Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-158
348 A Nemzetgyűlés 158. ülése 192\. éji márczius 3-án, csütörtökön. ilyen megkülönböztetése nem állhat meg, mert a kereskedelemügyi ministeriumnak 1920. évi szeptember hó 18-ikán kelt 53021. sz. rendelete a vendéglőket szakképzettséghez köti. Usetty Ferenc : Nagyon helyes ! Henzer István : így vendéglői iparengedélyt csak olyanok nyerhetnek el, akik az előirt szakképzettséget igazolhatják, mint pl. pincérek, szakácsok, csaposok stb. Mindazok a folyamodók és ezek között az italmérési engedélyre a törvényjavaslat 14. §-ának 1—12. pontjaiban felsorolt törvényes elsőbbséggel biró igényjogosultak is, tehát mindazok hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és önhibájukon kivül munka nélkül álló és a munkájukban megrokkant mindazon munkások, akik a szóbanforgó szakképzettséget igazolni nem tudják, valamint ezen szakképzettséggel nem biró többi igényjogosultak is vendéglői iparengedélyt nem nyerhetnek, hanem csakis kocsmai iparengedélyt érhetnek el, vagyis csak olyan iparengedélyt, amelynek alapján az üzleteikben az előttünk fekvő törvényjavaslat 6. §-ának első pontjában lévő megkülönböztetés szerint is meleg ételeket nem szolgáltathatnak fel, hanem csakis és kizárólag hideg ételeket nyújthatnának vendégeiknek. A vendéglői iparengedélyek kiszolgáltatásának ilyen korlátozása tehát odavezet, hogy különösen községekben és kisebb városokban, ahol a forgatom csekély, egyrészről mindazokon, akiknek életfentartását italmérési engedélyek megadása által biztosítani akarjuk, segíteni nem fogunk, mivel a legszerényebb igényekkel biró vendégeket sem képesek egy ebéd vagy vacsora nyújtása által kielégíteni; másrészről pedig teljesen figyelmen kivül hagyjuk, sőt súlyosan sértjük az adófizető polgárok — a fogyasztóközönség — sőt az utazók és idegenek és ezekkel közvetve a kereskedelmünk érdekét is, különösen ott, ahol az egész községben vagy városban az előirt ' szakképzettséggel biró egy italmérő, tehát egy vendéglő sincs és ennek következtében — minthogy az ott lévő kocsmárosoknak csakis hideg ételeket szabad felszolgáltatniok — az egész községben vagy városban egy ebéd vagy egy vacsora nem található, vagy meleg falat nem kapható. Kérem elképzelni azt, ha egy külföldi cégnek magyar borok, avagy más termeivények bevásárlásával megbízott képviselőjével megtörténik az, hogy ezen megbízatás folytán oly helyzetbe jut, hogy akár 8—10 napig, vagy ennél is hosszabb ideig egy meleg falathoz nem juthat, kiküldetéséről milyen relációt fog adni és az általa informált honfitársai és talán a külföldi sajtó is a kultúránkat miképen fogják elképzelni, ecsetelni. De mindezektől eltekintve, az iszákosság és erkölcsiség szempontjából is veszélyesnek tartom a kocsmaüzleteknek a főzéstől való teljes eltiltását, mert ennek legtermészetesebb és legbiztosabb következménye az lesz, hogy a kocsmák át fognak vedleni pálinkamérésekké. Mindezekkel szemben azonban móltánylom a vendéglőiparosok azt a törekvését, hogy a szakképzettség kimondásával iparukat a kontároktól meg akarják tisztítani. Ezt azonban ne akarják elérni az egészséges verseny egyidejű kiirtásával, a kis exisztenciák elpusztításával, valamint a köz- és fogyasztóközönség rovására. Elégedjenek meg a magasabb igények kielégítésével és azzal a hivatással, hogy az iparukat magasabb színvonalra emeljék. Mindezeknél fogva tisztelettel indítványozom, hogy (olvassa) : »Az előttünk fekvő törvényjavaslat 6. §-ának első bekezdése a következőkép változtattassék meg : alulról számítva a második sorban, »amelyekben« szó után »az iparhatóságtól a kocsmai ipar gyakorlására nyert iparengedély alapján hideg ételek, illetve amennyiben a kocsmaüzletek valamely kis- vagy nagyközségben, vagy valamely 20.000-nél kevesebb lakost számláló város területén vannak, hideg ételeken kivül villásreggelire, egyféle meleg húsétel, tojás és tojásból készült rántotta, továbbá mindennemű kolbászáru, ebédre és vacsorára pedig egyféle leves, egyféle főzelék, egyféle feltétel, egyféle (főtt vagy sült) hus és egyféle tészta szol.álható ki.« Ezen bekezdés után egy uj bekezdés következnék. A.z utána következő bekezdés kihagyandó és beszúrandó helyette ez az uj bekezdés, amely így szól (olvassa) : »Ha valamely 20.000, vagy ennél több lakost számláló városban vendéglői iparengedéllyel biró iparüző történetesen nem volna, az ottani kocsmárosokat a kocsmai iparengedély meleg ételeknek az első bekezdésben korlátozott módon való kiszolgáltatására mindaddig feljogosítja, mig az illető városban vendéglői iparengedély alapján űzött vendéglői üzlet nem létesül.« Kérem a t. Nemzetgyűlést, tessék ezeket figyelembe venni, mert mi, akik vidéki emberek vagyunk, tudjuk azt, hogy nincs mindenütt vendéglői engedély és ezért szeretném a törvényjavaslatot ilyen értelemben módosítani. Kérem javaslataimnak elfogadását. Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Hegedüs Lóránt pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Ugy a magam, mint a kereskedelemügyi minister ur nevében a módosításhoz hozzájárulok. Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály: Nem jól értettem, kimarad a második bekezdés egészen? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem!) T. Nemzetgyűlés! A 6. § második bekezdését teljesen kihagyandónak javaslom. Azt mondja ez a bekezdés, hogy a pálinkamérésekben a vendég a magával hozott élelmicikkeket sem fogyaszthatja el. Tudjuk, hogy a pálinkamérésekbe szegény koldusemberek, parasztemberek járnak, akik a magukkal vitt darab kenyeret fogyasztják ott el a pohár pálinka után.
