Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
222 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921 méltó egyházszervezet a változott politikai helyzet dacára is a maga egészében fenmaradhasson, csakis az apostoli szék igazságszeretetére és méltányosságára számithatott. Ehhez mérten a magyar kormány, mint szent István koronájának viselőjét megillető jogok és kiváltságok őre és gondozója már 1920 január 19-én gróf Somssich József akorri külügyminister ur utján fordult XV. Benedek pápához és kérte, hogy amennyiben Magyarország minden jog és igazság ellenére területi épségében mégis megcsonkíttatnék, ezeket a lecsatolt részeket hagyja meg abban az egyházszeivezeti egységben, amelybe azokat dicső elődeinek kormányzati bölcsessége fűzte. Ehhez a felirathoz a magyar kormány emlékiratot csatolt, amelyben részletesen sorolta fel és fejtegette azokat a szembetűnő előnyöket, amelyek Magyarország eddigi egyházi beosztását az esetleges uj politikai alakulások ellenére is, már kizárólagosan egyházi célirányosság szempontjából is, fentartandónak javasolják. A magyar kormány eme lépésével párhuzamosan Magyarország bibornok-hercegprimása is közbenjárt Rómában, még pedig nemcsak Írásban, de későbben, és pedig a m. kir. kormány kifejezett kérelmére, élőszóval is. Amikor pedig jóformán egyidejűleg a bibornok-hercegprimásnak Rómából való visszaérkezésével gróf Somssich Józsefet magyar követképen küldhettük a Szentszékhez, követünk legsürgősebb teendőjének vallotta, hogy ezt az ügyet ugy egy az e tárgyban benyújtott jegyzékben, mint pedig személyes érintkezés utján szorgalmazza. Azonban követünk csakúgy, mint a bibornok-hercegprimás, azt a benyomást nyerte, hogy az előrelátható politikiai uj alakulatokat véglegesen az eddigi egyházszervezeti keretek megbontása fogja követni. Rómában ugyanis mértékadó körökben már akkor is arra hivatkoztak, hogy az egymással szembenálló országok közötti ellentétek sokkal élesebbek, semhogy az állami hova-, tartozás tekintetében egymástól elvitatandó területek egy ezentúl is változatlanul fentartandó egyházkormányzati egymashoztartozásnak teherpróbáját megbírják. Ugyanerre való hivatkozással nem akarták honorálni azokat az analógiákat se, melyekre, mint pl. a boroszlói egyházmegye analógiájára álláspontunk egyik igazolásául a magunk részéről hivatkoztunk, de amelyek szerintük — a római Szentszék felfogása szerint — más időkben és a jelenlegiektől lényegesen különböző körülmények között létesültek. Mindössze arról biztosítottak bennünket hogy a lecsatolt részeken egyházi berendezkedés tekintetében a béke ratifikációjától számítandó 6 hónapon belül, illetőleg a határkiigazitó bizottság munkálatainak a befejezése előtt nem fognak végleges intézkedéseket tenni. Azok a mind sűrűbben szállingó hirek, melyek szerint az utódállamok a kathohkus egyházi beosztásnak revízióját a Szentszéknél mindinkább sürgetik és amelyek a román viszonylatban egy évi febr. hó 26-án, szombaton. konkordátumtervezetben is csúcsosodtak ki, melyet a román-tót s részben a magyar katholikus sajtó is nyilvános diszkusszió tárgyává tett, a magyar kormányt bár fájdalmasan érinthették, de nem érték meglepetésszerűen. A magyar kir. kormány nem is mulasztotta el, hogy eredeti, a régi beosztás fentartására irányuló változatlan felfogásának hangoztatása mellett és a folytatólagos hozzászólás kilátásba helyezésével e tárgybani jogvédő és jogfentartó álláspontját a Szentszék előtt egyetemlegesen és a román tervekkel és törekvésekkel szemben is körvonalazza. Karafiáth Jenő képviselő ur továbbá azt a kérdést intézte hozzám, hogy »a nyitrai és besztercebányai püspökség újból történt betöltésével kapcsolatban tett-e a m. kir. kormány és és ha igen, milyen intézkedéseket, hogy gróf Batthyány Vilmos nyitrai és dr. Radnay Farkas besztercebányai püspökök elmozdítását megakadályozza ; élt-e a szóbanforgó püspökök elmozdittatásának befejezett tényével szemben a Szentszéknél megfelelő remonstrációval és tett-e az elmozdítás tényével kapcsolatban lépéseket, hogy a jogtalanul elmozdított püspökök vagyonjogi igényei megfelelő módon biztosíttassanak ?h T. Nemzetgyűlés ! A magyar kormány természetszerűleg állandóan a legnagyobb figyelemmel volt az interpellációban megjelölt ezen kérdésekre vonatkozólag. Cseh-szlovák részről azonban nem érték be az uj egyházi berendezkedés igénylésével és előkészítésével, hanem kezdettől fogva azon voltak, bogy az elfoglalt felsőmagyarországí részeken működő katholikus főpapokat egyházmegyéjük éléről tényleg és jogilag eltávolítsák. Elsősorban a nyitrai és besztercebányai róm. kath., valamint az eperjesi görög kath. püspököknek tették lehetetlenné, hogy püspöki székhelyükön, illetőleg egyházmegyéjük területén megmaradhassanak. Majd odairányult az igyekezetük, hogy a nyitrai és besztercebányai püspököket jogilag is elmozdittassák helyükről és más, a cseh-szlovák politika követelményeinek, ott maradt magyar véreink jogos érdekei rovására is megfelelő egyénekkel cseréltessenek fel. A m. kir. kormány a mi vatikáni követségünk utján erélyesen lépett közbe a Szentszéknél ugy gróf Batthyány Vilmos, valamint dr. Radnay Farkas püspök érdekében. Közbelépésének azonban, fájdalom, nem volt foganatja. Vatikáni képviselőnknek ugyanis arról kellett meggyőződnie, hogy egy immár beígért és elhatározott ténnyel áll szemben, amelyet annál kevésbé sikerült neki megmásítania, meit az illető püspök urak —• miként ők maguk mondják— a mostani prágai nuncius, akkor még a bécsi nunciatura uditoréjának biztatására, megyéspüspöki állásukat már jóval ezelőtt őszentsége rendelkezésére bocsátották, gróf Batthyány még arra az esetre is, ha FelsőMagyarország az anyaországhoz kerülne vissza.
