Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

A Nemzetgyűlés 1Ő7. ülése 1921. értően az előbbi korlátozásoktól kivételesen eltekint­het« a szakaszból kihagyni. Indítványom rövid in­dokolására van szerencsém egyszerűen magára a sza­kaszra hivatkozni, mely azt mondja, hogy >>azök a közszolgálati alkalmazottak és azok családtagjai^ aldknek az engedélyek kiadására vagy a kimérési üzletek felügyeletére, illetőleg ellenőrzésére be­folyásuk van, még ilyen engedélyt sem nyerhet­nek«. A szakasznak ezen rendelkezésével szemben kivételt tesz az utolsó mondat, mely a belügy­ministerre és a pénzügyministerre bizza, hogy ki­vételes elbírálást érdemlő esetekben ettől a gene­rális rendelkezéstől eltekinthessen és oly tiszt­viselő is kaphasson italmérési engedélyt, vagy an­nak családja, kinek exoffo kötelessége az italméré­sek körül előálló minden néven nevezendő szabály­talanságoknak és rendellenességeknek ellenőrzése. Szeretem mindig a tiszta helyzeteket és nem sze­retem a törvényekben a kibúvókat. Vagy van értelme annak a rendelkezésnek, mely a köztisztviselőt eltiltja attól, hogy ilyen fog­lalkozást űzzön s ebben az esetben semmi néven nevezendő kivételnek helye nincs, vagy nincs ér­telme s akkor egyáltalában kár eltiltani, Azt hi­szem azonban, nem kell vázolnom, hogy hogyan nézne ki az a helyzet, amikor a főszolgabíró vagy annak felesége pályázik a járásbeli kocsmaépü­letre, vagy amikor a községi körjegyző pályázik a községi kocsma bérletére. Meskó Zoltán : Az majd nem kapja meg ! Gaal Gaszton : Ha pénzzel győzi és a törvény , megengedi, akkor egyszerűen a legtöbbetigérő kapja meg. Ép ebből a szempontból tartom én a dolgot nagyon veszélyesnek, mert szeretném én látni azt a községbeli embert, aki pályázni merne a községi kocsma bérletére, szemben a községi jegyző fele­ségével, és látom azt a veszélyes helyzetet, mikor a községbeli kisgazdáktól venné a községi körjegyző felesége, mint kocsmáros a bort, és szeretném én azt a kisgazdát látni, aki drágábban merné adni a borát, annak a kocsmárosnak, aki a községi jegyző felesége, mint ahogy azt a községi jegyző meg­szabja. Mindentől eltekintve, ez annyira lehetetlen és erkölcstelen helyzet, hogy semmi néven neve­zendő kibúvót emiatt a törvényben nem enged­hetünk. A köztisztviselőt tehát a régi állapothoz képest határozottan ki kell zárni az efajta üzletek­ből. Ez vezetett engem inditványom benyújtásánál és nagyon kérném a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés ! Azon indokok alapján, amelyeket Gaal Gaszton elmondott, a módosítást elfogadom. Elnök : Ki következik szólásra ? Gerencsér István jegyző : Benkő Gábor ! Benkő Gábor: T. Nemzetgyűlés ! Az előbbi szakaszhoz három módosítás adatott be. Ezek egyike volt Csernus t. képviselőtársamé, aki azt kérte, hogy 20 évvel visszamenőleg kell megvizs­gálni, hogy az illetők ha bevándoroltak, szerez­tek-e maguknak magyar honosságot. Amennyiben megszerezte a honosságot, az a bevándorolt akár­evi márczius hó 2-án, szerdán. 335 milyen gazemberis, megtarthatja a kocsmai jogát. Ezzel szemben a pénzügyminister ur azt javasolta, hogy a jövőben csak az kaphat italmérési enge­délyt, aki 20 évvel ezelőtt vándorolt be. Mi a célja az egész javaslatnak, mit mondott és mire fek­tette a fősúlyt az előadó ur, miért hallgatta az egész Ház oly áhítattal a két-három nap óta folyó vitát és miért beszélt Somogyi képviselőtársam ? Hegedüs Lóránt pénzügyminister: A 4. §-hoz. Benkő Gábor: Azt kívánom megindokolni. Hegedüs Lóránt pénzügyminister: A 4. §-ról van most szó ! Benkő Gábor: Mivel meg voltunk győződve arról, hogy ezzel a javaslattal Magyarországot újjáteremtjük, azért gondoltuk, hogy ezzel alkal­mat adunk arra, hogy a szerencsétlen, nyomorgó falusi nép kikerüljön a vérszívó uzsorások karmai közül és azt hittük, revideálni fogjuk azokat a ko es marosokat. Hegedüs Lóránt pénzügyminister: Az a 18. § ! Benkő Gábor : A törvény szigorú formájához alkalmazkodva, ezen már nem tudunk segíteni, azonban hála a Gondviselésnek, van itt egy szü­lésznő, egy bábaasszony a törvényjavaslat 4. §-ában. Elég szomorú, t. Nemzetgyűlés, hogy nem­csak a kocsmárosok, akik a mérget adják, hanem a Felvidéken majdnem minden szülésznő beván­dorolt galiciai bábaasszony. Ott van Tolcsva, Sátoraljaújhely, pedig az nem is Felvidék és nem is annyira eldugott község, ott a hatósági szülésznő, t. Nemzetgyűlés, egy bevándorolt galiciai zsidó­asszony és a törvényjavaslat 4. §-a ennek a bába­asszonynak is ad italmérési engedélyt. (Derültség.) Gaal Gaszton : Dehogy ad ! Benkő Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Aki azt mondja, hogy nem ad, annak tessék elolvasni a törvényjavaslat szövegét. (Olvassa) : »Tényle­ges szolgálatban álló . . . tanítók és gyakorló szü­lésznők . . « (Felkiáltások : Hol van ez ?) . . . tes­sék csak elolvasni »... amennyiben szolgálati viszonyaikat szabályozó törvényes rendelkezések ezt el nem tiltják, felettes hatóságaik beleegyezé­sével, családtagjaik pedig minden ilyen korlátozás nélkül rendszerint csakis saját termésű boraik kismértékben való elárusítására nyerhetnek enge­délyt«. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! A múltkoriban az Uj Nem­zedék leközölte azoknak a bevándoroltaknak névsorát, akik a Hegyalját úgyszólván összevá­sárolták. Hátha ennek a szülésznőnek is van ott saját termésű bora. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Hogy ez a szülésznő, ha nem 20 évvel ezelőtt vándorolt be, ezt sem árusít­hassa, javasolom ennek a paragrafusnak oly­képen való módosítását, hogy (olvassa) ; »Ha a 3. §-ban követelteknek megfelel és ha bevándor­lott, a honosítása ezelőtt 20 évvel történt.« Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : K. Pethes László ! K. Pethes László: T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad ehhez a paragrafushoz egy stiláris módo­sítást beterjeszteni. Ragaszkodjunk a régi jó ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom