Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. részéről kijelentem, hogy a munkásbiztositás reformjánál tényleges reformokat is szeretnék látni. Nem az a fontos, hogy államosítsák a munkásbiztositót. Én egyáltalában nem is vagyok hive az államosításnak, mert azt szeretném, hogy a munkás biztosító a munkások intézménye legyen és a munkásoké maradjon. Ragaszkodom természetesen ahhoz, hogy ott még egyszer az, ami lejátszódott, ne történhessék meg. Kell találni módot arra, hogy kizárassék az, hogy a munkásbiztositó valamely szakszervezetnek, mindegy, akár szociáldemokrata vagy keresztényszocialista szakszervezetnek, agitációs iskolája legyen. Tiltakozom ez ellen és nem szabad, hogy ez megtörténjék. (Helyeslés.) Azonban kivenni a munkások kezéből sem szabad, mert ez veszedelmes dolog és nincs is sehol rá példa. Nekünk erre vigyáznunk kell, mert mindent elronthatunk vele. Én a magam részéről sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, nem tudom, vájjon nem találnánk-e kivezető utat, amely biztosítaná az előbb emiitetteket, de amellett, t. Nemzetgyűlés, a munkások felfogását is kielégítené. Nem tudom, nem lehetne-e, mondjuk, talán lajstromos szavazást elrendelni, hogy necsak szociáldemokrata vagy necsak keresztényszocialista ülnököket válasszanak, hanem ugy az egyik, mint a másik ott helyet foglalhasson. En sohasem félek attól, hogy keresztényszocialisták és szociáldemokraták egy asztalhoz fognak leülni, sőt ezt tartom kívánatosnak és szerencsésnek, mert ezáltal mind a kettő törekedni fog arra, hogy jobbat, tökéletesebbet, szebbet produkáljon. A szociáldemokraták ott követték el a legnagyobb hibát, amikor a munkásszervezkedésből privilégiumot akartak csinálni Magyarországon, minden más felfogást, minden más meggyőződést erőszakkal, terrorral levertek és ez okozta' egyben végeredményben az ő veszteségüket is. Nem szabad nekünk, t. Nemzetgyűlés, hasonló hibába esni. En igenis, szívesen látom azt, hogy ott mindkét fél helyet foglaljon, egymást kölcsönösen ellenőrizze, kontrollirozza és segítse a munkásság, a dolgozók javára. De reformot is szeretnék látni. Azért szeretném, hogy a munkásbiztosítás jogai kiterjesztve legyenek. Haladás legyen. Rokkantság, nyugdíj, munkanélküliség, aggkor esetére való biztosításról szeretnék hallani. Kijelentem, ismerem e téren a munkásság hangulatát. A munkásság, t. Nemzetgyűlés, maga is szívesen hoz áldozatot e téren és a munkaadók sem fognak elzárkózni, úgyhogy ennek megvalósítása magára az államra csak kevés terhet jelent és ezt még a mai körülmények között is keresztülvihetőnek találom. T. Nemzetgyűlés ! Még egyet kell kérdeznem : hol nyugszik az ipartörvény revíziója, miért nem került az már ide, amikor a kisiparosok türelmetlenül várják. Kijelentem, hogy ragaszkodom ahhoz hogy az ipartörvény reviziója sürgősen a Ház elé kerüljön és az uj ipartörvényjavaslatban feltétlenül benne foglaltassák, hogy csakis azok üzhesévi febr. hó 26-án, szombaton. 213 senek ipart az országban, akik azt tanulták. Az ipart tehát szakképesitéshez kötném és a kontárokat kizárnám az iparból. Sürgősen szabályozandónak tartom, t. Nemzetgyűlés, a női és gyermekmunkának kérdését. Ezen a téren erős visszaesés történt. Még a jelenlegi törvényeket sem veszik egyszerűen figyelembe. Gyermekek dolgoznak műhelyekben, füstös helyen, lehetetlen munkaidők szerint és nőket alkalmaznak akkor, amikor a férfimunkások munka nélkül járnak, éjjel-nappal foglalkoztatják őket csak azért, hogy ezeknek alacsonyabb bérével a munkaadók valamit megtakarítsanak. Pedig ez, t. Nemzetgyűlés, nem takarékosság. Nem takarékosság a munkaadónak és nem takarékosság a nemzetnek. Nekünk védeniünk kell gyermekeinket, védenünk kell gyenge nőinket és biztosítani kell a munkát az erős férfiaknak, bogy a mindennapi foglalkozás a műhelyekben, irodákban, számukra biztosítva legyen. T. Nemzetgyűlés ! Sokat beszéltünk itt az élelmezés kérdéséről. Hallottunk panaszokat a túlsó oldalról, hogy a falun nincs kenyér. Akkor nem tudom, t. Nemzetgyűlés, hol van kenyér ? Nincs kenyér és a kenyértelenség megöli az embereket. Ezt a kérdést már egyszer idehoztam a Házba. Ma újból kijelentem, hogy a kenyértelenség tartja lázban az embereket. A bizonytalanság öl. A mai helyzet, ezen a téren is egészen tarthatatlan. Annak idején a kilencesbizottság jelentése kapcsán a Ház szép határozatokat hozott, sajnos azonban ezek a határozatok csak írott malasztok maradtak. A fejadagokat redukálták, a kenyérliszt élvezhetetlenül rossz, főzőliszt nincs. Egyszerűen nincs. Negyvenkétkoronás nullás lisztet és kukoricalisztet lehet kapni. Ezek után mi történik itt ? A jómódúak, t. Nemzetgyűlés, nullás lisztből sütik a kenyerüket is, a szegény emberek pedig kukoricából készítik a tésztát is. És amig a városokban a szegény emberek — ez kemény igazság, de én kimondom, t. Nemzetgyűlés — amig a városokban a szegény emberek kukoricát és élvezhetetlen kenyeret esznek, addig a falun a malacok eszik meg a búzát és a malacok eszik meg a lisztet. T. Nemzetgyűlés ! Ezen a téren áldozatokat kell hozni. Meg kell érteni annak a gazdának, annak a földmiv esnek, hogy ez hazafiatlanság, meg kell értenie azt, hogy ez veszedelmes játék, ez megbosszulja magát, ezt magyar embernek tennie nem szabad akkor, amikor más embernek nincs biztosítva a tisztességes kenyere, amikor az embernek nincs biztosítva a mindennapi, a nélkülözhetetlen kenyere. T. Nemzetgyűlés ! Azt mondották, hogy ha a szabadforgalmat visszaállítják, minden rendben lesz. Hát én nem tudom, igy lesz-e, hiszen azt a panaszt hallottam, hogy faluhelyen sincs kenyér. Vájjon, ha szabadforgalom lesz, akkor a falusi ellátatlanoknak egyszerre lesz kenyerük ? Nem hiszem ezt, t, Nemzetgyűlés, mert nem lesznek képesek annak árát megfizetni,
