Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

400 A Nemzetgyűlés JfíO. ülése 1921 megfelelő tudósítást közöl, az nem felelhet azért, ha az ő lapja Amsterdamban, Rotterdamban, Liverpoolban vagy másutt elferdítve hozza a tudósítást. Erről ő nem tehet és nem lesz magyar bíróság és magyar hatóság, amely ezért kérdőre vonja. Azokat a titkos kezeket, titkos levélírókat, akik száz- és ezerszámra küldözik külföldi lapokhoz a leveleket, meg kell fogni, mert az egész rezsimnek óriási lankasztó átka ezek a titkos kezek, titkos ügynökök, akik itt semmi jót nem csinálnak, akik elhelyezik a külföldi lapokban a maguk kicsiny kis bombáit, óriási szolgálatokat tesznek a külföldi emigránsoknak, nagyon erős és hatalmas segitőcsapatai annak a Bécsből és nem tudom honnan kiindult mozgalomnak, amelynek célja ennek a nemzetnek teljes tönkretétele. T. Nemzetgyűlés ! Ismét csak arra az amerikai lapra hivatkozom. Ez a lap két teljes hasábot szentel a magyar dolgok egy részének azon a címen, hogy : ítél a világ. Nem is beszélek a többi lapokról, csak a német Vossische Zeitungot, Neue Züricher Zeitungot, a Frankfurter Zeitungot és egy csomó ilyen német lapot említem fel, amelyek egymás hegyén-hátán közölnek Magyarországból küldött tudósításokat, melyek a legszemenszedettebb rágalmakkal vannak tele a rezsim és a mostani magyar nemzet ellen. Ezt tovább nem lehet tűrni, t. Nemzetgyűlés. Valami módot kell találni, hogyha már mi nem tudjuk megfogni azokat, legalább a törvényben ki legyen mondva, hogy Magyarországot nem lehet büntetlenül gyalázni, (Ugy van! Ugy van!) nem lehet a külföld előtt diszkreditálni, Magyarországról nem lehet szisztematikus, tervszerű és éveken keresztül kitűnően vezetett rágalom hadjáratokat indítani. (Ugy van! Ugy van!) Erre szükség volt már egyszer, t. Nemzetgyűlés. Ami az objektív eljárást illeti, ez igazán nem novum a magyar büntetőjogban. Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy a büntetőtörvénykönyvnek 61. §-a teljesen objektiv, teljesen alany nélküli tárgyalások alapján intézkedik, azoknak a sajtótermékeknek megsemmisítése tárgyában, melyeknél a szerzőt és a sajtójogilag felelősségre vonható személyt megfogni nem lehet. De — hogy tovább menjek — a magyar büntetőtörvénykönyv, amely kifejezetten hangsúlyozza, hogy a tanúkihallgatás személyesen eszközlendő, a tanúnak közvetlenül jelen kell lennie a tárgyaláson, igen sok esetben megengedi, hogy a tanú vallomása, amennyiben a tanú akadályozva van, felolvastassák. Ez a javaslat tehát nem ütött csorbát azon a nagy elven, amelyen a magyar büntetőtörvónykönyv ós a magyar büntetőperrendtartás nyugszik és nem rosszabbítja, nem teszi reakcióssá magát az egész büntetőtörvénykönyvet, hanem a legszebb kontaktusban van azokkal az elvekkel, amelyek alapján a büntetőtörvénykönyv és a büntetőperrendtartásunk felépült. évi márcz. hó 5-én, szombaton. Egyet ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni: Akkor, amidőn itt előhozták az in contumaciam ítéletet és szörnyülködve mondották, hogy lehetetlenség a vádlott távollétében ítéletet hozni és ezt analógiába hozták a 48-iki abszolutisztikus időkben hozott makacssági Ítéletekkel, azok a jó urak nagyon jól tudták, hogy a kettő között óriási differencia van. Az in contumaciam ítélet alapján semmi néven nevezendő revíziónak helye nem volt, hanem ha az illetőt az ország területén elfogták, fel is akasztották, illetőleg végrehajtották rajta az Ítéletet. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 12. §-a szerint azonban, ha az a vádlott, aki fölött távollétében csak deklarativ ítéletet mondanak, bejön és azt mondja, hogy tévedett a bíróság, én tudom igazolni azt, hogy én ezt nem csináltam, hogy én ártatlan vagyok, vagy azt mondja, itt vagyok, tessék Ítélkezni felettem, álljunk szemtől szembe, abban a pillanatban megkezdődik a tárgyalás a gyorsított eljárás szabályai nélkül, független magyar biró előtt, a bírói hierarchia teljes figyelembevételével. Nem tudom tehát megérteni, hogy mennyiben obskúrus ez a szakasz,... Zákány Gyufa: Épen ezért obskúrus. Somogyi István : . . . mennyiben teszi lehetetlenné azoknak a nagy elveknek érvényesítését, amelyek ma minden büntetőtörvénykönyvben kell hogy érvényesüljenek. Amidőn azt látom, hogy Bródy Ernő t. képviselőtársam az, aki ez ellen a szakasz ellen és ez ellen a törvényjavaslat ellen az első rohamot intézi, kijelentem, hogy nagyon rossz szolgálatot tesz a magyar,zsidóság ügyének,. . . Kerekes Mihály: Ö nem zsidó képviselő! Somogyi István : .. . mert ha mi itt benn disztingválunk is, künn nem disztingválnak, künn azt mondják, hogy ime van egy törvényjavaslat, amely pont azoknak a bűncselekményeknek megtorlását célozza, amely bűncselekmények elkövetői, percentet véve, leginkább a zsidók közül kerülnek ki ós amidőn ezt meg akarjuk akadályozni, akkor Bródy Ernő t. képviselő ur, aki azt mondja, hogy ő teljesen azon van, hogy a bűnösök bűnhődjenek, legelsőnek pattan fel a helyéről és legelsőnek veszi védelmébe indirekte azokat, akiknek pedig felelősségrevonását ez a törvényjavaslat célozza. Én igazán nem akarok általánosítani, én igazán nem akarok senkinek semmi néven nevezendő kellemetlen dolgot inszcenálni, én nem akarok gyanúsítani senkit, de lehetetlen elvonatkoztatnom két dolgot. Amidőn t. i. Bródy Ernő t. képviselőtársam ezt a javaslatot sem jogászilag, sem pedig a méltányosság, a humanizmus ós a nagy elvek szempontjából megfelelően támadni nem tudta, amikor egy javaslat ellen beszél, amely javaslat által sújtott bűncselekmények elkövetői leginkább zsidók és amikor kinyitom az Amerikában megjelenő bolseviki magyar lapot és abban azt olvasom, hogy mi-