Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

184 A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921 között vannak halálos Ítéletek — 47 halálos ítélet, — a népbiztosok kolosszális ügyében is megtörtént az Ítélethozatal. Mondja meg nekem a t. Nemzetgyűlés, hogy az én parányi kis ügyemben, amelyről az ügyészség megállapítja, hogy ha elkövettem is, az nem büntetendő cselekmény, miért nem engedi meg a "kormány, hogy egyszer már lezárják az aktákat ? Avagy tettem-e csak egy lépést is ebben a dologban, hogy befolyásukat a magam javára megnyerjem, vagy a dolgot elhúzzam ? Pélesztendeig abban a meggyőződésben voltam, hogy ügyem el van intézve és ime a kigyó újra felveti fejét. Most pedig pragmatikusan felolvasom, hogy miben látom mentelmi jogom sérelmét (olvassa) : »1. A zalaegerszegi ügyészség, anélkül, hogy meghallgatott volna, hogy a Háztól előzetesen kikért volna : teljesen kész vádinditványt szerkesztett egy olyan ügyben, amelyben nem is volt illetékes. 2. A felsőbb igazságügyi hatóságok : közöttük a győri főügyészség és maga az igazságügymmister az illetékes ügyészséget saját meggyőződése és határozata ellenére kényszeríteni akarta, hogy ellenem az illetéktelenül készített vádinditványt magáévá tegye és törvényes hatáskörében szerkesztett határozatát mellőzze. Minthogy az ügyek ezreiben hasonló eljárásra nem akadunk, világos, hogy ezzel a ténykedésükkel nemzetgyűlési kepviselómüködésemben akartak lehetetlenné tenni. 3. Minthogy az immunitás védelme alatt álló személyekre vonatkozólag a bűnvádi eljárás a Nemzetgyűléstől való. kiadatás előtt a nyomozáson tul nem terjedhet : mentelmi jogom megsértését látom abban, hogy az igazságügymmister rendeletére a kir. törvényszék ügyemet tárgyalás alá vette és engem akaratom ellenére kegyelemre terjesztett fel 4. Dacára annak, hogy az illetékes ügyészségnek határozata szerint az ügy elbírálása nem is eshetik a 4039/1919 kormányrendeletben szabályozott eljárás alá.- mégis kifejezetten utasította a főügyész ugyanezt az ügyészséget, hogy ellenem a gyorsított eljárás szabályai ellen járjon el csak azért, mert politikailag ez a mód jobban kihasználható ellenem. 5. Általában mentelmi jogom megsértését látom abban, hogy dacára ügyeim többszörös befejezésének, mindenfajta törvénytelen és jogszabályellenes módot felhasználnak arra, hogy ezen ügy le ne kerülhessen a napirendről és én emiatt politikai működésem idején a bűn állandó gyanúja alatt álljak.« Majd az okmányokat is be fogom terjeszteni az üggyel kapcsolatban a mentelmi bizottsághoz. Elnök : A házszabályok 188. §-a értelmében vitának helye nincs és az ügy a mentelmi bizottsághoz tétetik át tárgyalás és jelentéstétel céljából. . évi február hó 25-én, pénteken. Gömbös Gyula képviselő ur a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással jelenkezett szólásra. Gömbös Gyula : T. Ház ! Pallavicini György őrgr. t. képviselőtársam tegnap foglalkozott a Trebitsch-Lincoln esettel. Felszólalása, nem tudom, milyen okból kifolyólag, belekapcsolódik egyik cikkembe, amelyben megállapítom azt, hogy Magyarországon van jogrend és mellékkormányok nincsenek. Ez a cikkem február 6-án jelent meg ós ebben polemizáltam a közélet egyik előkelőségével, aki azt mondotta egyik nyilatkozatában, hogy közömbösen nézi ki a magyar külügyministert, mert azt olyannak tekinti, mint az anarchia oltárára tett áldozati bárányt. Ezzel szemben én megállapítottam, hogy így senkinek sem szabad nyilatkoznia és hogy helytelen dolog, ha előkelő politikus az ország ügyeit ilyen színben tünteti fel a külföld előtt. Pallavicini t. képviselőtársam a cikkembe kapaszkodik bele és azt mondja, hogy én ugyanakkor mondom ezt, amikor a Timesben megjelenik Trebitsch-Lincoln leleplezése, amely kiterjed az én személyemre is. 0 velem tárgyalásokat folytatott volna Magyarország politikai jövőjét illetőleg egy nagyhatalom megbízásából. Épen azért, mert t. képviselőtársam hivatkozik arra., hogy bennünket harctéri bajtársi viszony köt össze, elvártam volna tőle, hogy mielőtt felszólal, nálam is érdeklődött volna, hogy miképen áll ez a kérdés. Akkor megtudta volna, hogy én Trebitsch-Lincolnnal sem hivatalosan, sem saját elhatározásomból nem tárgyaltam. Én a Trebitsch-Lincoln-ügyet ismerem, de nem is kellett volna a múlt politikáját ismernem ahhoz, hogy vele szóba ne álljak. Furcsa volt előttem az, hogy egy magyarul beszélő zsidóképü ember angolnak adja magát, és egy idegen állam megbízásából akar Magyarországot érdeklő kérdésekben tárgyalni. Ez egymagában elég volt nekem ahhoz, hogy vele a közelebbi nexust ne keressem. T. képviselőtársam tehát jobban tette volna, ha hozzám jött volna és akkor megtudta volna. Nem igazak tehát azok a hirek, amelyek a Times-ben megjelentek, ami abból is nyilvánvaló, hogy egy héttel később a Temps-ban egy legilletékesebb helyről közzétett demerti jelent meg, amely szerint a Trebitsch által felhozott tárgyalásoknak semmi alapja nincs és hogy maguk az érdekelt körök semmiféle fontosságot Trebitsch-Lincoln leleplezésének nem tulajdonítottak. Itt csupán az történt, hogy TrebitschLincoln ügyesen összeállított a franciák számára egy memorandumot, ezért kapott néhány ezer frankot, s ezzel ő hivatásának eleget is tett. T. i. ő hivatásszerűen foglalkozik kémkedéssel, leleplezéssel, szóval : politikai kalandor. Azért szólaltam fel, nehogy az a látszat maradjon meg, mintha én vagy barátaim bármelyike evvel a kalandorral lényeges tárgyalást folytattunk volna, nehogy az a látszat maradjon