Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-156
310 A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. Kerekes Mihály: Az se hozza, hogyha panamáznak! (Mozgás.) Ernst Sándor: En gondolkozom azon, hogy egyáltalában van-e valami hasonló tünet a modern életben és más modern államban. En ilyen rabságot sehol sem látok és a szabadságnak ilyen korlátozását és tiprását sehol sem látom, egyedül csak ezen a téren. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Nem tudom, hogy annak a nagy pernek, amely ma folyik az egész világon a szociáldemokraták és nem szociáldemokraták között, mi lesz a vége; de egyet hiszek, hogy ezt a dolgot meg fogja revidiálni a világ, és nem fogja tűrni, hogy egyes embereket ne engedjenek dolgozni és ne engedjenek kenyérhez jutni azért, mert azok más nézeten vannak. (Taps a bal- és jobboldalon. Egy hang a balközépen : Statárium !) T. Uraim! Lehetnek egyesek bármilyen meggyőződésben az osztályharcra vonatkozólag. Tiszteletreméltó férfiak itt is kijelentették az ő álláspontjukat az osztály harcra vonatkozólag. Ez azonban nem Menenius Agrippa népe, amely az osztályharcot hirdette és amelyet lehet Menenius A grippa-féle jóindulattal megnyerni és meghódítani. T. Uraim ! Az államnak kötelességei vannak és a magyar állam ma kivételes helyzetben van. (Ugy van! jobb felől.) Méltóztassék egész Európát és az egész világot tekinteni és a magyar állam ne adja fel a maga kivételes helyzetét! Ezt kérjük mi elsősorban a kormánytól. (Ugy van! a középen.) Hasonló körülmények között mindig azt mondták a nagy államok és a nagy emberek a régi római birodalomban : Salus reipublicae suprerna lex esto ! (Felkiáltások középen : Most is!) Es a római szenátus képes volt minden jogáról lemondani és azt mondani: Videant consules, nequid detrimenti capiat respublica! — Lássátok konzulok! . . . Lássák ők! Én is hajlandó vagyok minden jogról lemondani; de lássuk a konzulokat, hogy ők is megteszik a saját maguk kötelességét. (Zajos helyeslés és taps balfelöl és a középen.) Van szerencsém a következő kérdést intézni az összkorínányhoz (olvassa) : 1. Yan-e tudomása a t. kormánynak, hogy az egyes munkaágakban munkabeszüntetés van, béremelés és az u. n. bizalmi rendszer bevezetése érdekében ? 2. Szándékozik-e a kormány minden munkásnak munkajogát és munkaszabadságát az egyes erőszakoskodó szervezetekkel szemben megvédeni, és ha igen, milyen módon? (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kivan szólai. Gr. Teleki Pál ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A kormánynak, természetesen, már jóideje tudomása volt ezen készülő mozgalmakról. Gunda Jenő : Hetek óta készülnek ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : De tudomásunk volt és van arról is, hogy ezen mozgalmak nem itteni belső okokból és egyáltalán nemcsak mint bérharcok keletkeztek, — hanem hogy távolabbi kapcsolatokról van szó. Rassay Károly : Tessék tájékoztatni bennünket ! (Zaj. Egy hang a baloldalon : Fel kell akasztatni a vezetőket. Zaj. Elnök csenget.) Gr. Teleki Pál ministerelnök: Mindezeket a jelenségeket ma abból a szempontból is kell megítélni, amely szempontból egyáltalában egész Európa politikai mozgalmait ma meg kell Ítélnünk, abból, hogy itt egy óriási harcban vagyunk még ma is, egy különös állapotban a béke és háború között, amely azonban mégis egy háborús állapot, de nem azokkal a fegyverekkel és nem olyan formában, ahogy egy háborút ágyukkal és puskákkal eddig elképzeltünk. Azokhoz, amiket Ernst Sándor igen t. képviselőtársam felhozott, még azokat is fűzhetném, hogy nem régen Brémának közelében összegyűltek az európai államokban levő bolsevista propagandának vezetői és beszámoltak ott egymásnak azokról, amik történnek, és azon lehetőségekről, amelyek a bolsevizmus propagandája előtt feltárulnak Európában. Ebben a megbeszélésben mi meglehetősen jó beállításban állunk ottan, reánk nézve jó és megtisztelő beállításban annyiban, hogy ez egyike azoknak a pontoknak, ahol a legnagyobb nehézségekkel kell a mozgalomnak megküzdenie. (Mozgás) Mindazonáltal igenis mindenütt van ilyen propaganda, és ennek a propagandának első és legfőbb célja, első és legfőbb érdeke az, hogy konszolidáció nálunk ne lehessen. Ez az érdeke nemcsak ennek a bolsevista propagandának, hanem sokaknak másoknak is, amint erre Milotay István igen t. képviselőtársam rámutatott. Már most méltóztassanak azonban megengedni, hogy én először a konkrét esettel foglalkozzam és azután térjek rá ismét ezekre az általános jelenségekre. (Halljuk! Halljuk!) A konkrét eset, a nyomdászok sztrájkja, ugy fejlődött ki körülbelül, amint azt Milotay István igen tisztelt képviselőtársam elmondotta. Itt fekszik előttem is a lapkiadók egy memoranduma, amely szerint egy hatoldalas lappéldánynak előállítása az összes költségeket beszámítva ma két koronát meghalad, az körülbelül 2 korona 19 fillért tesz ki, ugy hogy ráfizetnek a lapok. Ez természetesen lapok szerint különböző. Azoknál a lapoknál, amelyek, mondjuk csak 10—15.000 példányban jelennek meg, ez kedvezőtlenebbül alakul, mint azoknál, amelyek 50.000-nél nagyobb példányszámban jelennek meg. Drozdy Győző: Rossz lap ráfizet! Gr. Teleki Pál ministerelnök: Már most, ami a lap árának felemelését illeti, természetes, ha be is fog, azt hiszem, következni, be fog következni azonban akkor, amikor a papírárakkal is tisztába jöhetnek. Ez volt a lapkiadóknak a