Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemsetgyülés 154. ülése 1921 belül, ezen a csonka kis Magyarországon a szociális ,problémák megoldásával foglalkozzunk. Én tehát a kormánytól, de mindenekelőtt a munkaügyi és népjóléti ministertől várom szociális téren az alkotásokat, főképen a munkásvédelmi törvényjavaslatokat. ígéretet sokat kaptunk, azonban a cselekedet egyenlő a nullával. Csak egyet emlitek. A kérvények tárgyalása során foglalkoztunk már a munkásügyi panaszbizottságok felállításával. Akkor Frühwirth képviselő ur inditványára a Ház határozatot hozott, hogy a munkásiigyi panaszbizottságok felállítását a Ház határozata szerint négy héten belül el kell rendelni, vagy erre vonatkozólag rövid törvényjavaslatot kell a Ház elé terjeszteni. Azóta körülbelül három-négy hónap telt el, de ezen a téren semmi sem történt. Szeretném, ha megértenék, t. képviselőtársaim, mit jelent ez, ha megértenék, mennyi sok kellemetlenségnek, sztrájkoknak, bérmozgalmaknak vettük volna eddig is elejét, és mennyi sok kellemetlenségnek vehetjük még most is elejét, ha most megoldjuk ezt a kérdést és a Nemzetgyűlés minden erejével mintegy kényszeríti a kormányt arra, hogy a munkásügyi panaszbizottságok felállítását rövid időn belül rendelje el. Ma a helyzet az, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége, saját önző érdekeit figyelembe véve, egyoldalulag, a munkások meghallgatása nélkül rendeli el a munkások béreit. Egyik szélsőségből a másikba esik. Ma a Gyáriparosok Országos Szövetsége nem ül le a munkások megbizottaival egy asztalhoz tárgyalni, hanem elzárkózik, elszigeteli magát a munkásoktól. Hát nem egyik szélsőségből a másik szélsőségbe való ugrás ez ? Lehet-e igy megértést remélni, lehet-e igy sok esetben könnyen megoldható kérdések rendezését remélni. Nem lehet, hanem igenis ezzel csak azt lehet elérni, hogy elkeserítjük azt a munkást, azt a tisztviselőt és újra betaszítják a másik szélsőségbe. A Gyáriparosok Országos Szövetsége hivatalból állapítja meg a munkabéreket minden megkérdezés nélkül. E megállapítás szerint jelen esetben óránként a maximális munkabér 13 korona, az akkord kereseti lehetőség 16 korona. Hallottam többektől, különösen egyik-másik kisgazda képviselőtársamtól, hogy a munkás ma 200—300 koronát keres naponként. Méltóztassanak figyelembe venni ezt az adatot, amelyet nem a szakszervezetek állítottak fel, tehát hiteles, mert a Gyáriparosok mutatják ki, hogy a maximális órabér 13 korona ; a munkásság tehát egészen ki van téve a Gyáriparosok Országos Szövetsége kénye-kedvének. Én azt mondom, ha van bosszupolitika, ez a bosszú politikája és ha a bosszupolitika valaha újra megbosszulja magát, itt sem várhatunk egyebet, mint ezt. Csak egy esetet emlitek arra nézve, hogyan kezelik ma a munkaadók a munkásokat. Árról nem is beszélek, hogy mindenkiben kommunistát, mindenkiben agitátort és évi febr. hó 26-án, szombaton. 211 izgága embert látnak, akit ki kell tenni a gyárból, el kell bocsátani a hivatalból. Csak egyet emlitek annak megítélésére, vájjon bosszupolitika-e ez és ezt a Nemzetgyűlés elbirálására bízom. Itt van a malomtulajdonosok álláspontja. Méltóztatnak tudni, hogy nincsen búza, nincs őrölnivaló, af malmok állnak, összesen öt malom van üzemben, ezek is csak néha-néha. Dacára ennek, a malomtulajdonosok ragaszkodnak ahhoz, hogy a tisztviselők munkások bejárjanak reggel 8-tól 12-ig, azután délután 2 órától 6 óráig. Hiába kérik a tisztviselők, hogy vezessék be a máshol is bevezetett és kipróbált osztatlan munkaidő-rendszert, ezt nem engedik meg és csökönyösen ragaszkodnak ahhoz, hogy igenis, annak a tisztviselőnek minden szabad idejét lefoglalják, dacára annak, hogy a tisztviselő ott bent csak ül és semmit sem csinál. A helyiségeket fűteni, világítani kell. Nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent ez. Tehát takarékossági szempontból is kívánatos volna, hogy az osztatlan munkaidőt vezessék be, mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy osztott munkaidőben foglalkoztassák a tisztviselőket, csak azért, mert ezzel is el lehet őket kedvetleniteni, el lehet őket keseríteni. Veszedelmes játék ez és én nagyon szeretném, ha a kormány és a Nemzetgyűlés minden súlyával ráfeküdne arra, hogy itt ezen a téren valami történjék: megértés, több szeretet a munkaadók, vállalkozók, a kapitalisták részéről a dolgozó munkással, a tisztviselővel szemben. Most szélcsend van, de ez a szélcsend olyan, melyet vihar szokott követni és én a vihart ugy előzném meg, hogy előzetes, preventív intézkedéseket tennék, hogy lehetőleg elkerüljük azt a vihart, amely ilyen kormányzással előbbutóbb be fog következni. Segítenünk kell tehát a tisztviselők és munkások helyzetén, mert a mai állapot tarthatatlan. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Egy munkásnak, egy tisztviselőnek a maximális fizetését mutatom be. Ez a mai körülmények közt körülbelül 2000 korona havonta. De nem mondok kétezret, hanem figyelembe véve a legmagasabb rangú tisztviselőket, veszem a legjobb fizetést s felteszem, hogy 3000 koronát keres egy tisztviselő vagy munkás egy hónapra. Ereky Károly : Annyit, mint egy képviselő ! Szabó József (budapesti): Az a képviselő, akinek még emellett ezer hold földje van és három és fél milliót kap cirokból, az meg tud élni a 3000 koronából, de ugyebár, nem lehet ugyanezt mondani arról a munkásról és tisztviselőről, akinek ennyi az egész jövedelme. De nézzük csak, mit jelent arra a tisztviselőre nézve a havi 3000 korona fizetés. Karafiáth Jenő : Nem kap annyit sem ! Szabó József (budapesti): A legnagyobb fizetést emiitettem és kijelentettem, hogy a legjobban fizetett tisztviselő és munkás jövedelmét veszem alapul. Ha nem kap annyit sem, az csak ÚT