Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
18 A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. nak, akkor el lehetne intézni ezt a dolgot. De mondhatom, hogy ma teljesen megszakítottuk a kontaktust a külföldi jogszokásokkal, s ezért a gyorsított eljárási rendeletünkért ma a külföld lenézz bennünket, és mondhatom, méltán lenéz. (Nagy zaj a baloldalon.) Somogyi István: Ilyen beszédekért néz le bennünket! Ernst Sándor : A kommunizmus alatt nem nézett le bennünket? Drozdy Győző: Minthogy ugy látom, hogy csak Hegedüs pénzügyminister ur van jelen a minister urak közül, hozzá akarok egy kérdést intézni. Ha megjelenik itt a jóvátételi bizottság és ha a pénzügyminister ur, aki a liberalizmus tógájában jelent meg itt a Házban és jogról és igazságról beszélt itt nekünk, ennek a jóvátételi bizottságnak azt fogja jelenteni, hogy megszüntette a felesleges kiadásokat, az automobilokat és más egyebet, vájjon mit fog az igen t. pénzügyminister ur ennek a jóvátételi bizottságnak felelni akkor, ha azt kérdezi tőle, hogy hát az ártatlanul üldözött emberek eltartására van-e pénze az államnak. Van-e pénze az államnak a zalaegerszegi fogolytábor milliós költségeinek a fedezésére, van-e pénze ennek az államnak arra, hogy szegény családapák szenvedéseit ártatlanul meghosszabbítsák ebben az országban? Ezt kérdem én a t. pénzügyminister úrtól. És azt kérdem a külügy minister úrtól, hogy amikor a körülöttünk lévő és a távoli demokratikus berendezésű államok képviselőivel tárgyal, mint szintén liberális minister, vájjon milyen alapon mer velük nyíltan, szabadon beszélni, ha a háta mögött minden negyedikötödik embernek egyik lába otthon van, a másik lába meg a börtönben. (Nagy zaj a baloldalon.) Ernst Sándor: Ne denunciáljon! Turi Béla : A jóvátételi bizottság prókátora akar lenni! Budaváry László: Arról beszéljen, hogy hány bűnös szaladgál még ma is szabadon ! Ernst Sándor : Hol volt kommunizmus más országban kívülünk? Bernolák Nándor : Közönséges denunciálás ! Nem is igaz, amit mond! Elnök: Kérem, képviselő ur, ne fájjon a képviselő urnák a jóvátételi bizottságnak a feje, hanem tartsa magát interpellációjához. (Élénk helyeslés balfelöl.) Drozdy Győző : Ezt az amnesztia-rendeletet, amelynek ilyen a végrehajtása, tulajdonképen nem is tartom amnesztia-rendeletnek. Az amnesztiának általánosnak és rögtönhatónak kell lennie. Az amnesztia szerintem azt jelenti, hogy amikor disztingváltam már a tekintetben, hogy milyen bűnösöket engedek szabadon, kinyitom a börtönajtót és azt mondom : Ember, menj vissza, dolgozz a családodért, dolgozz csonka Magyarországért. (Zaj a báloldalon.) ?vi február hó 19-én, szombaton. Haller István : Amikor mi bent ültünk, senki sem mondta ezt! Drozdy Győző : Ez az amnesztia, de nem az, amit csináltak! Patacsi Dénes: Októberben is kinyitották a tömlöcök ajtaját, azért sülyedt annyira a haza ! Haller István : Nekünk nem nyitották ki a börtönt ! A müveit külföld hallgatott és nem törődött azzal, hogy mi ott vagyunk. Somogyi István : Akkor Drozdy Pápán fuvolázott ! D ozdy Győző : Ezek után, t. Nemzetgyűlés, áttérek az internáltak dolgára. Az is különösnek fog hangzani, ha azt állítom itt, hogy az internáltak táborában a legtöbb egyén olyan, akit a bíróság ártatlannak talált. Egy levelet olvasok fel itt a t. Nemzetgyűlésnek. (Olvassa.) »Szíves figyelmébe ajánlom a következő esetet: 1919 augusztus havában az azóta megszűnt »Reggeli Hirek«-ben egy cikk látott napvilágot, amelyben hátborzongató adatokkal, részletességgel volt megírva, hogy elfogták Dirnfeld Izidort, a szomorú emlékű kommün főhóhérát, aki névleg pék volt ugyan valamelyik kaszárnyában, de facto azonban a halálvonaton pribékeskedett. A megejtett rendőri és katonai nyomozás megállapította, hogy Dirnfeld, ez a minden emberi érzésből kivetkőzött fenevad, 160 embert gyilkolt meg, akik közül többet harmincnál elégetett. A meggyilkoltak között 6—7 apáca is volt, akiket kivégzésük előtt meggyalázott, mikor végzett velük, a mellüket levágta stb. stb. S mind eme gazságok után a budapesti rendőrség véleményezése alapján előbb Hajmáskérre, utóbb Zalaegerszegre internálták. Képviselő ur csodálkozni fog azon, hogy miféle furcsa törvénykódex az, amely egy 160-szoros gyilkost internál. Röviden elmondom hát, Dirnfeld, mint már emiitettem, a kommün alatt egyik budai laktanyában pék volt. A kommün letörése után visszament régi lakására, valahova az Aréna-útra, azt zárva találta. Nyár volt, augusztusi éjszaka, Dirnfeld kiment a Ligetbe aludni. Éjjelre zápor keletkezett, emberünk az eső elől az Aréna-ut és Thököly-ut sarkán lévő villamos megállónál lévő bódéban keresett menedéket. Jött a katonai őrjárat letartóztatta. Elvitték a Conti-utcába. Ott a detektívek vallatni kezdték, gummibottal, bikacsekkel meg egyebekkel. Valld be, kutya zsidó, hány embert öltél meg! Ugy-e hatot? Ha nem hagyta helyben a kérdést, ütötték. Bevallott tehát hetet. Másnap folytatták. Már tizenhétnél tartottak. Harmadnap harmincra vitték fel. Nyolc nap alatt együtt volt a 160 gyilkosság, amit »tapintattal« vettek ki belőle. Onnan átkísérték a főkapitányságra . . .« (Zaj balfelöl.) Haller István: Óvodában mesélje ezt! Somogyi István: Dajkamese!
