Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

A Nemzetgyűlés 159. illése 1921. évi márczius hó 4-én, pénteken. 383 dent, ami becsületes, mindent, ami eszményi, ezt tehát nem kívánhatjuk többé vissza. A kommunizmusban azok, akik belekapaszkodtak és urak voltak, társadalmilag is megmutatták, hogy éretlenek és haszontalanok voltak arra a feladatra, amit méltatlanul kaptak kezeik közé, mert ugyanakkor, amikor ácsorgás volt az utcákon, ami, hála Istennek, most már megszűnt — ezt örömmel kell leszögeznem, ma már legalább nem ácsorognak Budapesten, e tekintetben javult az állapot — mondom, ugyanakkor, amikor ácsorogtak az asszonyok, és egy falat éleimért, egy tál lencséért, babért folyt a rettenetes élet-halál küzdelem, a népbiztos urak beültek a legelőkelőbb hotelbe, Hungáriába és ott főzettek maguknak, ott uralkodtak... Meskó Zoltán : És a Margit-szigeten ! Bródy Ernő: ... Tavasszal pedig a Margitszigeten üdültek, ugy hogy igenis néhány kalandornak a lelkiismeretlen fráternek sikerült ezt az eszmét teljesen lejáratni s én azt hiszem, az egész Ház közhangulatával találkozom s a józan polgárságnak és a józan munkásságnak is a közhangulatát fejezem ki akkor, amidőn azt mondom, hogy ebből többet nem kérünk, ez soha többé vissza ne jöjjön s miután mi már ezen a keserves iskolán keresztülmentünk, mindent el kell követnünk abban az irányban, hogy Magyarország a békés evolúciónak, a békés fejlődésnek, a nyugodt haladásnak útjára lépjen. (Altalános helyeslés.) Ebből a szempontból kell elbirálni, t. Nemzetgyűlés, ezt a javaslatot is. Ha ez a javaslat nyíltan és kifejezetten a bolsevista és a kommunista társadalom ellen irányult volna s ha ezt meg is mondaná, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon) akkor nem volna közöttünk nézetkülönbség. De bocsánatot kérek, ezen a címen is sok visszaélés történt. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a bolsevista uralom alatt szegény, ártatlan emberek belekerültek abba a csapdába, amelyből nem tudtak kimenekülni. A polgárság maga nem volt megszervezve, sőt a munkásság is, amikor már észrevette, látta, hogy miről van szó, ellenállást fejtett ki épen a szakszervezetekben, megmutatta nehéz időkben, hogy józan és komoly belátásnak adja tanújelét, bár igazában ezt a bolsevizmust a magyar falu győzte le, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és balfelöl) és azt hiszem, abban egyek lehetünk valamennyien, hogy igenis, a magyar falu volt az, amelyen a bolsevizmus, a kommunizmus megtörött. (Igás! Ugy van!) Ismétlem, t. Nemzetgyűlés, nagyon sok ártatlan, félrevezetett áldozata van a kommunizmusnak, ugy hogy azon a címen, hogy valakit belehajszolnak ebbe a processzusba, ma már nem lehet büntetni. Epen ezért nekünk nagyon vigyáznunk kell, s ha a konszolidáció utján akarunk haladni, arra kell törekednünk, hogy tisztán lássuk a dolgokat, hogy a maguk nevén nevezzük meg a gyermekeket. Nem kell tehát elkalandoznunk, nem kell más térre lépnünk, látnunk kell tiszta bűntudatot. Ha valaki gonosz szándékkal és a bűn tudatában erre az útra akar lépni, akkor az igenis kapja meg méltó büntetését. Azonban vadászni emberekre, akiket valami kapcsolatba lehet hozni ilyesmivel, s ezen a címen megfosztani őket szabadságuktól, polgári jogaiktól, életlehetőségeiktől, s ugy őket, mint családjaikat beledobni a pusztulás örvényébe, azt hiszem, nem volna helyes. Ezért én azt gondolom, hogy amikor mi uj kódexet alkotunk, akkor nyíltaknak, őszintéknek és világosaknak kell lennünk. . . Kerekes Mihály : Meg kell neveznünk, hogy mit akarunk ! Bródy Ernő : . .. és meg kell neveznünk pontosan, hogy mit akarunk, hogy ne állhasson elő az a helyzet, hogy valaki csinál valamit abban a hiszemben, hogy nem követett el roszszat és később véletlenül kiderül róla, hogy egy nagy bűncselekménynek az alanya. Ez a kihágásoknál lehetséges, t. Nemzetgyűlés, a kihágás egy alaki dolog, abba beleeshetik valaki, hogy a kihágási törvény paragrafusainak nem tesz eleget, de amikor bűntettről vagy vétségről van szó, akkor a kritériumokat oly pontosan, oly szabatosan kell megállapítani, hogy véletlenül se lehessen valakit a kutyaszorítóba befogni. Már most felteszem a kérdést, t. Nemzetgyűlés, vájjon jelenleg érvényben levő büntetőtörvénykönyvünk alkalmas-e annak az iránynak megállapítására, amelyet az igen tisztelt előadó ur jelzett, hogy itt felforgatások ne lehessenek, alkalmas-e a büntetőjogi eljárásra ós a büntetőjogi védelemre. Ha ezt vizsgálom, akkor meg kell állapitanom, hogy a jelenlegi büntetőtörvénykönyv megfelelő intézkedéseket tartalmaz ebben az irányban; és a gyakorlat is azt mutatja, hogy a vádlottak százait és ezreit a jelenlegi büntetőtörvény könyv alapján állították a vádlottak padjára és ítélték el. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én tehát azt mondom, hogy ha nem elegendő ez a büntetőtörvénykönyv, ha valami ujabb alkalmazását akarják a büntetőjognak, akkor e mögött van valami, valami mellék, hátsó cél, (Ugy van! a szélsőbalóldálon.) amelyet én a magam részéről megmagyarázni és megérteni nem tudok. (Egy hang a középen: Hatályosabbá akarjuk tenni!) Kérem, méltóztassék megengedni, én egészen objektive, jogászi módon szeretem a magam tételeit megállapítani. Itt van az 1878 : V. tcikknek a felségsértésről szóló 127. §-a, amely szerint (olvassa) : »Felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény is, mely közvetlenül arra van irányozva, hogy — az első pont e pillanatban nem érdekel bennünket, — 2. a magyar állam alkotmánya erőszakkal megváltoztattassák.« B. Szterényi József: 1918 október 31-ike hol van megtorolva?