Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-153
202 A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921. évi február hó 25-én, pénteken. mondja ki : A legfőbb állami számvevőszék elnöke a képviselőház kezdeményezése folytán az országgyűlés által kijelölt három egyén közül Őfelsége által a ministerelnök ellenjegyzése mellett neveztetik ki. Már most, t. Nemzetgyűlés, a főrendiház megállapítja azt az 1920 : 1. te. is, de egyébként is tudott dolog — jogilag nem szűnt meg, a főrendiház az ő működését csak megszüntette, illetőleg működését, tanácskozásait berekesztette, tehát a főrendiház jogliag és törvény szerint is, de tényleg is létező intézmény, amely van, amellyel tehát számolni kell. (Felkiáltások a közében : Hol van ?) Mindjárt rátérek. Nehogy fogalomzavarok legyenek, szigorúan körülbástyázom és elhatárolom az egyes kérdéseket, és a t. képviselő urak mindjárt látni fogják azt, hogy az én nézetem nem ellentétes az ő nézetükkel abban a tekintetben, hogy a nemzetszuverénitást ma kizárólag a Nemzetgyűlés gyakorolja és mint ilyen, épen a törvény erejénél fogva, a főrendiház nem is működhetik. De denique a főrendiházról szóló törvény ezidőszerint eltörölve nincs, tehát ha minden néven nevezendő olyan jog és hatáskör, amelyet eddig a főrendiház gyakorolt vagy amely annak tagjait illette meg, most egy más szervre szállott át, ezt minden egyes esetben kifejezetten külön törvénnyel kellett kimondani és külön törvénnyel is szabályoztuk eddig. Hogy ez igy van, semmi sem bizonyitja jobban, mint maga az a tény, hogy az 1920 : V. tcikkben a legfőbb fegyelmi biróságban a főrendiház tagjait megillető jogokat egy egész külön szervre ruháztuk át, tehát a főrendiház tagjaitól elvettük és egy más intézménynek hatáskörébe állitottuk be. Azfc mondhatná talán valaki, mint ahogy az igazságügyminist er ur is a múlt alkalommal, amikor ebben a kérdésben felszólaltam, azt mondotta, , amint az imént is érintettem, hogy miután az 1920:1. te. igy kezdődik: 5 »A Nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete megállapitja«, ebben bennefoglaltatik az, hogy minden néven nevezendő jog, amely eddig az országgyűlést, mint ilyent és az országgyűlésnek két házát mint ilyent megillette, automatice szállott át a Nemzetgyűlésre. (Felkiáltások jobbjelől : Úgyis van!) Ami a dolgoknak lényegét illeti, az igaz, hogy ugy van, de ami a dolgoknak a formáját illeti, az nem igaz, hogy ugy van. Már pedig aj törvényesség kérdésében a forma ép olyan fontos. mint a lényeg. Maga az országgyűlés, maga a Nemzetgyűlés sem állhat és nem áll törvények fölött. Magát az országgyűlést és magát a Nemzetgyűlést is a törvény kötelezi. Épen ezt a gondolatot Tomcsányi igazságügyminister ur egy nagyon szép munkában, »A költségvetési jog természete« című művében oly szépen fejti ki, hogy sajnálom, hogy nincs itt, hogy ellene épen a saját munkájával és könyvével érvelhetnék, amikor kimondja azt, hogy a Nemzetgyűlés, az országgyűlés, a parlament nem állhatván a törvények fölött, ép ugy kötelezi őt a hatályos, az élő törvénynek megtartása, mint bárki mást. Ez nem zárja ki azonban azt, hogy az országgyűlés és a Nemzetgyűlés ne kezdeményezhesse valamely törvénynek módosítását és megváltoztatását. Mindaddig azonban, mig az a törvény fennáll, a Nemzetgyűlés és az országgyűlést is formailag is, tényleg is kötelezi. Azt mondhatnák tehát, bár ezek után nem hiszem, hogy mondhassa az igazságügyminister ur és bárki is, hogy a Nemzetgyűlésre automatikusan szállott mindazon jogok gyakorlása, a formák között is, vagy — hogy inkább ugy mondjam —, a formák mellőzésével is, amelyek eddig az országgyűlést vagy a képviselőházat vagy a képviselőházat és a főrendiházat együttesen illették. Hogy ez nincs igy, ezt igazolni és megvilágitani épen azzal a törvényhozási működéssel akarom, amelyet ez a Nemzetgyűlés eddig teljesített. Nevezetesen, ha automatikusan illetnék meg a Nemzetgyűlést és a Nemzetgyűlés tagjait mindazok a jogok, amelyek eddig az országgyűlést, a képviselőházat és a főrendiház tagjait megillették, akkor kérdem : miért mondotta ki a Nemzetgyűlés törvényben, az 1920 : 1. tcikkben azt, hogy az összeférhetlenségi törvény a Nemzetgyűlés tagjaira is kiterjed, még pedig az az összeférhetlenségi törvény, amely a régi képviselőház tagjaira kiterjesztetett ? Miért mondotta ki a Nemzetgyűlés törvényben azt, hogy a Nemzetgyűlés tagjait ugyanaz a mentelmi jog illeti meg, amely megillette a régi képviselőház tagjait ? Miért kellett külön törvényben expressis verbis kimondani azt, hogy a Nemzetgyűlés bizottságait, tagjait, azoknak működését, az általuk alkotott törvényeket ugyanabban a védelemben részesítjük, mint amely megillette a régi országgyűlés tagjait, bizottságait és működését ? De ha automatikusan szállott át a régi országgyűlés minden joga a Nemzetgyűlésre külön törvénymeghatározás nélkül, akkor kérdem én : miért kellett mégis külön törvényben kimondani azt, hogy a végrehajtó hatalmat ezután a Nemzetgyűlésnek felelős ministeri um gyakorolja, ha ez önmagától természetszerűleg értetődik ? Tovább megyek, t. Nemzetgyűlés. Ha automatikusan értetődik országgyűlés alatt Nemzetgyűlés, miért kellett külön törvényben, az 1920. évi XVIII. tc-ben kifejezetten megállapítani azt, hogy az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának a királyi hatalomban foglalt joga a Nemzetgyűlésre is kiterjed? Most érkezem el, azt hiszem, a legfontosabb érvhez. Ha automatikusan illeti meg a formák és az élő törvény megkerülésével a Nemzetgyűlést ' az a jog, hogy egy nyilt törvényt sértsen akkor, mikor törvénytelenül napirendre tűzi az állami számvevőszék elnökének megválasztását, tisztán csak azon indokból, mert azt hiszi, hogy a Nemzetgyűlést ez a. jog a formák és a törvény minden sérelmével megilleti, akkor kérdem : miért kellett az 1920. évi X. tc-ben kifejezetten kimondani,
