Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

A Nemzetgyűlés 152. ülése 1.921. évi fehr. hó 24-én, csütörtöhön. 175 hisz fulánktalan kis méhecskék zsonganak abban, majd meglátja, mikor cselekedni kezd. (Mozgás.) Hallottuk mi ezeket a most zajongó urakat esküt tenni a nemzeti tanácsra. (Derültség a jobboldalon.) Láttuk őket pozicióikat ellenállás nélkül átadni a megyei szovjetnek. Hát hol volt akkor az a hires ellenállás, az a tradició, amelyre a nemes vármegye hivatkozik ? (Éljenzés és taps.) Meg kell reformálni a közigazgatást épen azért, hogy régi tradicióinak megfelelhessen, hogy az alkotmánynak újra valóban őrévé válhasson. Mert a nemes vármegyének bástyája megrepedezett és a nyilasokon oda nem kivánatos elemek mentek be. (Ugy van!) Ki kell ezeket onnan szorítani minden áron, helyet kell adni a valóban nemzetfentartó elemnek, a magyar fajtának, a magyar népért dolgozni akaró és tudó intelligenciának. (Ugy van!) Az országnak csak haszna lesz belőle, mert hiszen a közigazgatás ezek után majd nem egyes hatalmi tényezőknek kommandójára cselekszik, hanem valóban azé lesz, azért dolgozik, akiért dolgozni hivatva van, a népért. (Helyeslés.) A lelkek békéjét szolgálná erősen az is, na az uradalmak, különösen a seftelő bérgazdaságok nem azt néznék, hogy melyik az olcsóbb munkaerő, hanem sokszor némi áldozatokra is hajlandók lennének, amikor a mezőgazdasági munkásokat kell szerződtetniük. (Helyeslés a jobboldalon.) Má* pedig ugy hallottam, hogy nemcsak a múlt évben alkalmaztak munkásokat egyes uradalmak a megszállott területekről, hanem már az idén is olyan szerződéseket kinálnak a helybeli munkásoknak, hogy ezek kénytelenek legyenek azt visszautasítani és akkor majd hozzák a megszállott területről valókat. Hát, tisztelt Nemzetgyűlés, én megértem ezt az okoskodást, de nem tehetem a magamévá, hogy a megszállott területen lévő testvéreinkkel a kapcsolatot meg kell tartani s hogy ezért kell nekik munkaalkalmat adni, mert hiszen nem-e az a legelőbbrevaló, hogy itt a magunk portáján, ahol szabad magyarok laknak, legyen mindenki megelégedett ? Már pedig amit innen kivisznek részbért, ahelyett ugyanannyi munkás marad itt, munkaalkalom és kereset nélkül és növeli az ellátatlanok számát. Az integritás kérdésében sem válik előnyünkre — mint sokan mondják — a megszállott területről való munkások alkalmazása, mert meg vagyok győződve róla, hogy a magyar búzatermő földet az elszakitott testvéreink csak akkor szeretik meg igazán s csak akkor fájlalják vissza, ha örökre elveszettnek tartják. Akkor mindenre készek lesznek, hogy ezt a kenyértermő földet visszaszerezzék és áldozatokra is lesznek hajlandók. Mondanom sem kell, t. Nemzetgyűlés, hogy én a szabad forgalomnak vagyok a hive. (Éljenzés a jobboldalon.) Szabad forgalom és termelési szabadság nélkül nem is lehet elgondolni a termelésnek valódi megindulását. (Ugy van I jobbfelől.) Lehet-e attól a gazdától kivánni, hogy dolgozzék, munkálkodjék s hogy minél többet produkáljon, akinek portáján megjelennek a szuronyos katonák és ugy bánnak vele, mintha nem is egy szabad hazának egy szabad polgára volna, hanem valami gonosztevő. (Ugy van ! a jobboldalon.) Azért arra kérem a kormányt, a közálltásunk érdekében is, hogy amint csak lehet, de mindenesetre a jövő termés előtt adja ki a rendelkezését a szabad forgalomra. (Helyeslés jobbfelől.) Szüntesse már meg a mezőgazdák zaklatását, ne legyen ez az osztály kitéve annak, hogy vele szemben még kommunista izü rendelkezések állhatnak fenn, mert hiszen nem tisztelik nála a magántulajdon szentségét, erőszakkal viszik el munkájának eredményét meghatározott alacsony áron. (Zaj). Amikor én a szabad forgalomnak, a szabad termelésnek vagyok a hive s mikoi ezt kérem a kormánytól, akkor ne méltóztassanak azt gondolni, hogy talán tisztviselőink, hadiözvegyeink, árváink és rokkantjaink iránt én vagy akármelyik gazdatársam hideglelkü volna. Mi igenis akarjuk a jobb sorsra érdemes tisztviselőinket őket megillető megélhetéshez juttatni, (Ugy van ! jobbfelől.) hadiözvegyeinkről, árváinkról, rokkantjainkról akarunk gondoskodni, de a nemzet hálája s a polgárok kötelessége egyformán érintsen mindenkit ebben a hazában, ne csak egy osztályt, a földmivelő népet. De nemcsak, hogy ne zaklassa a kormány a termelőket, nemcsak idáig megy a kérelmem, hanem tegye lehetővé a termelést. (Ugy van!) Katasztrófa előtt állunk, ami Budapesten nagy riadalomra adna okot. Tegyük fel pl., hogy megállhatnak a villamosok, micsoda feljajdulás volna itt, micsoda megrökönyödés van, ha a zárórát korlátozzák a szénhiány miatt. Már pedig sokkal nagyobb veszély fenyeget bennünket, mint ezeknek a kényelmi zavaroknak előállása. Ide s tova itt van a tavaszi munka ideje. Ott áll a gazda lerongyolt eszközeivel, a falusi kovácsok nem tudnak dolgozni, mert nincs szén. Nap-nap után kapom a leveleket az ország minden részéből, melyekben arra kérnek, hogy utaltassak ki számukra a kovácsoknak szenet, mert ha nem, akkor nem tudnak a tavasszal vetni, nem tudnak szántani. ( Ugy van !) Patacsi Dénes: Tessék a mozikat becsukni, a kovácsoknak pedig szenet adni. Szabó István (sókorapátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Én a pénzügyministernek takarékosságra intését megszívlelendőnek tartom, de szeretném, ha most eljárna a kereskedelmi kollégájánál. Takarékoskodjék a szénnel valahol, de lássa el a falusi kovácsokat, tegye lehetővé a termelést, mert különben katasztrófának nézünk elébe. Usetty Ferenc : Az iskolákat is zárva tartják ! teljesen tönkremegy az ifjúság, nem törődnek vele. Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Egyenes felkérésre, t. képviselőtársaim nevében szólok. Idetették elibém ezt a nem tudom micsodát. (Derültség. Felmutat egy darab kenyeret.) Sze-