Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

260 A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. a „lehetőleg" szót igen tág fogalomnak tartom. Bár tudomást szereztem arról, hogy majd a végrehajtási utasításban igyekeznek precizirozni, hogy milyen távolra lehessen a kocsma a templomtól, iskolától, közhelytől stb., mégis — okulva a multakon — le kivánnám szegezni, hogy akkor, amikor pl. Korányi pénzügyminister úrral megegyeztünk a kisilstökre nézve, mégis egészen más rendeletet adott ki a pénzügyminister nr, mint amilyenre nézve megegyeztünk. Tehát ki lesz téve üldözésnek, mert tág fogalom lesz az, hogy „lehetőleg" távol legyen a kocsma. Az egyik azt mondja, hogy csak 1000 méterre van távol, a másik viszont azt mondja, hogy már 50 méterre is. Tehát szükségesnek tartanám, hogy már a törvényjavaslatban világosan preciziroztassék, hogy mennyi az a távolság, amelyen belül nem adható ki kocsmaengedély, és ne kelljen erről csak a végrehajtási utasításban rendelkezni. T. Nemzetgyűlés ! A 6. § második bekezdése azt mondja (olvassa): „A kizárólagos pálinkamérésben a vendég a magával hozott élelmiszereket sem fogyaszthatja el." Én ezt kicsit túlradikálisnak tartom, mert azokban a kizárólagos pálinkamérésekben pálinkát isznak a kocsisok, vagy paraszt emberek, akik a vásárra mennek. Amikor ezek oda beszaladnak, lehet a kezükben egy darab kenyér. Miért kell őket elzárni attól, hogy a pálinkamérésben harapjanak egy darab kenyeret, hogy igy meglássa azt a finánc és feljelentse a tulajdonost. Ennek a szükségét egyáltalában nem látom be. A pálinkamérésbe ugyanis sem egyik, sem másik méltóságos ur nem megy be. A pálinkamérésbe a pálinkát állva meginni bemegy az a paraszt kocsis, vagy gazdaember, akik sietve elfogyasztanak egy porció pálinkát. Ha ezt a pálinkát állva fogyasztja az illető, ha kezében van egy darab kenyér és abba beleharap, akkor ki van téve a pálinkamérés tulajdonosa annak, hogy feljelentik, mert ott ettek, amikor a pálinkát állva megitták. Én tehát nem tartom feltétlenül szükségesnek azt, hogy benne legyen egyáltalában a törvényben az, hogy ne haraphasson a saját kenyeréből, vagy a tarisznyájában lévő más élelmiszerből az a paraszt. A 10. § azt mondja, 'hogy (olvassa) : „Kivételesen, ugyancsak a közszükséglet igényeihez képest, sütögető (lacikonyhások), mézeskalácsosok és más hasonló iparosok is nyerhetnek mellékfoglalkozásként gyakorlandő korlátlan kimérési engedélyt, a fent elősorolt alkalmakra, búcsúkra pedig egyházközségek részére önálló üzletként gyakorolható korlátlan kimérési engedély is adható." Nem tudom, mennyiben kivanják az egyházközségek azt, hogy a bucsuk alkalmával korlátlan italmérési engedélyt kapjanak. Ha meg is adjuk az italmérési engedélyt a mézeskalácsosnak, a lacikonyhásnak, én azt hiszem, hogy a bucsun megjelenők nem azért mennek oda, hogy igyanak, mert imádkozni szoktak a búcsúra menni, ugy tudom. Hogy pedig az egyház maga adjon módot arra, hogy a saját italából valaki lerészegedhessék a bucsun, ezt nem tartom eléggé erkölcsösnek. Ha van kimérési engedélye a mézeskalácsosnak, aki megjelenik a bucsun, mérje az az italt, de az egyház ne avatkozzék az italmérésbe. Ne adjuk meg tehát az egyháznak az italmérési jogot, mert erkölcsi szempontból fontosnak tartom azt, hogy senki se foghassa rá az egyházra azt, hogy azért rendez bucsut, hogy a saját pálinkájából leitathassa az ott megjelent hívőket. Erre vonatkozólag nem hiszem, hogy a Nemzetgyűlés többsége ne osztaná azt a nézetemet, hogy ha ez benne is volt valamely törvényben, akkor törölni kell a törvényből, (Helyeslés balfelöl.) mert a kereszténység fogalma nem szabad hogy odáig menjen, hogy amikor egy gyűjtőhelyre imádkozni mennek a hivek, maga az imádkoztató egyház adjon módot arra, hogy ihassanak és dorbézolhassanak. Sándor Pál: Amerikában tiltva van! De azért isznak. Kerekes Mihály: A 13. §-on végigvonul elv, hogy a községi elöljáróság lesz hivatva javaslatot tenni a korlátlan kiméréseknek a változott körülményekhez képest való apasztása, emelése, illetőleg megadása tekintetében. Végtelen sok tapasztalatot szűrtünk le abban a tekintetben, hogy a községi jegyzőknek nagy hatáskör van a kezükben. (Ugy van! half elől.) Én nem bíznám a községi elöljáróságra annak a kérdésnek eldöntését, hogy ki kaphasson abban a községben italmérési engedélyt és hogy szükség van-e ott felállítani egy korcsmahelyiséget, nem bíznám, rá pedig azért, mert ugyebár a régi törvények szerint — amint tudjuk — még a község birája is, hogy biró lehetett, ez nem tisztán és kizárólag magától a néptől függött, hanem függött a szolgabirótól, aki kiment a választás megejtésére. Én tehát tágabb kört kívánnék ezen a téren, nevezetesen azt akarom, hogy a községi képviselőtestület kezébe legyen letéve annak a megállapítása, hogy van-e szükség abban a községben több korcsmára. (Helyeslés balfelől.) À községi képviselőtestület kezébe legyen letéve annak megállapítása, hogy be kell-e szüntetni valamely korcsmát és hogy kinek adható italmérési engedély, illetve hogy a képviselőtestület tegyen arra vonatkozólag javaslatot. Mert én mégis a községi képviselőtestületet sokkal jobban a községi lakosság akaratából