Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-153
186 A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921. évi február hó 25-én, pénteken. Es azt hiszem, igen t. képviselőtársaim között többen is ezen a véleményen vannak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez viszi romlásba az országot. Magyarországon csak egy osztály van, a földmivelőosztály, mely ezt a szerencsétlen országot, melyet igy tönkretettek, megmenteni hivatva van. Ha ez az osztály talpra nem állithatja, tagadhatatlan, hogy az ország romba fog dőlni. Tisztelek, becsülök mindenféle mimkásenibert, akármelyik osztályhoz tartozzék is, kivétel nélkül, de azt igazán nem tudom elképzelni, hogy akkor, amikor Magyarországnak az elszakított területek nélkül nyolcmillió lakosa van és ebből öt és fél millió feltétlenül földmiveléssel foglalkozik, mégis a többi két és fél millió irányítsa az ország sorsát. Már több izben követeltük több képviselőtársammal együtt, hogy állítsák vissza a szabadforgalmat. Kerekes Mihály : Nyilatkozott Vass ! Letenyei Pál : Enélkül el sem tudom képzelni az ország gazdasági megerősödését. Mert nem áll az, amit itt mindig mondanak, hogy a falun mindenki boldog. Tessék kimenni a falura és meggyőződni róla, hogy a falu népességének kétharmadrésze nyomorog. Azt nem látják, hogy a falun az iskolásgyermek nem tud iskolába menni, mert nincs ruhája, nincs lábbelije, mig ugyanakkor Budapesten sárga cipők, meg nem tudom én milyen tunikás öltözetek díszlenek. (Egy hang a jobboldalon : Legalább is nem éhezik!) Kerekes Mihály: Nem éhezik? Igen sokan éheznek ! Letenyei Pál: Nem értem, hogy annak ellenére, hogy a közélelmezési minister ur kijelentette, hogy az utolsó szemet is kipiszkálja szuronyheggyel a gazda magtárából, Budapesten ma kukoricaliszttel gyötrik a népességet és olyan kenyeret adnak neki, mint amilyent itt tegnap sokorópátkai Szabó István volt minister ur mutatott. Megvan a gazdákban az áldozatkészség. December 9-én, amikor ebben az ügyben tárgyalás folyt, abban állapodtunk meg a közélelmezésügyi minister úrral, hogy egy bizonyos mennyiséget beszolgáltat a gazdaközönség adógabona címén. A kivetés megtörtént és a lakosság készséggel beszolgáltatta a gabonát, remélve, hogy a többivel szabadon rendelkezhetik. De ez az ígéret nem vált be. Vasadi Balogh György: Egy igéret sem vált be! Letenyei Pál : Nem volt ugyanis elég, hogy az adógabonát tisztességesen beszolgáltatták, hanem, félretéve a közélelmezésügyi minister ur rendeletét, ma egyes vidékeken újból nekirontanak a lakosságnak és egészen önkényesen járnak el vele szemben. Már a hetedik esztendeje lesz, hogy ez igy tart. Belátásukra bízom, hogy lehet-e ezt tovább tűrni, lehet-e az, hogy ez tovább is igy menjen. Én azt mondom nem. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Meg kell már egyszer adni a jogait annak a népnek is, mely nem várja, hogy leteljék a nyolcórai munkaidő, hanem már akkor, amikor a nap még fel sem kelt, fokozott erővel dolgozik egészen addig, mig a sötétség el nem veszi előle a munkát. Lehetetlennek tartom, hogy ennek az embernek örökös zaklatás, nélkülözés és gyötrődés legyen az élete. Zeőke Antal : A hétévi kommunizálásból már elég volt! Letenyei Pál : Természetes, hogy hive vagyok a szabadforgalomnak és remélek tőle annyi jót, sőt több jót, mint a kötöttforgalomtól. Azt mondják a falusi emberre, hogy sok pénze van. Én azt a meggyőződést szereztem, járva a vidéket, hogy nem igaz, hogy ott sok a pénz, sőt ellenkezőleg azt láttam, hogy a lakosság kétharmad része nélkülöz. Bebizonyítja ezt majd a pénzkicserélés. Lehet talán, hogy egyes községekben 8—10 embernek van pénze, de viszont a többinek nélkülözéssel kell küzdeni. Kérdem, hogyan tudja előteremteni az a 8—10 holdas ember, akinek 3—4 tagból álló családja van, azt a nagy pénzösszeget, amellyel kiadásait fedezni tudja? Szalánczy József: A »paraszt« név nem jövedelmez ! Letenyei Pál : A városi népnek általánosságban az a szavajárása, hogy a falu boldog, mert ott mindenből van elég. Engedelmet kérek, hogy visszatérjek itt előbbi szavaimra. Igaz, hogy meg van állapítva egy 20 kilós fejkvóta, amelyből meg lehet élni. Kerekes Mihály : De nem adnak, csak két' kilót ! Letenyei Pál : Erre vonatkozólag mindjárt egy adattal szolgálok. Az én körjegyzőségem 2600 lakost számlál és február l-ig egy szem lisztet nem kaptunk. Szavaimért állom a felelősséget. Hát hova lett akkor ez a liszt ? Dömötör Mihály : Parlamenti bizottságot kell kiküldeni, hogy elszámolják. . Kerekes Mihály: És a közélelmezésügyi minister ur még a kötött forgalomról beszél. Letenyei Pál : Valóban megdöbbentően hat reám, amikor a városi mnnkásnép rettenetes panaszát hallom, hogy nem tud megélni. A Magyarország múlt szerdai számában pedig azt olvasom, hogy a közélelmezésügyi minister ur 50 vagon lisztet adott a kekszgyáraknak, hogy azt feldolgozzák és külföldre kiszállítsák. Minthogy azonban a külföldön annak az anyagnak, amit ebből gyártottak az előállítási költsége olcsóbba jött, a kekszgyárak visszaadták a közélelmezésügyi ministernek 30 vagon lisztet. Ezzel szemben a nép nyomorog, a gabonából kiőrölnek 80%-ot. De mentől tovább őrlik a gabonát, annál több lesz belőle a liszt és annál kevesebb a korpa. A lakosságnak emiatt kénytelen kelletlen sanyarognia kell az élvezhetetlen kenyéren, mig az élvezhető nulláslisztet más célra fordítják. Ezáltal idézik elő a falu és a város közti ellentétet.
