Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

382 A Nemzetgyűlés 159. ülése 1921. ján, ha t. i. a terhelt nem volt jelen a főtárgyaláson, büntetést megállapítani vagy épen büntetést végrehajtani semmiképen ne lehessen. Azért a törvényjavaslat azon a nagyon helyes állásponton van, hogy azok, akiket az ilyen eljárásban bűnösöknek mondottak ki, ha jelentkeznek, vagy kézrekerülnek, nj főtárgyalásra fognak kerülni, ahol teljes mértékben közvetlenül fejthetik ki a maguk védelmét. T. Nemzetgyűlés Î Ezek után a javas)attal foglalkozni már nem akarok. Megismétlem azt, amit már mondottam. Mi a szabadság barátai vagyunk és szabadságot akarunk biztosítani ebben az országban minden erőnek, amely az ország fejlesztésére irányul. Szabadságot akarunk adni a legteljesebb mértékben minden társadalmi rétegnek, hogy kifejthesse a maga boldogulásának érdekében szükséges mozgalmat. Mi nem zárkózunk el semmiféle feltörő ujabb társadalmi réteg erőfeszitése elől. Azonban szabadságot arra, hogy ezt az országot újra felforgassák akkor, (Ugy van! Ugy van!) amikor ellenség környezi minden oldalról ; szabadságot arra, hogy ennek az országnak most megteremtett hadseregével megbontsák a rendet és fegyelmet, (Ugy van!) szabadságot arra, hogy ezt az országot hitvány rágalmakkal gyalázzák a világ előtt, arra, t. Nemzetgyűlés, szabadságot adni soha nem fogunk ! (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A tanácskozást öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Azzal kezdem beszédemet, amivel az igen t. előadó ur befejezte, aki beszédének befejezésekép azt mondotta, hogy Magyarországon a felforgatásnak nem szabad teret és utat engedni. Teljesen igaza van az igen t. előadó urnák. Én is azon a véleményen vagyok, hogy Magyarországon elég volt már a puccsokból, a forradalmakból; (Ugy van!) itt el kell jönnie annak a korszaknak, amikor mindenki dolgozhatik s az ország a nyugodt és békés fejlődés terére léphet. Ebből a szempontból teljesen egyetértek az igen t. előadó úrral abban, amit a kommunizmusról mondott. Magyarországon soha többé kommunizmus nem lehet. (Ugy van ! Egy hang jobbfelöl : Nem is kivánjuk !) A kommunizmus nemhogy nem kívánatos, hanem ha az ember a kommunizmusra gondol, megborzad attól, hogy mit csináltak itt ugy a polgári társadalommal, mint a munkássággal. A polgári társadalom és a munkásság teljesen ki van ábrándulva ezekből a tanokból. Meskó Zoltán: A polgárság nem is volt beábrándulva ! Bródy Ernő: Igen, a polgárság nem is volt beábrándulva. Lehettek utópisták, rajongók, akik évi mârû?ius hó 4-én, pénteken. eszmei alapon hihettek ennek a tannak a szépségében, de ahogy Magyarországon ez a tan a gyakorlatban mutatkozott, ennek többé itt hive nem lehet és csak zavarosfejü fantaszták és kalandorok beszélhetnek még nálunk kommunizmusról. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen a magunk bőrén, a magunk exisztenciájában éreztük ennek a kommunizmusnak romboló hatását társadalmi, erkölcsi, politikai és gazdasági szempontból. Soha nem szeretek személyes kérdésről beszélni, de itt meg kell említenem azt, hogy engem mint ügyvédet kiközösített az a kommunizmus a polgári társadalomból, kiközösített a kenyérkeresetemből. Virter László: Elküldték téglát hordani! Bródy Ernő : Azt mondották, hogy az ügyvédség improduktiv foglalkozás s ugyanakkor, amikor azt mondották, hogy az improduktiv foglalkozás s hogy senkinek sincs joga ügyvédnek lenni, a legnagyobb analfabéták ezen a téren, akik nem értettek a dologhoz, vállaltak védői tiszteket a forradalmi törvényszék előtt. Maga a forradalmi törvényszék is kazánkovácsokból és hasonlókból alakult. Ugyanakkor pedig azt mondották, hogy én mint burzsuj, mint kizsákmányoló, nem vagyok méltó arra, hogy szavazati jogot gyakorolhassak. Amikor tehát megfosztanak az életlehetőségtől, a kenyérkereseti lehetőségtől, ugyanakkor megtesznek kizsákmányoló munkaadónak. Minden logikának, minden józan gondolkozásnak a fejetetejére állítása volt a kommunizmus. Kereskedőkkel és iparosokkal ugyanezt csinálták; egyformára akarták nivellálni a tulajdonost az alkalmazottal, a szorgalmast a herével, a dolgozót a lustával szemben, ugy hogy nem volt érdemes dolgozni, mert a jó ember, a dolgos ember látta, hogy ő is csak oda ér el a munkájával, mint az, aki semmit sem csinál. Ez az álarcos egyenlőség a legnagyobb egyenlőtlenség volt, épen a heréknek, a lustáknak, a haszontalanoknak és a kalandoroknak jutalmazása, (Igaz! Ugy van!) aminek természetes következménye volt az a gazdasági leromlás, az a gazdasági csőd, amelynek be kellett következnie akkor, amikor a munkának nem volt értéke, amikor nem volt érdemes dolgozni, mert munka nélkül is az egyenlőségnek abban a birodalmában a herék, a lusták, a naplopók és a munkakerülők ugyanolyan sorsban részesültek, mint a dolgos, szorgalmas, becsületes emberek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sót, jobb dolguk volt!) Mondom, t. Nemzetgyűlés, aki Magyarországon végigélte a kommunizmust, az soha többet nem kívánja azt vissza és ha van rá eshetőség és mód, hogy a kommunizmus visszajöjjön, akkor az ilyen ember azt mondja, hogy inkább ne éljünk tovább, mert akkor itt élni nem érdemes, (Igaz! Ugy van!) mert ilyen elnyomatás alatt, az egyenlőség ilyen álarca alatt, a ködös eszmék ilyen lobogója alatt megölnek mindent, ami tisztességes, megölnek min-