Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-156

A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. 289 hogy az orosz paraszt, aki a szabadforgalom idején megelégedett egy-két kupicával, most megvesz egy egész üveget, kimegy az üzletből és megissza a kapuban, aztán újra visszamegy és újra vásárol egy üveget, igy két-három üveggel is elfogyaszt, vagy pedig a józansági kuratóriumba megy és ott iszik teás rumot. (Derültség.) Huszár Károly: Sose ittak annyit, mint a szovjetházban ! Nagy János (egri) : Az is igaz ! Svédországban az 1854-ben hozott szesztörvény a kisüstön való főzést betiltotta, a gyári üzemet megadóztatta, A nagyban való elárusitás szabad, de a kicsinyben való elárusitás és kimérés fölött az egyes községek határoznak, hogy megengedik-e a községben vagy nem ; 1855-ben az országgyűlés megadta a községeknek a vétó-jogot, vagyis a községbeliek általános szavazattal tiltakozhatnak, hogy községükben nem engedik meg az italmérést. A városokban a göteburgi rendszer divik, amely szerint egyesek italmérési jogot nem kapnak, hanem csak úgynevezett jótékonysági társulatok kapnak, amelyek kötelesek betartani mindazon kautélákat, amelyeket az állam előir. De az eredmény itt sem sok, bár szigorú törvényeket hozott az országgyűlés, az alkoholtartalmat az összes alkoholtartalmú italokban redukálta, egy személynek csak két kis pohárral szabad alkoholt kimérni és csak két kis üveg sört adhatnak. Az eredmény az, hogy az alkoholista kimegy az ajtón, később újra bejön és tovább iszik. Azonban kiskorúak számára tilos a kimérés. Amerikában a lokál-opció divik. Az egyes államok nagy küzdelmet indítottak az alkohol ellen és az eredmény az lett, hogy 1893-ban az Összes államok a lokál-opció mellett foglaltak állást, amely szerint az illető községektől függött, hogy megengedik-e az italmérést a községekben vagy sem. Most ujabban — mint a háború alatt is — teljesen a,prohibició alapjára helyezkedtek az Egyesült-Államok, az öszszes szeszfőzőüstöket elvétette az állam és összetörette; olvashattuk az újságban, hogy hány üstöt törtek már össze és még hány van künn, amelyet nem adtak be eddig. Nekem alkalmam volt egy kivándorlóval beszélni, aki Amerikában volt, és az ő előadása szerint az eredmény az, hogy az utcákon a házakból cefreillat jön ki, mert most, amikor nem szabad a szeszt kisüstökben főzni, minden házban vagy legalább is nagyon sok házban fazekakban főzik, mint a krumplit vagy a babot. (Egy hang jobbfelöl : Ezért hell a hisüstöt visszahozni !) Ez mutatja, hogy amig az állam nincs kellően előkészítve az alkoholellenes küzdelemre, minden intézkedés meddő. Norvégiában 1889-ben Sven Aarestad tanitó és földmivelésügyi minister benyújtotta a storNBMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTE tinghoz a lokálvétó javaslatot, öt évig agitált mellette az országban, és amikor 1894 tavaszán sem akarta a storting a törvényjavaslatot megszavazni, 50.000 sürgöny érkezett az ország minden részéből és ezen sürgönyök nyomása alatt azután 1894 július 24-én törvény lett belőle, — de csakis a pálinkára és égetett szeszre vonatkozólag. E törvény lényege az, hogy a község lakossága szavazattöbbséggel dönt, hogy a következő öt évben lehet-e a községben kimérni vagy nem, és erre nézve minden 25 éves férfi és nő egyaránt szavaz. Ha a többség az italmérés megadása mellett dönt, akkor azt még igy sem adják egyes embernek, hanem az úgynevezett samlag-társaság kapja, vagyis társulatok kapják, amelyek szigorú állami felügyelet alatt állanak és a tiszta jövedelemnek csak 5% övék, 60%-a pedig az államkincstáré, 20%-a kulturális célú egyesületeké és 15%-a a községé. A kimérés este 10-től reggel 8-ig tilos ; a kimérések vasárnap előtt szombat déli 1 órától hétfő reggel 8 óráig, valamint vásárok alkalmával is zárva tartandók. Ezt a rendelkezést a földmivelésügyi minister, Sven Aarestad, ki akarta terjeszteni a borra és a sörre is, azonban ez nem sikerült, hanem csak annyit sikerült neki elérnie, hogy nagyban, 250 literen felül lehet csak elárusítani és Istentiszteletek, választások, sorozások, nyilvános árverések, felvonulások idején már megelőzőleg két órával és követőleg két órával az összes italmérési üzletek be vannak zárva. A norvég akkor, ha valami nemzeti szerencse éri, nem megy »áldomást innya«, mint a magyar. Mikor Nansen az északi sarkra jutott, akkor nemzeti ünnepként az összes italméréseket bezárták; mikor Norvégia elszakadt Svédországtól, akkor szintén nem ittak áldomást a szabadság és függetlenség ünneplésére, hanem az összes italmérési üzleteket bezárták az ünneplés emelése szempontjából. Finnországban 1907 október 31-én hozott az országgyűlés egy tilalmat és teljesen a prohibició alapelvét mondotta ki, amely szerint alkohol előállítása, behozatala, eladása, szállítása, megőrzése, beraktározása csak orvosi, technikai és tudományos célokra van megengedve. Alkohol a törvény szerint mindaz, amely 15 fok Celsius mellett két fok metil-alkoholt tartalmaz, s állami monopólium az egész. Hogy ki raktározhat fel vagy árusíthat alkoholt, e tekintetben a szenátus ad engedélyt. Gyógyszertárak alkoholt, orvosi célokra egészségügyi szempontból, csak orvosi cédulára adhatnak ki. Ez a törvényjavaslat azonban törvényerőre nem emelkedett, mert Franciaország közbevetette magát, mivel féltette az ő százmillióit, amelyeknek elvesztése őt a sör, bor és konyak kivitelének megakadályozásával érte volna, s közbelépett az orosz cárnál azzal, hogy megvonja a hitelt Oroszországtól, ha ezt a törvényjavaslatot a cár szentesíteni fogja. Természetesen a cár várva 37