Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-156

290 A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. azt, — ez 1907-ben történt — hogy legközelebb világháború lesz, nem akarta a kölcsönöket elzárni Oroszországtól s azért nem szentesitette a törvényjavaslatot. Erre a finn szakszervezeti munkásság egy igazán komoly bojkottal felel, amely még 1910-ben is, tehát három év multán is tartott a maga komolyságában. Bár jó volna, ha mi ezeket a művelt nyugati országokat e tekintetben követnők, de mivel nálunk nincs még a társadalom erre eléggé preparálva, feleslegesnek tartom, hogy ilyen szigorú rendszabályokkal álljak elő. De egyre ki kell terjesztenem a figyelmemet, t. i. egy határozati javaslatot szándékozom benyújtani ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan a kereskedelemügyi minister úrhoz, amely határozati javaslat igy szól (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi ministert, hogy az 1891. évi XIII. tcikk alapján a vasárnapi munkaszünetet terjessze ki az italmérésekre is olyformán, hogy pálinkamérések egész nap zárva tartandók, egyéb italmérések pedig csak déli 12 órától esti 10 óráig tarthatók nyitva, de pálinkát ezen idő alatt is tilos kimérni ezen üzletekben, ha van is rá engedély.« Ennek a határozati javaslatnak megindokolására csak a következőket hozom fel: Aschaffenburg és Kürz szociálpolitikusok vizsgálatot tartottak abban az irányban, hogy a bűnesetek mikor a leggyakoriabbak, és arra az eredményre jutottak, hogy 1150 bűntett közül 628, tehát 56 százalék vasárnapra esett, tehát a vasárnapi italmérőknek nyitvatartása tulajdonképen az oka ennek. De nem kell talán külföldre mennünk, mert Budapesten is találunk példát rá. A budapesti államrendőrség 1908. évi jelentése igy szól (olvassa): »Amig az alsóbb néposztályok pihenőnapjukat, a vasárnapot, a pálinkamérésekben töltik, addig nem is lehet azon segíteni, hogy a bűntett és kihágás vasárnap oly sok. Különös, de tény, hogy a vasárnapi munkaszünetnek igen helyes és méltányos intézménye szoros összefüggésben van a késelések és bicskahadakozások tömegével. Rendőri intézkedések itt sokat nem tehetnek.« A törvényhatóságok, a társadalmi egyesületek évtizedek óta kérvényeket nyújtottak be az Országgyűléshez és a ministeriumokhoz aziránt hogy a vasárnapi munkaszünetet terjesszék ki az italmérésekre is. Maga a kormány elismerte ezt, amikor a kereskedelemügyi minister 1903ban kiadott anyaggyüjteményében a következőket mondja : »Az a kívánság, hogy a szeszesitalok kimérésével foglalkozó üzletek vasárnapon zárva tartassanak, az utolsó tiz évben mind élénkebb visszhangra talált. Különösen a felvidéki vármegyék tették szóvá, hogy a nagyszámban enedélyezett kocsmaüzletek testileg és lelkileg, anyagilag és erkölcsileg egész nemzedékeket tettek tönkre. A munkásnép pihenőnapját, a vasárnapot, melyet üdülésre, a fáradalmak kipihenésére kellene felhasználnia, a nyitvalevő kocsmákban, sörházakban, bor- és pálinkamérésekben tölti s keresményének aránytalanul nagy részét szeszesitalokra fordítja. Kétségtelenül igen sok teendő vár az alkoholizmussal szemben ugy a társadalomra, mint az államra ; ezek között azonban legfontosabb a szeszesitalok kimérése idejének hatósági szabályozása, az eladásnak bizonyos napokra és órákra korlátozása, a vasárnapi munkaszünetnek az italmérési üzletekre leendő kiterjesztése.« Méltóztatnak látni, hogy maga a kormány, az illető szakminister már 1903-ban állást foglalt a vasárnapi munkaszünetnek az italmérésekre való kiterjesztése tekintetében. Azóta 17 év telt el és nem történt semmi, csak ankétozás. Az egyik ankéten a minister — egy másik minister — azt mondotta, hogy ha vasárnap bezárjuk a kocsmákat és az italméréseket, ez az államnak 40 millió korona kárt okoz. Tessék csak összeszámolni azokat a kötszereket, orvosszereket és költségeket, amelyeket a vasárnapi bicskázások és szurkálások okoznak, (Ugy van! balfelöl.) továbbá ast az erkölcsi degenerációt és a családi békének azt a feldulását, amelyet a vasárnapi mulatozás és kocsmázás okoz; ez többe kerül, mint 40 millióba az államnak és az egyeseknek. Tudomásom szerint már 1908-ban készült a kereskedelemügyi ministeriumban egy törvényjavaslat a vasárnapi munkaszünetnek az italmérőkre való kiterjesztése tárgyában. Ez azt mondja (olvassa): »Azok az italmérések, amelyekben az engedély szerint kizáiólag égetett szeszesitalokat szabad kimérni, munkaszüneti napokon reggel hat órától délelőtt tiz óráig tarthatók nyitva. Amennyiben az italmérőnek bor, sör vagy más ital kimérésére is van engedélye, üzletét munkaszüneti napokon az emiitett időn kivül nyitvatarthatja, de a megállapított időn kivül égetett szeszesitalokat üzletében kimérni vagy árusítani nem szabad.« Tehát már 1908-ban a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslat intézkedést foglal magában. De ez kevés, mert tulajdonképen tiszta pálinkaüzletek csak Budapesten vannak, vidéken nem szoktak engedélyezni tiszta pálinkaüzleteket, hanem ott vegyesen árusítják a szeszesitalokat, úgyhogy a vidékre egyáltalában nem lett volna hatása az emiitett törvényjavaslatnak. 1916-ban is készült — amint később tudomásomra jutott — egy törvényjavaslat, az azonban az asztalfiókban maradt. Most, ezzel a határozati javaslattal csak arra kérném a kereskedelemügyi ministert, hogy a törvényben megadott jogánál fogva, amely szerint azt, hogy a vasárnapi munkaszünet mily iparágakra terjeszthető ki, a kereskedelemügyi minister rendelettel fogja szabályozni, terjessze ki az italmérésekre is. A kereskedelemügyi mi-