Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-156

A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. 311 munkásokkal folytatott tárgyalásaiknál az álláspontjuk, hogy ők ma még nincsenek abban a helyzetben, hanem április 1-éig lesznek abban, hogy kalkulációt tehetnek arra nézve, hogy a lapokat mennyiért adhatják. Ehhez a kalkulációhoz a papírár kalkulációja most még hiányzik nekik, várják tehát be a munkások ezt és akkor a lap árának emelésével egyidejűleg hajlandók belemenni méltányos béremelésbe is, és csak akkor bonyolíthatják le az egész kérdést egyszerre; ma azonban még nem képesek egészen pontosan látni. A munkások ezt visszautasították. Ebben a visszautasításban a legnagyobb súllyal az bír, hogy itt eltérőleg a 20 és egynéhány esztendeje fennálló kollektiv szerződéstől, egyszerre egy eddig egészen szokatlan és váratlan lépésre határozták el magukat, arra, hogy nem a főnökegyesülethez fordultak, hanem minden egyes vállalatnak, minden egyes üzemnek munkásai fordultak egyenesen ahhoz az üzemhez, és pedig egy egyformán megszerkesztett ultimátummal, amelynek azonnali elfogadását követelték. Volt üzem, amely ezt az ultimátumot elfogadta; talán részben, s ennek majd utána fog kelleni járnom, ez az ultimátum, ez a különös lépés vissza is vezethető arra, hogy a főnökegyesületen kivül már előzetesen bizonyos megállapodások köttettek. Mindenesetre ez a gazdasági életben szokatlan és az eddigi gazdasági életet és ennek békéjét megrendítő cselekedet volt. A lapkiadó vállalatoknak nehéz helyzete még abban is van, hogy, amint értesültem, egyes vállalatoknál egy bizonyos automatikus rendszer van, amely szerint egyes alkalmazottaknak, tehát szedőknek és nyomdászoknak béremelésével automatice emelkedik a lapvállalatnál levő összes alkalmazottaknak, tehát a szerkesztőség és a kiadóhivatal alkalmazottainak fizetése is. Ez a béremelés tehát maga után vonná a béremeléseket ezen a téren is. Igaz tehát, hogy a nyomdaköltség abban a 2 korona 18 fillérben csak 20—22 fillért tesz ki, de a kiadóhivatali ós szerkesztőségi költségek, amelyek körülbelül 40 fillérre rúgnak, szintén belevonatnának ebbe, azoknak az emelkedése is bekövetkeznék. Ezek azok az indokok, amelyeket nekem a nyomdász-főnökegyesület képviselői mondottak, és amelyek ebben a memorandumban is le vannak fektetve. Na már most vizsgálom azt, hogy vájjon mennyiben okadatolt ez a béremelés egyrészt, másodszor azt, hogy vájjon mennyire bérharc és mennyire nem az, vagyis mennyire haladja túl ennek a keretét... Kerekes Mihály : Ha nem az, le kell törni Î Gr. Teleki Pál ministerelnök : ...akkor az első kérdésre nézve — egészen objektive nézve — két szempontot emelhetek ki: az egyik a munkások mellett szól, a másik ellenük. A munkások mellett szól az, hogy ha összehasonlítjuk a nyomdászmunkásoknak békeidőben való béreit más munkásoknak, mondjuk, a kőműveseknek, vasmunkásoknak stb. béreivel és megpróbáljuk ugyanezt az arányt a mai időre alkalmazni, akkor ajzt fogjuk látni, hogy az arány az egyéb munkások javára és a nyomdászmunkások kárára tolódott el. Sándor Pál: Akkor bérharc! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Ez feltétlenül a munkások mellett szól. Ezt szükségesnek tartottam kiemelni, annyival is inkább, mert magam is közelről ismerem épen a nyomdai munkások igen magas színvonalon álló testületét, mert ha talán rövidebb ideig is, mint Milotay István t. képviselőtársam, de magam is aktive működtem, ha nem is könyvnyomdai, hanem térképnyomdai vállalatnál, sőt azt vezettem is és ott a munkásokkal közvetlenül érintkeztem s igy magam is megtanultam a munkásságnak ezt a részét közvetlenül érintkezésből ismerni. Épen ezért bizonyos rokonérzéssel is vagyok a munkásságnak épen ezen része iránt különösen is. De most épen ugy ki kell emelnem a másik részét is a dolognak, ami a munkásság ellen szól. A munkásság ellen szól tudni illik az, hogy egy éven belül, de kölönösen a legutóbbi időben, rövid időközökben, egyik béremelés a másikat követte. Kerekes Mihály: Ez nem ok! (Zaj.) Gr. Teleki Pál ministerelnök: Csak példaképen említem, hogy egy szedő munkásnak 1920 augusztusában 425 korona volt a hetibére ; szeptemberben 485 korona, decemberben 585 korona; januárban 625 korona és ha a most kivánt béremelés is bekövetkeznék, akkor 938 korona lenne hetenkint. Gaál Endre: Mennyije van egy járásbírónak? Gr. Teleki Pál ministerelnök: Ha összehasonlítjuk ezt tisztviselőink fizetésével, látjuk, hogy a tisztviselők sokkalta kevesebb fizetést kapnak. Rassay Károly : Elég hiba, hogy nincs több fizetésük ! (Felkiáltások jobbfelöl : Igás ! De honnét vegyük a pénzt?) Gr. Teleki Pál ministerelnök: Könnyű azt mondani, hogy ez elég baj, (Igaz! Ugy van!) de majd mindjárt rá fogok térni általános vonatkozásaiban erre a kérdésre is. Az árakat illetőleg terjedelmes és hosszas statisztikában nem akarok bocsátkozni, elég ha csak arra utalok, — hiszen talán mindnyájan méltóztatnak tudni — hogy a babnak, a tojásnak, a rizsnek, a zsírnak lement az ára. (Ugy van! Ugy van ! jobb felöl) Gaal Gaszton : Minden mezőgazdasági terméknek ! Gr. Teleki Pál ministerelnök: . . . szóval mindenesetre bizonyos az, hogy az élelmiszerek ára nem emelkedett, sőt az élelmiszerek nagy részének áránál inkább eső tendencia mutatkozik. És ugyanerre az időre esik ez a jelentékenyebb béremelési követelés, ami szemben a másik okkal, — amely méltányosság szempontjából