Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

174 A Nemzet gyűlés 152. ülése 192 hetne, nem tudom mi okból még tudomást se igen szerezhetnek odakint. Mikor nézzük és elgondoljuk, hogy mi lehet annak az oka, hogy a házhelyekről és kisbérletekről szóló halasztást nem tűrő — igy neveztük — törvényt meghoztuk a nagy földreform-törvény előtt, hogy az épitést azonnal megkezdhessük, hogy a lelkek békéjét helyreállít hassuk és mégis nagyon sok vidéken nem történik semmi ebben a tekintetben . . . Tankovics János: Nem érnek rá, mert rekvirálni kell ! Szabó István (sokorópátkai) : . . . akkor azt kell mondanom, hogy a mi hatóságaink rekvirálni, maximálni, parasztot szidni szeretnek, de a népnek hóna alá nyúlni nem akarnak, (TJgy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) mert még nagyon kevés vette magának azt a fáradságot, hogy csak a házhelyek és kisbérletek igénylőit is összeirta volna vagy ilyenekhez juttatni segítette volna őket. (TJgy van ! Ugy van !) Ereky Károly : Ázt a törvényt, ugy látszik, hiába hoztuk ! Frühwirth Mátyás: Nem is akarják, nem is fogják összeirni ! Szabó István (sokorópátkai) : Mi egészen másképen gondolkoztunk, mást reméltünk akkor, amikor a vörös viharfelhők borították el hazánknak amugyis már gyászbaborult kék egét, mert hiszen akkor igen sokan a terroristák börtöneiben, mások száműzetésben külföldről reménykedve, sóvárogva néztek a magyar falu felé, amelynek népe lehet az egyedüli, amely össze fogja törni a vörös rabbilincseket. Nem csalódtak, a falu népe az ő passziv rezisztenciájával lerázta az őrjöngök uralmát. Volt is, nem tagadjuk, hálálkodás a kommün bukása után közvetlenül, nem akadt egy párt vagy egy szónok sem, aki ne a kisgazdatenyésztést emiitette volna a keresztény és nemzeti irányzat mellett. (Mozgás.) Hogy most megvan már nemcsak a kis törvény, hanem megvan a másik is, a nagy földbirtokreformról szóló törvény és ezen a téren mégis olyan nehézkes a cselekvés, könnyen azt lehetne gondolni vagy feltételezni, hogy azok, akiket érint, vagy ugy gondolkoznak, mint Pogány József volt népbiztos, vörös generális, mondotta a vasmunkások egy gyűlésén 1919. év februárjában, hogyha a földbirtokreformmal épen a kisgazdákat tenyésztik mesterségesen, akkor alattunk vágják a fát, vagy ugy gondolkoztak, mint az a sziriai, aki, mikor a vizbe esett, a habok között fuldokolva segítségül hivta a keresztények védőjét, a szent családot, de mikor a parthoz evickélt, akkor egy lelógó gyökérbe kapaszkodva, azt mondta : ha segitöl, ha nem is, kimegyek már magam is. (Élénk derültség. Taps.) Én nem szeretném feltételezni sem az első gondolkodásmenetet, mert nem tudom elhinni, hogy akadjon magyar, aki csak azért, mert az ő látszólagos vagy vélt egyéni érdeke ezzel sérelem alá esik, nem akarja a maga faját, a magyar fajt !. évi fehr. hó 24-én, csütörtökön. megerősíteni, hogy ezzel Önmagát is biztonságba helyezze, de nem hiszem, nem hihetem, hogy a második gondolkozás állná meg a helyét, mert nem lehet itt ma már senki sem elbizakodott, nem mondhatja senki, hogy most mái kikászolódunk a falusi nép a magyar kisgazda földmivelőtársadalom segitsége nélkül is ebből az áldatlan állapotból. Hisz látjuk, hogy körülöttünk ég a világ, tüzpernye száll megcsonkitott szegény hazánkra. Helyénvaló dolog, okos dolog volna-e most ebben az időben épen gyújtóanyagot, robbantószert elhelyezni a társadalomban % Nem. Most állami épületünk tűzmentessé tételén kell fáradoznunk. (Élénk helyeslés.) Ezt pedig legjobban, legkönnyebben ugy érhetjük el, ha a földbirtokreformot, igazságosan, becsületesen végrehajtják. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Felkiáltások : Gyorsan !) Én megvallom, hogy a földbirtokreform igazságos és becsületes végrehajtásától sokat várok. Ereky Károly : Nem csináltak semmit ! Szabó István (sokorópátkai) : Sokat várok tőle, mert akkor itt kihúzzuk a méregfogát azoknak a föld alatt bujkálóknak, akik az agrártársadalom osztályai közé éket vernek. Megtörténik akkor valóban a kisgazdatenyésztés, megtörténik, hogy ki lesz elégitve a kisgazda f öldmivelő-társadalom és kezet fogva, mert nem lesz ok egymásra féltékenykedni, mindezek az osztályok együtt dolgozhatnak a keresztény Magyarország felvirágoztatásán. (Élénk helyeslés és taps.) Ereky Károly: A többség adjon programmot S Szabó István (sokorópátkai) : Én megvallom, nem hihetem, amint mondottam, hogy a törvény végrehajtását az érdekeltek akadályoznák, mert badarság volna tőlük. Én másutt keresem a hibát. Én ugy látom, hogy közigazgatásunk nehézkes. (ügy van J ügy van!) Ha pedig igy van, akkor ezt a közigazgatást meg kell reformálni. (Helyeslés.) Früwirth Mátyás: De minél gyorsabban! Huber János: Itt van a baj ! Ereky Károly : Az a baj, hogy Pest megye mást mond és a kormánynak nincs szava ! Huber János: Legyen Nagyatádi a belügyminister is ! Rubinek István : Pest megye nem az ország ! (Zaj.) Szabó István (sokorópátkai) : Ez a kérdés már régen izgalomban tartja a kedélyeket és a t. Nemzetgyűlés feljaj dúlása is ezt bizonyitja. Azt beszélik és talán lehet is némi alapja, hogy a belügyminister bukását nem a közte és a honvédelmi minister között lévő nézeteltérés okozta, hanem az, hogy ő a közigazgatás reformja mellé kötötte magát és ezért kellett távoznia» Huber János : Pedig más belügyminister nem jön ! (Mozgás.) Szabó István (sokorópátkai) : Ha ez igaz, akkor a kormány részéről gyengeséget kell tapasztalnunk, meghátrálást a vármegyék felirata, mondjuk igy, rohama előtt. Azt kell feltételeznünk, hogy félt. Én pedig azt mondom a kormánynak, ne féljen, nyúljon bele abba a darázsfészekbe,