Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

À Nemzetgyűlés 157. ülése 1921. évi marczius hó 2-án, szerdán. 321 szabadforgalomra való hirtelen áttérést, mert a a külföldi forgalomban még megmaradt értékeink is kiszivárognának, a belföldi forgalom pedig a keresztény erkölcsi alapon szervezkedett ipar- és kereskedelemnek az áruk beszerzése tekintetében még küzdenie kell az ő rovására még jobban foko­zódó nehézségekkel.« »A Baross-szövetség a keresztény erkölcsi ala­pon szervezkedett ipar- és kereskedelemnek a fenn­álló törvényes rendelkezések keretén belül való támogatását feltétlenül szükségesnek tartja és ál­lami feladatnak tekinti. Ilyen irányú támogatás­ként jelöli meg egyrészt a közszállitások és köz­munkáknak nem kizárólag gazdasági és üzleti szem­pontból, hanem a keresztény erkölcsi alapon szer­vezkedő ipar és kereskedelem fejlődése érdekében való odaítélését, másrészt pedig áruhiány esetén az áruk zárolását és állami beavatkozással történő igazságos elosztását. A Baross-szövetség azokat a támadásokat, amelyeket a szövetkezetek ellen általában intéztek, elitéli és megállapítja, hogy kétségtelen, hogy a megtámadott alakulatok a lebonyolított óriási for­galommal és a keresztény tisztviselők ezreinek biztosított megélhetési lehetőséggel óriási szolgá­latokat tettek keresztény erkölcsi alapon történő gazdasági szervezkedésünknek, valamint kétség­telen az is, hogy ezek az alakulatok helyes gazda­sági politikával, gazdasági szervezkedésünknek to­vábbra is erős támaszai kell, hogy maradjanak.« Mindig elitéltem azt. mikor itt a magyar faj­nak védelmét bárki is, bármely szervezet erő­szakos eszközökkel iparkodott előmozdítani. Hang­súlyoztam itt, hogy a bolsevista fegyvereket nem helyeslem akkor sem, mikor azok keresztény kéz­ben vannak. Törvényes utón és gazdasági eszkö­zökkel kell a keresztény magyar fajnak a gazda­sági pozíciót "visszaszereznie. Nem kívánok semmi­féle törvényes előjogokat, csak azt kívánom, hogy ennek a gazdasági küzdelemnek az útjába semmi­féle mesterséges akadályt ne gördítsenek. Figyel­meztetem azonban azokat, akik ilyen eszközök­kel iparkodnak hátráltatni, elgáncsolni a magyar faj gazdasági küzdelmét, hogy akkor mi, akik azt mondjuk, hogy gazdasági téren kell a magyar faj­nak a szupremáciát biztosítani, a nagy tömegek előtt nem leszünk igazolva és mások lesznek iga­zolva, akik más eszközökkel iparkodnak ezt el­érni. (Ugy van ! Ugy van I) Sajnálom, de le kell szögeznem, hogy a nem­zeti megújhodással, a keresztény felébredéssel szemben szinte egyidőben indult meg az offenzíva, a politikai, gazdasági és a társadalmi téren. Szinte összebeszélésszerüen indultak meg itt a dolgok és bár én nem akarok senkit sem vádolni anélkül, hogy kezemben adatok volnának, de a látszat mindenesetre az,, hogy itt blokk alakul, sztrájk keletkezik, hajsza indul meg és mindennek az a célja, hogy egyszerre, egy rohammal tönkre­tegyék ezt a felébredt Magyarországot. (Ugy van! Ugy van ! a középen) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTET. Beszéltek itt szabadságról, beszéltek sajtó­szabadságról és most arról az oldalról, ahonnan a sajtószabadságot és a közszabadságokat leg­inkább hangoztatták, a mostani tény ellen" amely nem a sajtószabadság elnémitását, hanem a sajtó halálát jelenti, egyetlenegy hangot sem hallunk. Sajnálom, de a törvényjavaslatban egy módo­sítást szóvá kell tennem, amelyet nem birok helye­selni, t. i. azt, hogy a bornagykereskedők és bor­ügynökökkel szemben kivételes elbánást iparkod­nak a törvényjavaslatban biztosítani. Az eredeti törvényjavaslatban még a bornagykereskedelemre és a borügynökökre is kötelező volt a bejelentés, illetve az engedély kérése. A pénzügyi bizottság­ban ezen egy módosítás történt Szterényi képviselő ur indítványára és a bizottság törölte a bornagy­kereskedelem engedélyhez való kötését. Én nem vagyok a bornagykereskedelemben szakértő, azon­ban azt tudom, hogy ami hírnév-vesztés, presztizs­csorbulás a magyar bort érte a külföldi piacokon, különösen a német piacon, ahol különösen rend­kívül nagy tért vesztett, ott ezt annak a hatalmas borpancsolásnak köszönhetjük, ami annak idején Pécsett történt (Ugy van ! Ugy van!) és köszön­hetjük annak, hogy a háború alatt ide bevándo­rolt galíciai menekültek és kazárok egy pár hónap alatt bornagykereskedőkké alakult Í k át. Benkő Gábor : Egész Tokajt megvették ! Schandl Károly : Én magam ismerek, termé­szetesen hallásból, látásból nagyon sok ilyen galí­ciait, aki úgyszólván egy pár koronával jött Buda­pestre és ma száz milliói vannak. Benkő Gábor: itt van a Glanz! Schandl Károly : Először borügynök volt, azután borkereskedő lett, majd annyira ment a bornagykereskedelem kisajátítása, hogy a múlt évben, amikor a magyar szőlősgazdák részéről kívánság hangzott elénk, hogy iparkodjunk a Tisza vidékén és más felé magyar fajta borkeres­kedőt is küldeni, hogy ne csak az ausländerek sajá­títsák ki a piacot, akkor a megmaradt, kis reszletü magyar borkereskedelem nem mert szindikátusba összeállani, mert félt a másik, hatalmasabb szárny­tól, a nem magyar borkereskedelemtől. T. Nemzetgyűlés ! A mezők- és szőlősgazdákra néhány esztendő múlva rossz idők fognak elkövet­kezni. Gaal Gaszton : Már most is bekövetkeztek ! Schandl Károly : Szeretném, ha rossz Cassandra lennék, de egy-két hónap óta mindenütt hangoz­tatom ezt és méltóztassanak figyelni rá, hogy ez az idő rövidesen be fog következni. A magyar mező­gazdaság elmulasztott aazt a konjunkjurát, amely a háború és a forradalmak idején kínálkozott szá­mára, mert meg volt kötve. Most, amikor felszaba­dítják, a konjuktura már elmúlik, ellenkezőleg olyan idők fognak elkövetkezni, hogy Magyarország leg­hatalmasabb, legelső ipara, a magyar mezőgazdaság, nem fogja tudni a termelési költségeket kitermelni. A tengerentúli világrészek, kezdve Amerikán, Afrika, Dél-Afrika, Argentína és Ausztrália hatal­41

Next

/
Oldalképek
Tartalom