Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

A Nemzetgyűlés 157. ülése 1921. avagy egyáltalában nem vezeti«, jövedéki kihágást követ el és a 33. §-nak idevágó pontja szerint mellékbüntetésképen az érheti, hogy az engedélyt is megvonják tőle. A régebbi törvények — ugy az 1888-iki alaptörvény, mint az 1908-ik évi XXVIII. évi te. — ezen engedélyelvonást nem ismerte, ezekbe a törvényekbe az engedélyelvonás nem volt beiktatva, úgyhogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban nóvum az, hogy a pénzügyminister ur ebbe beiktatni szándékozik azt is, hogy az italmérési engedélyt jövedéki kihágás esetén el lehessen vonni. A második dolog az, hogy itt bizonyos fokig az egyes kereskedőket, akik nem fognak tetszeni majd azoknak, akik a borkereskedelmet centrálisán irányítják, elérheti az, hogy ezeket mint a könyvvitelben és egyéb ilyen könyvelési dologban nem jártas embereket minden további nélkül egyszerűen kiszoríthatják. Ezt én a magánjog szempontjából is sérelmesnek találom, mert lehetetlen megengedni, hogy a pénzügyigazgatóság jövedéki kihágás miatt olyan céget szüntettessen meg, amelynek tulaj donképen csak iparengedélye van, amelynek engedélye tehát nem a pénzügyministerium szerveitől függ. Súlyt helyezek arra, hogy ezeket a kérdéseket abból a szempontból méltóztassék megfigyelni, amely szempontoknak én itt z általános vita során kifejezést adtam. T. i. elő van irva az, hogy borkereskedéssel és bornak közvetítésével csak az foglalkozhatok, akinek iparengedélye s azonkivül cégjegyzése is van, s aki bejelenti Írásban a pénzügyigazgatóságnál üzletének megkezdése előtt a telep helyét és lakóhelyét is. Már kifejtettem, t. Nemzetgyűlés, de most is megismétlem, hogy a borkereskedelemnél ezek a megszorítások arra fognak vezetni, hogy Magyarországon minden egyes nagy városban csak egy-két borkereskedő lesz és azok az apró, u. n. csizmás borkereskedők mind el fognak tűnni a föld színéről, már pedig a borkereskedelem nem alkalmas még arra, hogy cégjegyzésszerűen ilyen formában koncentráljuk, épugy, amint nem volna alkalmas erre a paradicsom- vagy a zöldségkereskedés, mert hiába kívánnák meg, hogy a kofának is cégjegyzést adjunk, ezzel csak azt érnők el, hogy az egész kereskedelmet megöljük. Méltóztattak hallani, hogy képviselőtársaink közül többen felszólaltak és azt mondották, hogy a gazdapárt kívánsága, hogy a kereskedelem ilyen módon szabályozva legyen, mert a szenzálok, a közvetítők és a borkereskedők bizonyos esetekben a gazdát meg tudják károsítani, be tudják csapni. Hát a cégjegyzés abszolúte nem fogja megmenteni a gazdát attól a veszélytől, hogy későbben is be ne csapják, mert láttuk, hogy maguk a nagy bejegyzett cégek is bizony gyakran írattak alá olyan szerződést a gazdákkal, amely rájuk nézve hátrányos volt. (Igaz! Ugy van! jobbfelól.) Határozottan benne rejlik tehát ebben a z első szakaszban az a tendencia, hogy igenis a. borkereskedők nagy " számát, ami lehetővé teszi ma, hogy a kis borterévi márczius hó 2-án, szerdán. 331 melőtől is könnyen át lehessen venni a bort, egyszerűé n megszüntessék és ilyen módon a gazdáknak, a kistermelőknek, akik most csak pár hold földön termelnek bort, a boreladást rendkívüli módon megnehezítsék. Én elvi szempontból figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést, — mert hiszen végeredményében, ha nem szavazzák meg az én javaslatomat, csak elvileg tehetek kifogást — hogy már az ősszel olyan rendkívüli módon érezni fogják — feltéve, hogy ez a törvény végre iesz hajtva — a borkereskedelem monopolizálását, hogy odahaza kerületeikben felelniök keli majd azért, hogy miért szavazták meg ezt a törvényjavaslatot változatlanul. De nem beszélek sokat erről a kérdésről, egyszerűen felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, amit már az általános vita során is kifejtettem és ismételten hangsúlyozok, hogy a gazdatársadalomnak határozottan érdekei ellen van az, ha ezt az első szakaszt igy megszavazza. Keresztény képviselőtársaimhoz pedig . . . Meskó Zoltán : Mi is keresztények vagyunk ! Ereky Károly : . . . kereszténypárti képviselőtársaimhoz pedig azt a felszólítást intézem, legyenek figyelemmel arra, hogyha ezt a törvényjavaslatot igy elfogadjuk, akkor a zsidóságnak ismét egy hatalmas monopóliumot adunk a kezébe, mert cégjegyzett kereskedő csak ritkábban lesz kisgazda és falusi borkereskedő, ellenben megszerzik a cégjegyzést a galíciaiak, akiket pedig épen ez a törvényjavaslat ki akar kapcsolni. (Felkiáltások jobbfelöl : A galíciaiak akkor már régen kinn lesznek az országból ! tanulni fognak tőlük !) Azt, hogy tanulni fognak, a következő paragrafusnál fogom majd érinteni, ahol javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy hogyan tanulhatunk tőlük. Szemben áll tehát itt két érv. Az egyik az, hogy a galíciaiak ki legyenek kapcsolva, amivel szemben az a tény, hogy ezen törvényjavaslat által, ha az változatlanul fogadtatik el, a galiciaiak épen be lesznek kapcsolva a borkereskedelembe, mert hiszen ők fognak cégjegyezni, ők fognak könyvvezetéssel ellátott iparüzemet folytatni. (Zaj és közbeszólások a középen.) Engedelmet kérek, mindazok kapni fognak, akiknek már megvan az engedélyük és meg fogják tudni tartani azt, ha a törvényt változatlanul elfogadjuk. Ezért az én indítványom röviden az, hogy az első szakaszból a harmadik bekezdés töröltessék. Ezt az indítványt ezennel Írásban is beadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Henzer István : Igen t. Nemzetgyűlés ! Ugy látszik, hogy Ereky képviselőtársamnak előadott aggályai némileg alaposak. Az én nézetem az volna, hogy talán bele kellene foglalni ebbe a szakaszba, h°gy csa,

k azoknak kelljen a cégjegyzést bejelenteni, akik borkereskedéssel iparszerüleg foglalkoznak, de ha ugy, mint a múltban, a gazdák vagy szenzálok stb. vesznek,összeszednek bort, ezekre ne vonatkozzék. 42*