Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
12 A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. évi február hó 19-én, szombaton. hogy Gömbös Gyula képviselő ur hozzáintézett interpellációjára hétfőn kivan felelni. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Felkiáltások : Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatként jelentem ki. Következnek az interpellációk. Soron van ? Héjj Imre jegyző: Hegedüs György! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök : A képviselő ur nincs itt. Interpellációja töröltetik. Ki következik? Héjj Imre jegyző: Hegedüs György! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök." A képviselő ur második interpellációja is töröltetik. Héjj Imre jegyző: Mózer Ernő! Mózer Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A kormány a múlt év tavaszán a szabolcsmegyei krumplit, annak ellenére, hogy a krumpli az ország egész területén a zár alól feloldatott, zár alá vette. A cél egyrészt az volt, hogy a köztisztviselők ellátására szükséges cirka 9000 vagon krumpli biztosittassék, másrészt pedig az, hogy a kormány jelentékeny krumplitömegeknek a budapesti piacra való dobásával nivellálja, illetőleg leszorítsa az árakat. A 9000 waggon köztisztviselői, u. n. ingyenburgonyából származó veszteség kiegyenlítésére a kormány, még a múlt óv júniusában, szerződést kötött Berlinnel, melynek értelmében kilónkénti 3 K 50 filléres árban 6000 kocsi krumplit a németeknek eladott. A németek pár nappal, vagy pár héttel későbben ugyanezt a krumplit tovább adták Bécsnek, mely alkalommal kilónként 62'5 fillér nyereséget értek el. Ebből kifolyólag a magyar államot 37 millió korona károsodás érte (Zaj.) s én igazán szeretném tudni, mivel indokolják meg annak szükségességét, hogy olyan hirtelen meg kellett válnia Magyarországnak ettől a krumplimennyiségtől akkor, amikor még csak egy jó reménybeli üzletről volt szó, mert hiszen nem tudtuk, hogy milyen lesz a krumplitermés. (Ugy van! jobbjfelöl.) Szabolcsvármegye gazdaközönsége a krumpli zárolásába belenyugodott, sőt egy értekezleten, — amelyen igaz, hogy csak nagy- ós középbirtokosok vettek részt, — maga ajánlotta fel a kormánynak élelmezési célokra krumplifölöslegét. A kisgazdák, akik csaknem kizárólag krumpliból tartják fenn magukat, nehezen tudtak ilyen elhatározásra jutni, mégis puritán hazafiasságból hozzájárultak ahhoz, és krumplifölöslegüket — de hangsúlyozom, hogy csak fölöslegüket — 80 koronás térítési áron a kormány rendelkezésére bocsátották. Amikor elérkezett a krumpliszedés ideje, azt láttuk, hogy a háborús viszonyok következtében kizsarolt föld képtelen volt csak átlagos termést is adni és hogy az 1920. évi termés mélyen alatta marad a várt termésnek. A gazdák látván, hogy így nem tudják beszolgáltatni azt, amire szükség lett volna, a közélelmezésügyi ministerhez deputációval fordultak, hogy elsősorban emelje fel a krumpli árát 150 koronára és evvel a gazdák szállítási kedvét fokozza, másodsorban tiltsa el azonnal, hogy a szeszgyárosok étkezési célra alkalmas krumpliból szeszt főzzenek, harmadsorban, hogy a szabadforgalomban lévő területeken a nagyobb gazdaságokat kötelezze arra, hogy krumplifölöslegük egy részét a közólelmezésügyi ministerium rendelkezésére bocsássák. Sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik dolog nem történt meg, kérvényünkre még csak választ sem kaptunk. (Félkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !) Ellenben egészen más történt. Már augusztus hó folyamán a közélelmezési ministerium circa 500 vagonra kiviteli engedélyt adott Bécsbe. Ennek eredménye bent az országban àz volt, hogy a dunántúli gazdák, akik eddig alig tudtak krumplit eladni, hirtelen 3, 3.50 és 4 koronás árakat értek el. Nagyon érdekes, hogy bár a közélelmezési ministeriumnak elsősorban a termelőknek kellene kiviteli engedélyeket adnia, az általa kiadott kiviteli bárcákon a következő nevek szerepelnek; Szárvölgyi, Walter, Kanitz, Strasser, Mirbach. (Felkiáltások a jobboldalon : Persze ! Zaj.) Kerekes Mihály: Keresztény kurzus! Mózer Ernő : Hogy ezek termelők-e vagy nem, azt nem tudom. Azonban sikerült megtudnom, hogy ezek közül egynéhány export- és import-vállalat is van. A szeszgyárosok vigan főzték tovább a krumpli tömegeit, az egész szállítás megakadt, Budapest krumpli nélkül maradt, illetve ha kapott, akkor uzsoraáron kapta. A kormánynak pedig eszeágában sem volt, hogy ezen az állapoton segítsen, sőt ellenkezőleg, amikor látta, hogy Szabolcsmegye nem képes, vagy nem akarja szállítani a krumplit, egyszerűen katonákat küldtek a nyakunkra. (Félkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Megtörtént két évvel a háború után, amikor azt mondjuk, hogy konszolidálódnak az állapotok, amikor át akarunk térni a szabadforgalomra, hogy egész légióját a tiszteknek küldték le Szabolcsmegyébe. Ezek egyszerűen kiadták a parancsot, pl. Rakamaz községben, hogy a község minden héten tiz vagon burgonyát köteles szállítani, jóllehet pozitív tudomásunk van róla, hogy Rakamaz egész határában nem terem több tiz vagon feleslegnél. (Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan.) Egymás után számoltatták le a gazdákat és mindegy volt, hideg van-e vagy meleg, fagy vagy esik, a gazdának ki kellett szállítani a krumplit az állomásra, így megtörtént, hogy már októberben körülbelül 1500 vagon krumpli fagyott el. Természetszerű lett volna, hogy ezt a fagyott krumplit a szabolcsi szeszgyárak kapják meg és ennek ellenében leadjanak étkezésre alkalmas krumplit. De nem ez történt, hanem ezt a fagyott krumplit idegen cégeknek adták el, igy többek között, valami Bakos
