásukat elhagyni voltak kénytelenek, vagy saját elhatározásukból elhagy­ták, maguk mondták el nekem, hogy az ottani zsidóbirtokosok és zsidó bérlők részéről termé­szetbeni és egyéb támogatásban részesültek. Mesko Zoltán : Teljesen igy van Bácská­ban is! Berki Gyula : Én csak azért mondom meg ezeket, mert ha baranyai zsidóság, ellene szóló izgató cikkeket olvas az itteni lapokban, azt gondolja, hogy ha mi odamegyünk, nem tudom mi fog történni. Ezzel csak azt kivánom elérni, hogy az igazságot a maga szintelenségé­ben és valóságában feltárjam és megmondjam, és hogy rámutassak arra, hogy az a megszállott terület különleges terület; itt még sokkal na­gyobb óvatossággal kell a kérdéseket kezelni, mint más téren. Lehet egy újságban az ember­nek elírnia magát, de amikor ilyen kényes kérdésről van szó, s amikor kárt tehetünk egy-egy elszólással és elírással, akkor óvakodjunk ettől. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy még néhány olyan kérdéssel foglalkozzam, amely ezzel összefügg. Én aziránt is érdeklődtem, hogy micsoda érzések és gondo­latok vannak ott abban a jó, színtiszta magyar­ságban és azokban a becsületes magyar haza­fias svábokban, azokban a becsületes, hűséges magyar katholikus sokácokban, akik közül sok egy szót sem tud magyarul, de lelkében példát­lanul magyar. Usetty Ferenc: Sok magyar tanulhatna tőlük ! Berki Gyula: Érdeklődtem, hogy micsoda kívánságaik vannak, és hogy milyen érzéseik és gondolataik vannak a mostani Magyarországgal és a kormányzattal szemben. Őszintén és nyíl­tan feltárom itt a mélyen t. kormány és a Nemzetgyűlés előtt, hogy hogyan áll ott a hely­zet, (Halljuk ! Halljuk! jobhfelol,) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A baranyai ma­gyarság elsősorban és leginkább kifogásolja azt, hogy itt lépten-nyomon, állandóan kormányvál­ságok vannak napirenden. (Mozgás.) A baranyai magyarság szeretne egy határozott, erélyes, tett­erős, energikus kormányt látni. (Felkiáltások a jobboldalon ; Mi is !) Usetty Ferenc : Nem szabad robbantani ! Karafiáth Jenő: József 58—62! (Zaj.) Berki Gyula : Ez nem olyan közömbös dolog, képviselőtársam egy jó viccel szeretne a kérdést elütni, pedig ez nem olyan viccekre alkalmas téma. Nagyon fontos dolog, hogy a tőlünk el­szakított területek magyarsága, hogyan gon­dolkozik. Én épen önhöz intézek most néhány, szót, mélyen tisztelt Karafiáth képviselő ur. Önhöz, aki az irredenta mozgalmakat vezeti és azok­nak vezetésében részt vesz. Azt mondom önnek, hogy a legjobb irredentizmus egy erős, ener­gikus, demokratikus magyar nemzeti politika. (Ugy van! Ugy van! jobhfelol.) Olyan belső 53*

Next

/
Oldalképek
Tartalom