Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-153
A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921. Szalánczy József: Holott mind a kettő szenved. Letenyei Pál : Sokat lehetne ezen a dolgon vitatkozni, mert van okâ a panaszra a városi népnek épugy, mint a falusinak. Nézetem szerint jő volna már ezt a dolgot egyszer kikapcsolni. Nekem erős meggyőződésem, hogyha akár holnapután is áttérnénk a szabadforgalomra, az árak nem tartanák tovább magukat ilyen magasan, csak két hétig s azután feltétlenül esnének ép ugy, mint ahogy az a tiszántúli kukoricánál történt, ahol a kukorica ára kötött forgalom mellett magasabb volt és mihelyt a szabad forgalmat behozták, mindjárt lejjebb ment az ara. Ez történnék a gabonával is. A községekben még novemberben lefoglalták a gabonát és még most sem szállították el, pedig az illetőnek pénzre lenne szüksége és most sem gabonájával nem rendelkezik, sem pénzt nem kap. Nem kell attól a szabadforgalomtól olyan nagyon félni. Azok talán félnek, akik igazságtalanul mint ellátatlanok vannak felvéve a városokban. T. Nemzetgyűlés ! Nem kellett volna olyan nagyon félni; lehet, hogy egyesek félnek, lehet, hogy azok az illetők félnek, akik fel vannak a városokban véve ugy, ahogy a múlt héten egy közbeszólással kapcsolatban, de másként is beigazolódott, hogy itt Budapesten fel van véve 1 millió 200.000 ellátatlan, a lakosság száma pedig 928.000 ; hát hol van itt az arány ? (Derültség és helyeslés jobbfelöl.) Hát tulajdonképen kik azok az illetők? Hogyha ezt az ellentétet kiküszöböljük, én tudom határozottan, hogy a városi és falusi lakosság között vissza fog állani az a viszony, amely ezelőtt volt. Mert a falusi nép, bár egész kocsisorral vitte termékeit a piacra, és természetes törekvése ugyanaz volt, hogy ha lehet, minél drágábban adja el, azonban ha nem tudta ugy értékesíteni, olcsóbb áron is adta, tehát ez igy is fog megoldódni. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl. Felkiáltások : Ä Jconhurrencia !) T. Nemzetgyűlés ! A másik dolog, amit fel akarok említeni : a földbirtok-reform gyors és igazságos keresztülvitele. Mit látunk a földbirtokreformnál ? A törvényt meghoztuk, ragaszkodunk is hozzá; de, bocsánatot kérek, október 2-án meghoztuk a házhelyekre és kisbérletekre vonatkozó ezen törvényt, azóta a minister úrhoz számtalan sürgető interpelláció intéztetett, ő ígéretet is tett arra, hogy a törvény végrehajtását sürgetni fogja és eljutottunk odáig, hogy a sürgetéseket ő hetenként, vagy azt lehet mondani, hogy minden harmadnap csinálja, de a végrehajtásból semmi sincs. Ahol bizonyos személy jogosan fölkel és követeli a maga részét, ott pedig oly árakkal találkozik szembe, hogy meg kell állapitanom, hogy igy nem hogy segítenénk azon a népességen, amelyet itt meg akarunk honosítani, sőt ellenkezőleg; inkább évi február hó 25-én, pénteken. 187 nyomorúságba fogjuk azokat az embereket dönteni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Nekem az a nézetem, hogy, ha valaki négy és fél esztendeig az életével, a vérével, egészségének kockáztatásával képes ezt a hazai földet menteni, akkor én minden időben azt tartom, hogy annak joga is van itt megélni, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl) és joga is van neki tisztességes és biztos családi otthont létesíteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Törekedjünk tehát arra, hogy azokat az illetőket ne döntsük nyomorba, sőt ellenkezőleg felemeljük. Hiszen bebizonyosodott a kommunizmus alatt is, hogy bármilyen agitátorok mentek szét az ország területére, azokat az embereket, akik magukat biztosnak érezték és akiknek csak a legcsekélyebb otthonuk is volt, nem tudták semmiféle ígérettel t félrevezetni. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) És nem arra kellene-e nekünk törekednünk, hogy ez a dolog minél gyorsabban ós minél igazságosabban keresztülvitessék, épen akkor, amikor folyton azt halljuk, hogy a Kárpátoknál van a vörös hadsereg? (Ugy nan! Ugy van! jobbfelöl.) En nem hallottam, hogy bárhol is emiitették volna a lakosság között, hogy ingyen kívánják azt a földet ; én ilyesmiről nem tudok. Mindenki meg akarja adni annak a megfelelő, tisztességes árát. Azt, aki meg tudja váltani a földet, akinek van ehhez anyagi tehetsége, nincs okom annyira pártolni ; de méltóztassék azon gondolkozni, hogy ha azt a rokkant katonát, aki tönkre tette magát a háborúban és akinek akkor sem volt semmije, amikor haza jött, újra nyomorúságba döntjük, nem váltja-e ez ki az elkeseredettséget és elégedetlenséget a nép között ? Ha ez tovább igy tart, nagyon félek attól, hogy ez a Nemzetgyűlés, amely azt a törvényt hozta és ez a kormány, amely ennek a törvénynek a végrehajtását ígérte, az országnak nem hogy hasznára lenne, sőt kárára fog lenni. T. Nemzetgyűlés ! Még egy kérdés van, amit fel akarok említeni : a közigazgatási reform végrehajtása. Hiszen ezt a kérdést már annyiszor említették föl, több képviselőtársam is már szóba hozta itt, tehát csak látnánk már valamit, ami e tekintetben történnék. (Ugy van! Ugy van ! jobb felöl.) Kerekes Mihály : Mindenki akarja az országban, még sincs belőle semmi ! Letenyei Pál : T. Nemzetgyűlés! Azt láttuk, hogy a mostani közigazgatás mellett sem a ministerelnök urnák, sem pedig a kormánynak rendeleteit nem hajtják eléggé végre, legfeljebb csak szórványosan, és nem akként, amiként azoknak a végrehajtása elő van irva. Amig ez igy történik, lehetetlen, hogy ebben az országban az a konszolidáció, amit itt oly sokszor hangoztatunk, létre jöjjön. Másképen kell a kormánynak ezt a kérdést kezelnie. 24*
