Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

252 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. A gróf Colorado-Mansfeld és neje mogyoróskai uradalmának, illetve az uradalom egyik erdőrészletének, a mogyoróskai erdőrészletnek eladásánál ez a keresztény behozatali és kiviteli részvénytársaság olyan különös magatartást tanúsít, hogy abban az időben Budapesten mindenki csak erről beszélt. T. i. ezt a mogyoróskai erdőrészt megvette a keresztény behozatali és kiviteli részvénytársaság és mielőtt ki tudta volna eszközölni a földmivelésügyi ministerium hozzájárulását az adásvételi szerződéshez, ezt az erdőrészietet adás-vétel tárgyává tette és fünek-fának kínálta. Hogy illusztráljam az igen tisztelt Nemzetgyűlésnek, — nagyon rövid leszek — hogy mi történt itt, fel fogom olvasni, hogy kinek és minek ajánlották fel. Elsősorban a City-kávéházban, az úgynevezett fabörzén fünek-fának ajánlották ezt a mogyoróskai erdőt. De tovább menve, ennek egyik exponense elment az államvasutak igazgatóságához és ott tasnádi Szűcs András elnökhelyettes urnák felajánlotta ennek az erdőnek fáját kitermelésre 160 korona egységáron, még pedig százezer köbmétert. Azért említem ezt a százezer köbmétert, mert erre pár perc múlva majd vissza fogok térni. Ugyanakkor felajánlották az erdőbirtokon lévő famennyiséget a Baross-faipari vállalatnak, ott azonban azt gondolták, hogy már valamivel többet adnak el, el akartak adni 300.000 köbmétert, ebből 200.000 köbméter keményfát és 100,000 köbméter puhafát. Az egész 300.000 köbméter fáért 40 millió koronát kértek. Megjegyzendő, hogy az egész erdőt 5,100.000 koronáért vették. Tehát jó üzlet lett volna egy-két hónap alatt, de természetesen nem volt kifizetve, mert nem volt jóváhagyva sem a szerződés. Mikor kiküldtek a Baross faiparvállalat részéről, hogy mennyi fa van az erdőben, megállapították, hogy csak 70.000 köbméter. Mikor ezt szóvá tették, igényeiket egyszerre leszállították 12 millióra. De ez mind nem elegendő. Itt a Nemzeti Hitelintézet utján szintén akartak egy keletmagyarországi részvénytársaságot csinálni, amely ugyanezzel foglalkozik. Felajánlották a Schember és fiai cég igazgatójának, Perfer Tivadarnak, a Reiner és Mandula cégnek, továbbá egy Hajdú Fülöp nevű ember, aki Andrássy-ut 85. sz. a. lakik, szintén meg volt bizva az eladással. «lön most egy érdekes eset. Ezt az adásvételt a budapesti Mauthner cég közvetítette. Volt valaki, aki szintén meg volt bizva az eladással, az ehhez a Mauthner céghez, amely eredetileg eladta, fordult és ennek is felajánlta. De hogy teljes legyen a csoport, ezt a tulajdonosnak is felajánlotta Bécsből valami Löwy Oszkár nevű fakereskedő. Azt hiszem, felesleges itt erről többet beszélni. Itt a láncolásnak egy olyan tipikus esete forog fenn, amelyet, azt hiszem, senki a világon letagadni nem tud. Erre vonatkozik a földmivelésügyi minister urnák 85.800 és 5200. számú rendelete. Megjegyzem, hogy mikor a keresztény beév?' febr. hó 26-án, szombaton. hozatali és kiviteli részvénytársaság megkötötte ezt az adásvételi szerződést, azt mondta, hogy befolyásával 48 óra alatt kijárja, hogy a földmivelés^ ügyi minister jóváhagyja. Ez azonban nem történt meg. Most sürgették ezt a dolgot jobbrólbalról és körülbelül a múlt év októberében kezdtek érdeklődni, hogy mi történt, mert a tulajdonos nem kapta a pénzét az erdőért, nem.birt semmit sem termelni, ment fühöz-fához s ezalatt saját magának is kínálták azt három-négyszeres áron azt vissza. Kezdtek érdeklődni, hogy mi történt az adásvételi szerződés jóváhagyása körül. Erre megállapodást nyert a következő : A mogyoróskai erdőfelügyelőség az adatok hiányában, hogy láncolás esete forog fenn, azt a javaslatot tette a ministeriumnak, hogy hagyják jóvá, azonban az erdészeti főosztály •— amint az ilyen esetekben a földmivelésügyi ministeriumban szokásos, ha nem látnak tisztán — leadta az ügyet véleményezés végett a közigazgatási bizottság albizottságához. A gazdasági albizottság visszaküldte ezt az adásvételi szerződést azzal, hogy mivel nála az adatok ugy futottak be, hogy a láncolás tipikus esete forog fenn, a földmivelésügyi ministernek tartja fenn a döntési jogot ; abban az esetben, ha a földmivelésügyi minister, mivel az adatok Budapesten futnak össze, ugy állapítja meg, hogy a láncolás esete fennforog, ne hagyja jóvá, ha azonban ez a gyanú nem igazolódik be, akkor hagyja jóvá a szerződést. Azonban még ez sem volt elegendő. Mivel itt egy vagy'agos dologról van szó, a földmivelésügyi ministerium erdészeti osztálya az erdészeti felügyelőséget uj szakvélemény adására hivta fel. Az erdészeti felügyelőség a korábbi adatok alapján, mivel napról-napra jöttek oda nézegetni az erdőt, és mivel saját maga bebizonyítva látta, hogy a láncolás tipikus esete forog fenn, azt javasolta, hogy ne hagyja jóvá a minister a szerződést. Ezidőszerint ez a szerződés tényleg sem elutasítva, sem jóváhagyva nincs. Ez ministeri döntés alá kerül. Én a magam részéről ezt az egész interpellációt csak abból a szempontból teszem meg, hogy a földmivelésügyi minister urnák, akinek személye mindnyájunk előtt a legnagyobb tiszteletben van, én, aki a tiszt viselőtársadalomnak egyik exponált tagja vagyok a Nemzetgyűlésen és ismerem a földmivelésügyi ministerium tisztikarának kiváló szolgálatait, hozzáférhetlenségét, amelyek következtében az ország közvéleményében a legnagyobb megbecsülést biztosította magának, módot adjak, hogy tekintettel arra. hogy a szerződés jóváhagyása körül befolyások érvényesülnek, a fennálló törvények és rendeletek, valamint saját lelkiismerete szerint nyugodtan adhassa le véleményét. Mikor ott jártam a minister urnái, azt mondtam, nem ismerem az ügyet, csak azt kérem, hogy ugy hozza meg a döntést, amint, neki javaslatba hozzák. Most is az a kívánságom, hogy mivel ugy tudom, hogy a minister urnák kezében van egy távirat, amelyet valami Löwinger Miksa nevű ügynök küldött az eladóknak, hogy egy kiegyezési