Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-153
A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921 meg, mintha mi a külpolitikát függetlenül a magyar hivatalos külpolitikai tényezőktől befolyásolni akartuk volna, nehogy az a látszat maradjon meg, hogy Magyarországon mellékkormányok vannak, — mert hiszen ebből indult ki igen tisztelt képviselőtársam. Megállapítom ma is, amint megállapítottam február 6-ikán, hogy Magyarországon mellékkormányok nincsenek, Magyarországon senki hatáskörét túl nem lépi, elsősorban nem teszek ilyet én. Végezetül még egyszer : Elvártam volna, hogy t. képviselőtársam ilyen kényes kérdésekben előbb hozzám fordul, ép azért, mert harctéri, bajtársi viszony füz minket egymáshoz. Elnök : Következik a napirend 2. pontja : a kormány programmja felett megindult vita folytatása. Ki van soron mint szónok? Forgács Miklós jegyző: Letenyei Pál! Letenyei Pál : T. Nemzetgyűlés ! Kitkaságszámba megy, hogy kormányprogramul felett megindult vita ilyen hosszura nyúljon. Ennek oka talán az is, hogy a ministerelnök igen rövid programmât adott, amelyben több kérdésre nem terjed ki. Ha jobban belemerült volna a részletekbe, akkor bizonyára nem iratkoztak volna fel annyian szólásra. Magam is szívesen elállottam volna a szótól, ha láttam volna, hosry programmjában érinti a falu sorsát, azt a kérdést, amely engem és vidéki képviselőtársaimat leginkább érdekel. Hogy milyen viszonyok vannak ma a falun, azt nem kell mondanom vidéki képviselőtársaimnak, mert hiszen mindenki maga tapasztalhatja. Mit hallunk a falun? Örökös zaklatást, örökös panaszokat. Azt hiszem, nemcsak engem, de többi képviselőtársamat is valósággal elárasztják a falusiak panaszleveleikkel. Minek köszönhetjük ezt? Annak, hogy a közigazgatás a nép ellen dolgozik. (Igaz! TJgy van! a szélsőjobboldalon.) Ez tagadhatatlan tény, akármilyen jogos követelése legyen annak a falusi embernek, a hatóság nem ad neki igazat, sőt aki szót mer emelni az érdekében, azt izgatással, kommunizmussal vádolják. (Igaz! TJgy van! a szélsőjobboldalon.) Nem igaz, hogy a falunak olyan jól menne a, sora, mint ahogy itt a városban híresztelik. En a magam tapasztalata alapján határozottan mondhatom, hogy ez nem igaz. Mi az oka annak, hogy a falu és a város között most ilyen nagy ellentét van? Semmi más, mint hogy életbeléptették a kötött forgalmat. Amióta a forgalmat megkötötték, azóta van ez az ellentét falu és város között. A háború előtt a város népének sohasem jutott eszébe, hogy vádolja a falut, békés, nyugodt megértésben voltak egymással. Most örökös az ellentét. Amikor 1915-ben és 1916-ban zár alá vették a termést, a mezőgazdaságot teljesen megkötötték. Az a közélelmezési politika, amely a háború alatt és még most is érvényesül, nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1Ö20—1921. — VIII. KOTE évi február hó 25-én, pénteken. 185 tudta a városi lakosságot ellátni a szükséges élelemmel és mai napig sem tudja ellátni. Lehetetlen, hogy a város megéljen abból, amit a közélelmezés neki juttat. De amit a városiak tényleg kézhez kapnak, az is olyan élvezhetetlen, hogy teljesen érthető az elkeseredés. Minthogy ez az élelmezés nem vált be, láncosok vették kezükbe az élelmiszerkereskedést. A láncosok kijártak vidékre és a falusi tisztességes polgároktól olcsó áron elcsalták a gabonát, amelyet azután idebent drágán adtak el, azt mondva, hogy nekik is drágán kellett megfizetniük. Bocsánatot kérek, ennek ép az ellenkezője igaz. A falunak nagy érdemei vannak, ezt, ugy hiszem, nem lehet elvitatni. Nézzünk csak vissza a közelmúlt történetére. Amikor 1914-ben kitört a világháború, jó magam meg többi felebarátom július végén ott hagytuk kis gazdaságunkat és a legfontosabb takarítási időben bevonultunk katonának. Mindenkinek be kellett vonulnia. Akárhány helyütt megtörtént, hogy az asszonyok fogták kezükbe a kapát, a kaszát, az eke szarvát. A férfi karddal és puskával kezében kint a fronton, a nő pedig odahaza a férfi keze munkáját végezve, törekedett arra, hogy ez az ország romba ne dőljön. Azután jött a forradalom. Amikor 1918 október 31-én Budapest utcáin forradalom dühöngött és óriási volt a munkanélküliség, ugyanakkor a falun csak jó igyekezetet, becsületes munkát lehetett látni. A falusiaknak nem volt más gondjuk, minthogy minél többet tudjanak termelni és a városnak szolgáltatni. Jött azután a bűnös kommunizmus. Amikor Budapesten és más nagyobb városokban a kommunizmus dühöngött és örökös munkanélküliség volt, ugyanakkor faluhelyen tisztelettel, becsülettel dolgoztak. Ha kijött a szónok a vidékre, erővel hajtottak bennünket a népgyűlésre a munkából, mert nem is akartunk oda menni, csak avval törődtünk, hogy minél többet termeljünk. A mostani állapotok tűrhetetlenek. A mezőgazdasággal foglalkozó emberek alig jutnak valami kedvezményhez. Én azt nem tekintem kedvezménynek, hogy hatósági árut, rézgálicot, benzint adnak, mert azt néhány koronával drágábban magánüzletekben is megkapjuk. A hatósági gáli c tir £i 50 korona, a magánforgalomban 53 korona, a hatósági benzin ára 50 korona, a magánforgalomban 52—53 korona. Ez az a nagy kedvezmény, amit kapunk. Ideoda utazgatva, mindig keresem az alkalmat, hogy a vidék lakosságával közvetlenül érintkezzem, mit ahogy Hunyady Mátyás tette. Beszállok akárhányszor III-ad osztályú kocsiba is. Mindenütt azt tapasztalom, hogy a vidék lakossága el van keseredve. Ha ezek az állapotok tovább is így tartanak, akkor vájjon ki fogja vállalni a felelőséget ezek következményeiért? En nem. T. 24 i
