Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-156
A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. 309 kor egyrészt mindent megtesz a maga részéről oly irányban, hogy a munkásosztálynak szociális megelégedettsége, és kielégitettsége biztosittassék, másrészt vaskézzel és energiával lépjen fel minden olyan jelenséggel szemben, mely a szociális követelésen és bérkövetelésen túl politikai tendenciának jellegét hordozza magán és amely alkalmas lehet arra, hogy az ilyen külső és belső politikai helyzetben az állami rend veszedelmét és felfordulását készítse elő. (Ugy van! Ugy van!) Ezektől a szempontokból sugalmazva a következő interpellációt intézem a kormányhoz (olvassa) : »Mit tud a kormány a budapesti nyomdászok és betűszedők által proklamált sztrájk előzményeiről és okairól ; micsoda intézkedéseket szándékozik tenni a sajtószabadság biztositása érdekében és oly irányban, hogy a műnk üzemekben újból felvétessék ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Gr. Teleki Pál ministerelnök : Minthogy még egy interpelláció van e tárgyban, talán méltóztatnék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy a kettőre majd együttesen feleljek. (Helyeslés.) Elnök : Következik Ernst Sándor képviselő ur sürgős interpellációja. Ernst Sándor: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások jobb felöl : Mi van a keresztényszocialista szedőkkel?) A keresztényszocialisták még nem sztrájkolnak, de ne méltóztassék őket provokálni. T. Nemzetgyűlés ! Tisztelt barátom Milotay István ... (Zaj) Elnök : Csendet kérek. Ernst Sándor: Mindenekelőtt nagy lépést látok abban az irányban, hogy a magyar állam konszolidálódni képes volt, abban a tényben, hogy több mint egy esztendő múlt el és hasonló jelenség Magyarországon nem volt. Mig Németországban és Ausztriában az utolsó esztendőben sztrájk sztrájkot kergetett, addig Magyarországon több mint egy esztendeig éltünk anélkül, hogy sztrájk lett volna. (Felkiáltások balfelöl: Lapultak!) Usetty Ferenc: Nem is voltak blokkok! Ernst Sándor: T. Uraim! A múlt héten a Népszava bejelentette, hogy a passzivitásból kilép. Én őszintén örvendek, hogy a Népszava és az ő tábora a passzivitásból kilépett, mert én azelőtt is egész komolyan kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy szükségesnek tartom, hogy egy tábor ne maradjon passzivitásban, — a passzivitásból való kilépésnek ezt a módját azonban, amely az állam és társadalom létét veszélyezteti, nem tartom helyesnek, (ügy van ! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Ha én az összefüggésekre gondolok, amelyek ezen lépés és sok midenféle lépés között, sok mindenféle politikai tünet és jelenség között vannak, azt hiszem, hogy mindazok összefüggésben vannak e tényekkel is. Sándor Pál : Tisztábban beszéljen ! (Egy hang a középen : A polgár- és munkásszövetség !) Azt akarjuk, hogy tessék nyíltan megmondani ! (Zaj. Elnök csenget) Ernst Sándor: Ha én arra gondolok, amit napról-napra olvasok a külföldi sajtóban, hogy a moszkvai központ ennyi és ennyi milliót költött egy-egy országban külföldi propagandára, akkor én bizonyítani ugyan nem tudok, de eszembe jut, hátha valami összefüggés van itt a dologban. (Ugy r van !) T. uraim ! En nem akarok e téren maradni, mivel előttem szólott t. barátom világosan, nyíltan, őszintén, minden rezerváta nélkül feltárta a helyzetet. Mégis szükségesnek tartom azonban, hogy e jelenségek egy részére rámutassak, t. i. ez a politikai rész. (Halljuk ! Halljuk !) Nemcsak arról van szó, hogy jelenleg két legjobban fizetett brancheban indult meg a sztrájk, (Ugy van! bal felöl.) nemcsak arról a tényről van szó, hanem szó van arról, hogy ezek az urak követelik a saját maguk bizalmirendszerének az életbeléptetését. (Zaj.) Mit jelent ennek a bizalmirendszernek az életbeléptetése ? A bizalmirendszer értelmében azt követelik, hogy csak az a munkás kapjon kenyeret s csak az a munkás állhasson be a munkába, aki az ő szervezetükbe belépett. (Zaj.) Gunda Jenő: Gyalázat! Kerekes Mihály: Be kell állítani a keresztényszocialistákat a munkába! Usetty Ferenc: Nem ért ahhoz Kerekes! Ernst Sándor : A munkaadónak nem szabad senkit munkába máskép felvenni, mint csakis a bizalmiférfi révén ; a munkaadónak nem szabad senkit a munkában tartani, ha a bizalmiférfi kijelenti, hogy vele együtt dolgozni nem szabad. Szabóky Jenő: Ez a zsidó szabadság! Ernst Sándor: Az utolsó hónapokban láttuk, a Károlyi-forradalom idejében, hogy semminemű szabadság nem maradt meg a munkaadó kezében, minden a munkások kezébe került. (Igaz! Ugy van! a bal- és a jobboldalon. Felkiáltások : A zsidó vezetők kezébe került !) Már most, t. uraim, itt a Házban is minduntalan olyan szemrehányások történnek, hogy mi nem védjük meg kellőképen a sajtószabadságot. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Én fordulok azokhoz a t. képviselőtársaimhoz, akik itt a sajtószabadságért küzdenek : vájjon van-e nagyobb bűn a szabadság ellen, mint amikor a kenyértől fosztják meg az embert? (Igaz! Ugy van ! éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) és azért fosztják meg az embert, mert nem egy politikai pártba tartozik velük és nem ugyanazon meggyőződésű, hanem az ő világnézeti, hitbeli és vallási meggyőződése más?! (Zajos éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) T. uraim, az, hogy néha egy-egy üres hely jelenik meg a lapokban, ahonnan töröltetett egy izgató cikk, nem hozza a magyar államot veszélybe,
