Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
224 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. az ügye, hanem egyetemes magyar érdek. (Általános helyeslés.) Amidőn tehát a külügyminister urnák válaszát tudomásul veszem, a magam részéről is kérem, tegyen meg mindent a jövőben a külügyi kormány arra nézve, hogy a legébeiebb figyelemmel kisérje mindazt, ami körülöttünk ebben az igazán rendkívüli jelentőségű magyar kérdésben történik. Ugron Gábor : Szomorú, hogy a szhismatikusok jobban érvényesülnek Rómában, mint mi ! ( Ugy van ! half elöl. Zaj.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a külügyminister ur válaszát Karaímth Jenő t. képviselő ur interpellációjára, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kimondom határozatkép, hogy a Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik ? Forgács Miklós jegyző : Hegedüs György ! HegedüS György : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációm keretében két egymással szorosan összefüggő, egybefolyó kérdéssel akarok foglalkozni, t. i. a zsidókérdéssel és a szabadkőmives kérdéssel. (Halljuk ! Halljuk !) Amit mondok, azt nem én találtam ki, nem az én agyvelőmnek a szüleménye, hanem eredeti okiratoknak, kijelentéseknek hosszú sorozatát fogom felolvasni. Ha arra kellene választ adnom, hogy miért hoztam ide a nemzet életének fókuszába ezt a kérdést, akkor erre csak azt válaszolhatom, hogy a megdöbbenésnek és a kétségbeesésnek neme vesz erőt rajtam akkor, amikor látom azt, hogy ez a Nemzetgyűlés is. de maga a magyar nemzet is vétkes, könnyelmű, szinte megmagyarázhatatlan tunyaságot tanusit a zsidó- és a szabadkőmives kérdéssel szemben. (Ugy ! van halfelől.) Bizonyos megdöbbenés vesz rajtam erőt akkor, amikor olyan beszédet kell hallani egy katholikus pap ajkáról, amilyent itt Giesswein Sándor képviselőtársunk mondott, (Ugy van! halfelől.) amelyet elmondhatott volna talán Löw Immánuel, azonban egy római katholikus papnak (Felkiáltások halfelől: Főpapnak !) azt a testvériséget, megbocsátást, parolázást, feledést, egybeolvadást igy hirdetni, ilyen indokokkal, mint ahogy ő tette, szerintem nem szabad. (Ugy van! halfelől.) Nem szabad különösen akkor, amikor azok a sebek, azok a bántódások, amelyeket mi az utolsó években a zsidóságtól és a szabadkőmivességtől kaptunk, nemhogy be nem gyógyultak, hanem általuk most is folyton irritálva vannak. Budaváry László : Egyre mélyebben ! HegedÜS György : T. Nemzetgyűlés ! Felszólalásomnak második oka az, hogy látom, hogy itt a zsidóság körében erős harci zaj van, erős küzdelemre készülnek fegyvertársaikkal együtt,, akik között, sajnos, igen sok a keresztény és amely harci zaj veszedelmesen hasonlít a Károlyi-forradalom hangjához ! Budaváry László: Nem keresztények azok, hanem diszkeresztények ! HegedÜS György: Harcra készülnek ők újra, minden eszközzel, minden fegyverrel. Arra, hogy ez a készülődés erős, hogy ez a harc komoly, hogy a veszély imminens, legjobb bizonyítékom gróf Andrássy Gyulát, képviselőtársam beszéde, aki beismerte azt, hogy itt a destrukció újra működik (Igaz ! Ugy van ! halfelől.) s ezen beismerés alapján megtagadta hosszú, liberális irányú politikai működését, beismerte, hogy azon tovább nem állhat s ennek a beismerésnek az alapján áll oda zászlótartónak azoknak az élére, akik velünk együtt a keresztény magyarságért küzdenek. Természetesen a magam részéről a legnagyobb örömmel és szimpátiával üdvözlöm ezt az állásfoglalást. De felszólalok azért is, hogy a zsidóságot ezen tönkretett, megcsonkított, eldarabolt, lezüllesztett, mélységbe dobott nemzetért itt végre a Nemzetgyűlés színe előtt tetemre hívjam és megkérdezzem tőle azt, hogy annak a küzdelemnek, amelyet ő a világosságért, az emberi jogokért, a liberalizmusért, a szeretetért folytatott, ez volt-e a célja ? Budaváry László : Áldozatul esett a nemzet ! HegedÜS György: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, minden gazdasági és politikai kérdésnél fontosabb kérdés ránk nézve az, hogy végre a zsidókérdést és a szabadkőmives kérdést megoldjuk. (Helyeslés halfelől.) Mert amig ez a megszenvedett keresztény magyar nép nem látja azt, hogy az ő legnagyobb veszedelme, a zsidókérdés eliminálva, kiküszöbölve, megoldva nem lesz, addig én nem hiszem, hogy ebben az országban béke lesz. (Ugy van! halfelől) Pető Sándor : Szándékosan zavarják a békét ! MeskÓ Zoltán : Okosan kell megoldani ! (Zaj.) HegedÜS György : Egy számla van előttünk, t. Nemzetgyűlés, amelyen lajta van Szent István felbontott trónja, amelyen rajta van egy feldarabolt országnak a rajza, s amelyre rá van irva ezer és ezer kivégzett magyar testvérünk neve. Ezt a számlát, ha a magyar nemzet következetes és becsületes akar lenni önmagához, be kell nyújtani a zsidóságnak. A cél pedig, a legtávolabbi célom, amiért felszólalok, az, hogy kis erőmmel és ezzel a felszóla]ássál hozzájáruljak a mi legfontosabb kérdésünk megoldásához, a magyar faj védelméhez. (Élénk helyeslés.) Budaváry László : Ez a fontos, ugy van ! HegedÜS György: Mert, t. Nemzetgyűlés, igen egyszerűen jelentkezik ez a haic. Itt két fajról van szó. Az ezer év óta itt elő, hazát szerzett, hazát megtartott, a zsidóság miatt hazát vesztett magyar fajnak a harcáról... (Élénk helyeslés halfelől.) Pető Sándor : Rágalom ! Nem igaz ! (Nagy zaj halfelől.) Rágalom és lelketlen izgatás ! (Nagy zaj.) MeskÓ Zoltán: Csak magát izgatja föl! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Pető Sándor : Száz és százezer becsületes emberről nem lehet igy beszélni í (Nagy zaj.)
