Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

A Nemzetgyűlés 159. ülése 1921. Azok a törvényjavaslatok, amelyek itt fekúsznék a t. Nemzetgyűlés előtt és amelyek hivatva vannak az államháztartás rendjét biztosítani, az államéletnek legtöbb terhét áthárítják természetszerűen azokra a rétegekre, amelyeknek a nemzeti vagyonban legtöbb részük van, a munkásság érdekébe pedig egész sereg szociális javaslat készül, amelyek biztosítani kívánják azt, hogy az eddiginél emberségesebb, méltányosabb elbánásban részesüljön mindenki, aki részt vesz az állam termelő munkájában. Mikor a társadalom dolgozó rétegei az államhatalom részéről ilyen megértéssel találkoznak, akkor egész természetes, hogy mi joggal várjuk el, hogy mindenki fejlessze ki magában azt az erkölesi erőt, amely szükséges ahhoz, hogy megértéssel legyen a köznek érdekei iránt, ne iparkodjék senki gáncsot vetni az újjászülető magyar állam fejlődése elé, ne iparkodjék senki a még csak megszilárdulóban levő rendet megbolygatni, ne iparkodjék senki olyan útra lépni, amelyen be követ kezhetik újra a maga minden borzalmas következményével a forradalom katasztrófája. Ennek dacára azt látjuk, hogy a vörös kéz munkája nem teljesen szünetel. (Igaz ! Ugy van !) Látjuk azt, hogy ép ugy, mint a háború vége felé, jelentkezett hizonyos külföldi hatás és a Northcliffe pénzének Magyarországon is nyomai vannak, ép ugy látjuk, hogy bizonyos külföldi hatások iparkodnak érvényesülni a még teljesen meg nem szilárdult magyar államrenddel szemben. (Igaz/ Ugy van!) Balla Aladár: Huszarek! Bernolák Nándor előadó: Hála Isten, hogy ezek a jelenségek nem olyan szembetűnők, hogy megzavarhatnák állami konszolidációnk munkáját, de akinek szemei vannak a látásra, megfigyelhet bizonyos jelenségeket, amelyek arra utalnak, hogy vannak érdekek, amelyekitt a magyar állami érdekkel szemben is érvényesülni akarnak ajnagyar állam egyes polgárain keresztül. Látjuk azt, hogy nem szűnt meg teljesen az az aknamunka, amely fel akarja forgatni a magyar államnak és a magyar társadalom rendjét, látjuk, hogy ennek a rendnek legjobb őre, a nemzeti hadsereg elleni izgatás és fegyelmének megbolygatására irányuló tevékenység nem hagyott teljesen fel és látjuk, hogy a rágalmak, amelyekkel iparkodtak a magyarságot különösen a külföldön elhalmozni, sem szűntek meg és még ma is ugy iparkodnak beállitani ezt a magyar államot, amelyben olyan rend van, mint Európa bármely államában, (Igaz ! Ugy van !) mintha itt hóhérok gyülekezete uralkodnék az állam felett. A magyar büntetőtörvények ezekkel a visszaélésekkel szemben nem nyújtanak elegendő védelmet. A felségsértésre vonatkozó rendelkezései a büntető-kódexnek védik minden erőszakos támadás ellen a magyar alkotmányt, ellenben nem védik attól a kezdő stádiumtól fogva, amelynél tapasztalataink szerint meg kell fogni, meg kell akasztani minden gonosz munkát, ha nem akarjuk, hogy később olyan erővel explodáljon a megszereti márczius hó 4-én, pénteken. 379 vezett forrongás, amely ellen elegendő védelmet biztosítani nem tudunk. Fékünk sokkal kezdetlegesebb stádiumában kell elfojtanunk a társadalmi és állami rend felforgatására irányuló tendenciákat és sokkal hatályosabban kell védelmet nyújtanunk az állami és társadalmi rendnek, mint azt maga a büntetőtörvénykönyv teszi. Azt hiszem, hogy erre a kérdésre módom lesz a vita során különösen a részletes tárgyalásnál kiterjeszkednem, épen ezért evvel a kérdéssel itt részletesebben nem foglalkozom. Utalok azonban arra, hogy az antimilitarista propagandával szemben törvényeink abszolúte nem nyújtanak védelmet. A hadügyi igazgatás évtizedek óta sürgette, hogy tegyünk valamit e téren, de büntető-kódexeink nem tartalmaznak semmiféle intézkedést abban az irányban, hogy meg tudnók védelmezni a hadsereg fegyelmét. Végül pedig szinte meglepő, hogy abszolúte nem találunk rendelkezéseket a büntetőtörvénykönyvben arra, hogy büntessük azokat, akik a magyar államról, a magyar nemzetről bár a leghitványabb rágalmakat is szórják a világ elé, pedig jól tudjuk, •— hiszen ott volt az augusztusi bojkott esete — hogy az ilyen hitvány rágalmaknak milyen hatása lehet a külföld véleményében, a külföld társadalmában, milyen hatása lehet az egyes külföldi államok sorsának hivatalos intézői előtt is. Nagyon jól tudjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy az államnak és a társadalomnak érdekeit csak büntető törvényekkel megvédeni nem lehet. En ahhoz a büntető jogi iskolához tartozom, amely abból indul ki, hogy minden cselekménynek, minden emberi jelenségnek, tehát a bűntettnek is mélyreható tényezői vannak, és hogy ezeket a tényezőket nem lehet egyszerűen büntetésekkel elfojtani. Tudjuk, hogyha a kriminalitással megküzdeni akarunk, akármilyen természetű legyen az, fel kell keresnünk annak forrásait és azokat kell betömni. Ha bizonyos elégedetlenséget látunk az országban, nem kell mindjárt azt mondanunk, hogy ezt lelketlen izgatók terjesztik, hanem azt meg kell vizsgálnunk, nincsen-e az elégedetlenségnek olyan forrása, amely egészen érthetővé teszi, hogy az emberek egy más, egy jobb berendezést keresnek és ha igazuk van ezeknek az embereknek, akik elégedetlenek, meg kell találnunk a módját, hogy ennek az elégedetlenségnek okait megszüntessük. Kószó István : A politikai sztrájkokat kell lehetetlenné tenni. (Igazi Ugy van!) Bernolák Nándor előadó : De a büntetésnek is van visszaható ereje. A büntetés is egy motívum az emberi elhatározásoknál, és ha azt tapasztaljuk, hogy az elégedetlenség felfokozásában az elégedetlenség kihasználásában nemcsak természetes tényezők hatnak közre, hanem mesterséges izgatások is, akkor nemcsak jogunk, de kötelességünk is a büntetésben rejlő motívummal meggátolni a társadalmi elégedetlenségnek természetellenes felfokozását. Nagyon jól tudjuk, hogy egy 48*