Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

A Nemzetgyűlés 159. ülése 1921. évi márczius hó 4-én, pénteken. 381 ezt az álláspontot büntető-kódexünk eddig nem ismerte, kétségtelen, hogy ez itt ujitás, de ezért az újításért nagyon szívesen vállalom a felelősséget. Meg kell szüntetnünk végre azt az állapotot, hogy jöjjön néhány lelkiismeretlen ember, beledobja a társadalom békéjébe a tüzcsóvát, lángra lobbantsa az egész országot, beugrasszon néhány jóhiszemű, de ártatlan, legalább a súlyos erkölcsi felelősség szempontjából addig ártatlan embert, és amikor azt látja, hogy lobog a láng, hogy lépten-nyomon deliktumokat követnek el, akkor viszszavonuljanak a maguk páholyába és hagyják pusztulni a beugrasztott embereket a barrikádokon. Ez nem igazság. Az igazságosság azt követeli, hogy aki felgyújtja a házat, az feleljen a tüzért, (Ugy van ! Ügy van !) aki beledobja a tüzcsóvát a társadalom békéjébe, az feleljen azokért a cselekményekért is, melyekről előzetesen talán nem is tudott, de amelyeket közvetlenül a mozgalom életrehivásával idézett elő. Balla Aladár : Például a chlopy-i parancs ! (Mozgás.) Bernolák Nándor előadó : A másik rendelkezés, mely ellen az igazságügyi bizottságban főképen Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam tett kifogást, a 6. §-ban van, amely védelmébe veszi a katonaság intézményét, a fegyveres erőt és ezeknek szolgálati fegyelmét . . . Szilágyi Lajos : Igen, amig a hadsereg politizál ! Bernolák Nándor előadó : . . . még pedig — amint azt annak idején a vita során valószínűleg meg fogjuk hallani — főleg azért, mert a hadsereggel kapcsolatosan visszaéléseket követtek el. En ezt a kérdést, legalább most, itt, nem akarom érinteni. Kerekes Mihály: Elég baj ! Bernolák Nándor előadó : El tudom képzelni, hogy csakugyan történtek ilyen visszaélések, lehet, hogy történnek is, én a dolgot — mondom •—• nem vizsgálom, ebben a kérdésben most polemizálni nem kívánok. Egy azonban egészen bizonyos : akár történtek, akár történnek bizonyos visszaélések a hadsereggel kapcsolatban, ezeket a visszaéléseket a legnagyobb energiával el kell nyomnunk, de ugyanakkor annak a magyar hadseregnek, amely megszabadított bennünket egy kétszeres rabságtól, amely védelmezi ezt az országot és amely kell hogy majdan visszaszerezze ennek az országnak a jogait, kell hogy védelmére keljünk. (Elénk helyeslés és taps.) Ennek a hadseregnek a fegyelmét meg kell hogy óvjuk. A harmadik kérdés, melyre kiterjeszkedni óhajtok, a 7. §-szal függ össze. A 7. és 8. § tárgyalja az ország becsülete ellen szétszórt rágalmakat és sértéseket. Soha nem csináltam titkot abból és itt is nyíltan és büszkén vallom meg, hogy én a lehető legteljesebb sajtószabadságnak vagyok hive. (Mozgás.) Rassay Károly : Elméletben ! Bernolák Nándor előadó: Elméletben és gyakorlatban egyaránt. De a sajtószabadságot, mint minden szabadságot csak ugy tudom elképzelni, ha annak bizonyos felelősség áll korolláriumként az oldalán. (Ugy van!) Szabadság felelősség nélkül el nem képzelhető egy rendezett állami életben (Ugy van !) és mi, akik a sajtó szabadságát valljuk, azon az állásponton vagyunk, hogy a sajtó visszaéléseit szigorúan sújtani kell. (Ügy van ! Ugy van ! half elől.) Ennek az álláspontnak kifejezése az, ami a 7. §-ban megtalálható. Én nem akarom itt részletekkel fárasztani a t. Nemzetgyűlést, (Halljuk/ Halljuk

I) de azt hiszem, nem akadhat egyetlenegy ország sem az egész világon, amely megtűrte volna azt, amit megtűr a magyar állam hónapok óta (Ugy van ! Ugy van !) és megtűr most már több mint egy esztendő óta, hogy büntetlenül szórják reánk világszerte a leghitvá nyabb rágalmakat, (Ugy van ! Ugy van !) és a magyar államnak törvényes szervei nincsenek abban a helyzetben, hogy ezekkel a rágalmakkal szemben megállapítsák a tényeket, megállapítsák azt, hogy a reánk szórt hitvány hazugságok valósággal a legaljasabb, leglelketlenebb rágalmazó hadjáratnak a részesei. (Ugy van ! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Csak a napokban kaptam Amerikából egy röpiratot, amelyben elmondják, hogy Magyarországon hogyan gyilkolják ezerszámra a zsidókat, amelyben elmondják, hogy Magyarország kormányzója és a magyar Nemzetgyűlés tagjai valósággal rablóbandának a tagjai, akik nem használják másra a közhatalmat, mint a saját maguk gazdagodására. Es mindezeket a dolgokat leírják, elmondják ellenünk, teljesen büntetlenül. Ezeket a dolgokat tovább tűrni nem lehet és ha egyebet nem tehetünk, legalább módot kell adni arra, hogy megállapítsa ezzel szemben egy minden politikai befolyástól teljesen ment bíróság a valóságos tényeket, megállapítsa pedig — és itt térek rá az utolsó részletkérdésre, amelyet az általános vita során most érinteni óhajtok — egy kontradiktorius eljárás alapján, teljes nyilvánosság előtt. Szokatlan az, t. Nemzetgyűlés, és a magyar jogban eddig egyáltalán nem volt lehetséges, hogy főtáxgyalást tartsanak távolievők ellen. Más országban, amint arra, ha szükséges lesz, bátor leszek majd később ráutalni, más államokban ezt az u. n. objektiv eljárást ismerik. A magyar jognak eddig az volt az álláspontja, hogy ha valaki távol volt, akkor az eljárást meg lehetett ugyan indítani ellene, de ez az előkészítő stádiumon túl nem mehetett ; a tények megállapítása tehát zárt szobában, a nyilvánosság kizárásával iratszerüleg és a felek ellenőrzése nélkül történt. Engem ez az eljárási mód nem elégíthet ki. Én szeretném, hogy ezen a téren érvényesüljenek a modern perjog vezetőelvei ; a nyilvánosság, a szóbeliség, a közvetlenség, a kontradiktorius eljárás, amely egy, a nyilvánosságellenőrzése mellett megtartott főtárgyaláson módot nyújt a védelem teljes szabadságának. Csak egy korlátja keli, hogy legyen ennek az eljárásnak és ez a korlát bent van a javaslatban is, még pedig az, hogy az igy hozott ítéletek alap-