Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

188 A Nemzetgyűlés 153, ülése 1921 En a magam részéről azt mondom, hogy abban az esetben,' h Ob db kormány ezt a három pontot, amit előbb is felemii tettem : a szabadforgalmat, a földbirtokreform igazságos végrehajtását és a közigazgatási reformot rövid időn belül végrehajtja, illetőleg olyan intézkedéseket csinál, amelyek e végrehajtást feltétlenül biztosítják : akkor hajlandó vagyok a kormányt támogatni, de máskülönben kénytelen-kelletlen nekem is le kell vonnom a konzekvenciát. Kerekes Mihály : A kormány hallgat bölcsen ! Letenyei Pál: T. Nemzetgyűlés! En a magam részéről azt mondom, hogy ha törekszünk arra, hogy ez a dolog megvalósittassék és ha ez végre is lesz hajtva, akkor rátérhetünk a békés és nyugodt munkára és nem lesznek ezen a Nemzetgyűlésen azok az örökös kifakadások, azok az örökös személyeskedések, és akkor ennek a Nemzetgyűlésnek, amely most együtt van, a működése a történelem évkönyvében arany betűkkel lesz megírva. Azonban, ha ezt meg nem csináljuk és igazságosan nem csináljuk meg, akkor el lehetünk készülve arra, hogy az utókor megvetéssel és gúnyolódással fog rólunk megemlékezni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Balla Aladár! Balla Aladár: T. Nemzetgyűlés! Csak egész rövid időre kívánom a t. Nemzetgyűlés figyelmét kikérni és igénybe venni, főleg azért, mert szombaton a közszabadságok, a sajtószabadság érdekében tartott interpellációm során már eléggé hangsúlyoztam és azt hiszem, eléggé kicsendült az én beszédemből, — hogy miért vagyok bizalmatlan a mostani kormány iránt. Én nem is akarok versenyt futni a kormányt támogató párt egyes szónokaival, amidőn ezek, habár minden beszédük végén azt mondták, hogy még ideig-óráig hajlandók támogatni ezt a kormányt, mégis az érveknek egész tárházával és sorozatával bizonyították, hogy miért kellene tulajdonképen bizalmatlanoknak lenniök e kormány iránt. Én nem hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy volna Európában még egy parlament, ahol a kormány iránti bizalomnak ilyen módon adtak volna valaha kifejezést, mint amilyennek most, a kormány programmja feletti vita alkalmával tanúi voltunk. (Egy hang a szélsobaloldalon ; Ez már igaz !) Hogy csak a közelről érdeklő kérdéssel, a közellátási és közélelmezési kérdéssel foglalkozzam, annyit akarok ezúttal leszegezni : bámulatos, hogy a tegnapi ülésen a volt kisgazda minister demonstrálja ad oeulos, hogy milyen kenyérrel látják el a népünket, ott, ahol egyáltalában a fejkvótának megfelelő lisztet kiutalványozzák: az előttem szólott Letenyei Pál képviselőtársain pedig megállapítja, hogy az ő körjegyzősége kerületében semmiféle lisztet nem utalványoztak ki a népnek. évi február hó 25-én, péntehen. Kérem, t. Nemzetgyűlés, hogy akkor, amikor csonka Magyarországon tulajdonképen a búzatermő területek maradtak meg, akkor még ilyen liszthiány van, a terménymagoknak ilyen hiányában szenvedhetünk? Csak termett annyi nemesgabona ebben az országban, amellyel a nyolcmillióra redukált magyar népet megfelelő kvótával el lehessen látni? Ebből csak arra következtetek, hogy itt valamilyen bajnak kell lennie s ez az, hogy ez a kormány minden módon azon törekszik, hogy Ausztriával, volt régi szövetségesünkkel, a jó viszonyt helyreállítsa s ezért a magyar nép kárára nap-nap után ellátja egész vonatokkal, garnitúrákkal, liszttel megteli tett vasúti kocsikkal régi szomszédunkat, Ausztriát. Én nem kívánok kisgazdapárti képviselőtársaimnak azon kifogásaira külön reflektálni, amelyekkel bizonyítják, hogy mindent elkövet ez a kormány, csak azt nem, amit a kisgazdatársadalom tőle elvár. Amidőn erről a dologról röviden megemlékeztem,"engedtessék meg nekem, hogy felszólalásom tulajdonképeni tárgyára térjek. (Halljuk! Halljuk!) Pallavicini György őrgróf t. képviselőtársam tegnap különösen hangsúlyozta, hogy a mi külpolitikánk most már sokkal jobb mederbe terelődött, mert már nem a különböző irányok felé való orientációnak hive a mi igen t. külügyministerünk, hanem a stabilitásnak, az egy irányba néző orientációnak, az állandósításnak a híve. Sajnálom, hogy nem magyarázta meg t. képviselőtársam azt, hogy melyik az az irány, amelyet stabilizálva lát külpolitikánk terén. Ha ő ezt nem mondta meg, megmondom én : ez régi szerelmének tárgya, az Ausztria felé való orientáció stabilizása. (Egy hang jobbfelol : Ebből pedig baj lesz !) 0 perhorreskálja, hogy a magyar nemzet, a magyar kormány, annak legfontosabb intézménye a külügyi kormányzat, másfelé orientálódjék. Én megengedem, hogy kissé nehéz helyzetben van a külügyministerünk, mert nehéz is másfelé orientálódni, amidőn nálunk minden hivatalos és félhivatalos tényező olyan kormányzási politikát folytat, amellyel még azokat az államokat ós nemzeteket is felsorakoztatjuk ellenünk, amelyekkel sem háborúban, sem ellenséges viszonyban nem voltunk. Ugyanezen felszólalása kapcsán kitanítja Hohler angol főmegbizottat, azért, hogy milyen módon nyilatkozott a Szózat című újságban egy intervjuban. Én azt hiszem, hogy amikor Magyarország ilyen nehéz helyzetben van, akkor talán a Nemzetgyűlés megérdemelné azt, hogy a kormánynak mélyen t. érdekelt tagjai — én itt négyet emelnék ki : a ministerelnök, a külügyminister, a közélelmezési és a pénzügyminister ur — ezen programmvita folyamán és idején állandóan a Házban tartózkodjanak. Hogy hoszszura nyúlik ez a vita, ez az úgynevezett óriási kormányzópárt tagjainak fegyelmezetlenségétől vagy fegyelmezettségétől függ. (Derültség.) Ha