Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

212 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. az én állításomat fogja erősíteni és a statisztika, melyet bemutatok, még siralmasabban fog festeni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az a tisztviselő vagy munkás tehát, akinek 3000 K a havi fizetése, a zsir kilóját 180 K-val számítva, kap 16 és Va kg zsirt, tehát 16 és Va kg zsírért dolgozik egy hónapig, A zsir ára Békében 1 K 52 f volt, tehát 16 és félszer 1 K 52 fillér, vagyis 25 K 8 fillér fizetése van békebeli viszonyokat figyelembe véve annak a tisztviselőnek, aki ma 3000 K-t kap havonta. Vagy nézzünk egy másik óletszükségleti cikket, a cukrot 3000 K-ért kap a tisztviselő vagy munkás, 150 K-jávai számítva a cukor kilóját, 20 kg cukrot. Békebeli ára a cukornak 1 K volt, tehát az a tisztviselő, akinek egy hónapra 3000 K a fizetése, húszszor egy koronát, vagyis 20 K-t kap egy hónapra. A nullás liszt ára 42 K. Kap a tisztviselő és munkás 3000 K-ért 71 és V* kg lisztet. A békebeli ár 43 fillér volt, tehát az illető, akinek havonta 3000 K fizetése van, keres 71 és Vs-szer 43 f-t, vagyis 25 K 8 fillért havonta. Karafiáth Jenő : Mégis minden kedvezményt irigyelnek tőlük ! Szabó József (budafesti): De azt mondhatná valaki, hogy ezek luxuscikkek, nem kell épen nullás lisztet fogyasztani. Egy egészen nélkülözhetetlen cikket említek fel, amelyet a tisztviselő a múltban csak a hus mellé fogyasztott néha-néha, a burgonyát, 3000 K-ért kap a tisztviselő vagy munkás 5 K-jávai számítva a burgonya kilóját, 600 kg-ot. A burgonya békebeli ára 6 fillér volt —sőt 2 kg 5 krajcár volt, tehát egy kiló 5 fillér — és igy az a tiszt•uselő, akinek havi 3000 K fizetése van egy hónapba, hatszor 600 fillért, tehát 36 K-t kap. Nem sorolom fel tovább ezeket az adatokat, mert nem akarom velük untatni a t. Nemzetgyűlést, nem említem meg a ruházati cikkek árát, csak leszögezem itt, hogy ezen közszükségleti cikkek árai 10—12.000%-kai emelkedtek, mert pl. a zsir ára 12.000%-kal, a cukor ára 15.000%-kai, a nullás liszt ára 10.000%-kal, a burgonyáé 8.000%-kal emelkedett. Ereky Károly : Ruhát, cipőt is fel kell említeni ! Ott még nagyobb az áremelkedés S Szabó József (budapesti) : A ruházati cikkeket nem említem fel, csak a legnélkülözhetetlenebb cikkek árait és ezekből is megállapíthatom, hogy azok ára 10—12.000%-kal emelkedett. Ezzel szemben a munkabérek maximum 2000%-os emelkedést értek el. Megjegyzem, hogy e téren maga az állam a legrosszabb munkaadó, az állam jár elől a legrosszabb példával (Egy hang a baloldalon : Rabszolgatartó !) és a magánvállalkozók természetesen mennek az állam példája után. Tűrhetetlen ez az állapot és feltétlen segítést igényel. (Ugy van 1 Ugy van I) Legyen a kormány és a Nemzetgyűlés a dolgozó nép segitségére és ne várják meg, amig ők jobblétüket szervezett erővel kierőszakolják. A múltban is az volt a hiba, hogy a munkásságot egészen magára hagyták, a szent szabadság és a szent liberalizmus nevében ráuszították a nagytőkét és a magárahagyott munkásokat arra kényszeritették, hogy saját szervezett erejükkel védelmezzék meg magukat és jogaikat. A törvényhozásnak elől kell járnia e téren és nem kell azt várnia, mig a munkásság saját erejével védelmezi meg magát. A törvényhozás oda kell hogy álljon melléje és kell hogy megvédje a gyengét az erőssel szemben. A múltban a munkásság kollektív szerződésekkel már régen biztosított magának haladást szociális téren. Már régen megvolt pl. a vasárnapi munkaszünet, már régen szabályozva volt az kollektív szerződésekben, amikor a törvényhozás nagynehezen ráeszmélt, hogy jó lesz a vasárnapi munkaszünetről is beszélni. A munkaidő szabályozása, a munkaviszonyok rendezése, betegsegélyezés, munkanélküli segélyezés, a gyermek-, női munka, az iparfelügyelet biztosítása már mind megvolt kollektiv szerződésekben, amikor a mindenkori törvényhozás ráeszmélt, hogy ezekkel a kér* désekkel is foglalkoznia kell. A törvényhozás tehát mintegy kullogott a már kivívott eredmények után, pedig az lett volna a jó, ha a törvényhozás járt volna elől és ne várt volna arra, hogy maguk a munkások és tisztviselők erőszakolják ki jogaikat a törvényhozástól. Ne essünk tehát mi is hasonló hibába. Első feladatunk legyen a tisztviselő, és munkás-kamara felállítása. Itt van a tavasz, az alkotó munka ideje. Kérdem, hol vannak a tervek pl. az óriási munkanélküliség megszüntetésére ? E téren semmi sem történik. Nem hallunk semmit sem közmunkákról, építkezésekről, nem hallunk semmit arról, hogy ezen a téren kezdeményezés történnék. Pedig én azt hallom mindig, hogy a konszolidáció alapja a munka. Vissza kell vezetnünk az embereket a becsületes munkához, de azoknak, akiket visszavezettünk, látniok kell azt, hogy a becsületes munkából is meg lehet élni. Addig, amig ezt nem látják, nem tudjuk őket visszavezetni a becsületes munkához. Karafiáth Jenő : Csak a börzéhez ! Szabó József (budapesti) : Be kell hozni a munkások és tisztviselők üzemi haszonrészesedését. E kérdéssel már foglalkoznak a szomszéd államokban. Németországban már megvan, Cseh-Szlovákiában most vezetik be. Nálunk nem hallunk erről a kérdésről semmit sem. Pedig ez nagyon fontos, mert ha bevezetjük az üzemi haszonrészesedést, csak fokozzuk vele a munkakedvet, az ambiciót és a lelkiismeretességet, mert az a munkás, az a tisztviselő szívesen fog dolgozni abban a gyárban, ahol neki is rész jut abból a haszonból, ami az ő munkájából, az ő tudásából fakad. (Ugy van ! Ugy van!) • Nem tudom mi, van a munkásbiztositás reformjával. Gunda Jenő: Késik! Szabó József (budapesti): E reform ügye már körülbelül fél évvel ezelőtt a Ház asztalán volt, de ma nem tudjuk, vájjon komolyan meg akarják-e csinálni a munkásbiztositás reformját. En a magam