Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-157
A Nemzetgyűlés 157. ülése 1921. dott kormány idejében, — kezdve a kommunizmustól, Ezzel szemben tény az, hogy a szövetkezeteknek semmiféle monopóliumot nem adtak ; (Ugy van! bálfelől.) a szövetkezeteknek semmi közük nincs ahhoz, hogy itt terményeket kötöttek le, amint annak idején nagyon is kényszeredve vállalták a szövetkezetek a gabonagyüjtést is, mert megmondottuk akkor, hogy ez olyan hálátlan szerep, hogy bárki végezze a gabonagyüjtést, ennek kellemetlensége feltétlenül visszahat reá és népszerűtlenséget szerez neki. Ha vállalkoztak is erre a szövetkezetek, akkor a közvélemény nyomása alatt tették, mert azt mondották a vidéken, hogy a Hadi Termény kiküldötteinek nem adnak egy szem gabonát sem, hanem menjenek a keresztény emberek, azoknak átadják. Tehát más választás nem volt, ezért a szövetkezetekre bizták az összegyűjtést. Hasonlóképen vagyunk a gyapjú összegyűjtésével is. A szövetkezeteknek hányják szemére, hogy a gyapjút lefoglalják. Ellenkezőleg áll a dolog, mert nekik a lefoglaláshoz semmi közük nincs ; hanem rábizták a gyűjtést nem a szövetkezetekre, hanem a G-yapjuközpont részvénytársaságra, amelynek hasznából természetesen részesednek a régi intézetek, a régi kereskedők és vállalkozók egyaránt. Abszolate nem állja meg a helyét és nem felel meg a valóságnak semmiféle vád, amit a túlsó oldalról Szterénvi József és Sándor Pál képviselő urak felhoztak. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy itt túlzott haszna lett volna ezekből az üzletekből akár az Áruforgalminak, vagy akármely szövetkezeti központnak, inert megelégedtek ezek olyan polgári haszonnal, amilyennel régebben a nagybankok sohasem elégedtek volna meg. Benkő Gábor: Igaz! Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés Î Monopóiummal vádolják a szövetkezeteket a papirüzlet és a papirbehozatal terén is. Nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy melyik bank vállalta volna 1%-os haszon mellett ezt a megbízatást, amely annyi mindenféle fennakadással jár és amelyet mégis annyi becsületességgel bonyolítottak le a szövetkezeti központok, de nem is annyira a szövetkezeti központok, mert pl. a Hangya visszautasította ezt az üzletet, mint hozzá nem tartozó dolgot, — hanem az Áruforgalmi bonyolította le, még pedig ugy, hogy mikor a Papirelosztó annak idején ugy kalkulált, hogy csak 50—60 koronáért tudja biztosítani az újságok számára a papirt, addig az Áruforgalmi 30 koronáért biztosította és ennyiért adja ma is addig, amig a szabadforgalom helyreáll. (ügy van ! Ugy van !) Pedig itt is a szabadforgalmat hangoztatták, és mi lett e hangoztatás következménye ? Az, hogy amint Berlinben megtudták, hogy Magyarországon szabad lesz az újságpapír forgalma, egyszerre felugrottak a papirárak és a magyar sajtó kénytelen sokkal drágábban megfizetni az újságév?" márczius hó 2-án, szerdán. 319 papirt, mint ahogy fizette akkor, amikor az állam egyedül hozta be a papirt. T. Nemzetgyűlés ! Tehát hogyan állunk ezzel a túlzott támogatással, amellyel a kormányt és a Nemzetgyűlést vádolják, hogy t. i. a keresztény tőkét túlzottan támogatják ? Elsősorban is én szeretem a nyilt, őszinte és egyenes politikát. Mondja ki a Nemzetgyűlés azt, hogy szabadjára hagyja a keresztény tőkét, semmi köze sincs hozzá : ezt egyenes politikának tekintem, ez liberális politika, ez megfelel a régi liberális elveknek, hogy a gyengét nem védi, hanem szabadversenyt enged az egész vonalon és akkor ez a szabadverseny tönkre fogja tenni azt a zsenge keresztény tőkét, amely iparkodott talpraállam ; de nagyon természetes az is, hogy ennek a következményeit és a felelősséget viselni fogja a kormány és a Nemzetgyűlés, amely a szabadversenyt kimondja, (ügy van ! bálfelől.) Ha azonban a Nemzetgyűlés többségét áthatja az, hogy Magyarországon kell keresztény tőkét teremteni, akkor legyen bátorsága ahhoz, (Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) hogy ezt a keresztény tőkét, amely most a zsengekorát éli, védje meg, ezt nem is volna szükséges olyan erős eszközökkel megvédeni, mint amilyenekkel a nagybankok uralmát védte az akkori liberális kormány, hanem sokkal gyengébb eszközökkel. (Ugy van! Ugy van!) Hát, t. Nemzetgyűlés, hasonlitsuk össze a két dolgot. Most, ugyebár, azt mondják, hogy monopóliumok vannak. Hát én tudok monopóliumokról, amelyek a háború előtt fennállottak, amikor a sómonopóliumot a Hitelbank élvezte, aminek a hasznából a választást is rendezték, tudok sok olyan üzletről, amelyet monopolisztikusan a nagybankok bonyolítottak le, tudok olyan kölcsönügyletekről, amelyekből a bankok nagy hasznot vágtak zsebre. Tudok arról, amikor Szterényi József képviselő ur is befolyásos tényező volt. (Zaj.) Benkő Gábor : Halljuk, ez fontos ! Schandl Károly: 1906-ban a törvényhozás iparfejlesztés céljaira, szubvenciókra 200 millió koronát biztosított, amely összeg a mai viszonyok szerint 20 milliárd koronának felel meg, és ezt a 20 milliárd koronát, amely felér a mai egész budget-ünkkel, egész állami kiadásunkkal, nem is a kisiparnak, a magyar iparnak adták oda, hanem nagyrészt . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Benkő Gábor : A hazafias Szterényi ! Schandl Károly : Elismerem, hogy Szterényi képviselő ur maga akkor a kisipari szövetkezeteknek volt barátja, nem is neki rovom fel ezt a dolgot, hanem az akkori kormányzati érának, amely ahelyett hogy a magyar kisipart erősítette volna, és — bár nem lehet erőszakosan gyáripart teremteni, de mégis eredeti gyáripart igyekezett volna teremteni — akkor ezt a 200 milliót, vagyis a mai 20 milliárd koronát az ablakon dobta ki, mert hivatalos feljegyzések vannak erre vonatkozólag . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.)
