Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921. nyugalmáért, hogy ne legyenek itt olyan fájó sebek, amelyek a közéletet, a közvéleményt felzaklatják és minden komoly, nyugodt, békés munkának a lehetőségétől elzárják ezt a Nemzetgyűlést és elzárják az egész ország különböző osztályait. A legkeresztényibb dolog lenne ez a pozitív dolog, a középosztály felsegitése. Azonban ne felejtsük el, t. Nemzetgyűlés, hogy a középosztály nem egyenlő az állami tisztviselővel, mert a középosztálynak tagja az a dolgozó bánytársulati tisztviselő, az a banktisztviselő, az a kereskedelmi alkalmazott, akik ma a nagy konjukturák mellett is . . . Meskó Zoltán : Az összes fixfizetésü éhezők S Orbók Attila; ... ki vannak uzsorázva. Kérem a kormányt, hogy ezeknek szervezkedését támogassa és ezeknek harcát a nagytőkével szemben mindaddig, amig ez a harc jogos eszközökkel dolgozik, a lehetőség szerint támogassa és segítse elő. T. Nemzetgyűlés! Amint beszédem elején mondottam, erre az országra nézve valósággal csapás a folytonos válság. Épen ezért nem tudom eléggé kárhoztatni azokat, — főként a túlsó oldalról indult ki ez az agitáció — akik folytonosan belevetik a mi munkánkba a királykérdést, amit egyáltalán nem tartok most aktuálisnak és nem tartom kívánatosnak, hogy most mi a királykérdést tárgyaljuk. (Helyeslés balfelöl.) Nem tartom aktuálisnak, t. Nemzetgyűlés, mert nem elég az, hogy egy nagy politikai problémát megoldjunk, hanem az a fő, hogy a kellő időben oldjuk meg. Mert, valljuk be őszintén, hogy nekünk a királykérdést illetőleg sem az egyik, sem a másik oldalon kellő orientációnk nincs, valljuk meg azt, hogy addig, amig Magyarország nem jut gazdasági nyugvópontra, amig kelet felől egy óriási veszély fenyeget és mikor a lelkek még forradalmasítva vannak, nem szabad ezt a kérdést belevetni sem ide a nemzetgyűlésbe, sem pedig a közvéleménybe. En szentül meg vagyok győződve róla, hogy a Nemzetgyűlés minden egyes tagja ezt a kérdést tisztán a nemzeti érdekek szempontjából akarja megoldani és azt hiszem, mindenki elismeri azt is, hogy ez a Nemzetgyűlés az a szuverén testület, amely ennek a kérdésnek megoldására hivatott. Én szerintem a nemzeti érdekeket kell szem előtt tartani és pedig, t. Nemzetgyűlés, legfőképen az integritás gondolatát. (Ügy van! Ugy van!) Ezt a szempontot kell állandóan szem előtt tartanunk és magunk előtt hordoznunk, hogy vájjon az integritás visszaszerzését hogyan és miképen érhetjük el a királykérdés megoldásának utján. Dinich Vidor : A gyomor kérdését kell megoldani, nem a királykérdést! Orbók Attila: Azonban ki kell jelentenem, t. Nemzetgyűlés, — bár azok után, amiket mondottam, talán nem is kellene külön nyomatékosan hangsúlyoznom, — hogy minden olyan kísérletet, mely a Nemzetgyűlés megkerülésével évi febr. hó 24-én, csütörtökön. 171 a királykérdés megoldására irányulna, én a legmélyebben elitélek és forradalmi cselekedetnek minősítek. Integritásunk kérdésének a megoldása ; ez minden magyar szívnek a legnagyobb problémája. Dinich Vidor : Kell, hogy legyen ! Orbók Attila : Szerény véleményem az, hogy az integritást három dologgal biztosithatjuk legjobban : az egyik a konszolidáció megteremtése, a másik az agrárdemokráciának a biztosítása és a harmadik a közszabadságok helyreállítása. Meskó Zoltán: Jó hadsereg! Orbók Attila: Majd megméltóztatik hallani, t. képviselőtársam, hogy az én koncepciómnak, az én gondolatomnak nem a hadsereg a tengelye, mert tudjuk nagyon jól, hogy a trianoni békeszerződés szinte kizárja azt, hogy mi fegyverbe tudjuk áiiitani jelen körülmények között ezt az országot. Én ugy képzelem, hogy ha mi itt konszolidációt, társadalmi békét, demokráciát teremtünk, igazi demokráciát, akkor nemcsak az elszakított részek magyarsága, hanem az elszakított részek nemzetiségei is ide fognak vágyakozni, s ez lesz a legjobb irredenta propaganda. Akkor nekünk nem kell semmiféle balkáni diplomáciához, balkáni diplomata trükkökhöz folyamodnunk, (Ugy van! balfelöl.) mert ha boldog békés társadalmat hozunk létre, ha a társadalmi osztályok kölcsönös megértését megteremtjük, akkor nemcsak magyar testvéreink fognak ide vágyakozni, hanem a mi románajku magyar testvéreink és összes nemzetiségeink is, mint ahogy máris ide vágyakoznak a mi hű tótjaink. Épen azért nagyon, de nagyon nagy hibának tartom — és ezt nem győzöm elég nagy szuperlativusokban mondani, hogy milyen nagy hiba — a nemzetiségi ministerium megszüntetését. Hogy ez a ministerium népszerűtlen lett, annak is megvan a magyarázata. Azt hiszem, a Nemzetgyűlés minden tagja belátja, hogy a nemzetiségi ministeriumra szükség van, (Helyeslés balfelöl.) mert kifelé ezzel demonstrálhatjuk legjobban, hogy mi igenis nem akarjuk a múlt hibáit megismételni. (Zaj jobb felöl.) Azonban a nemzetiségi ministerium is elkövetett egy hibát, amikor hivatásának itt, ebben a kicsiny, csonka Magyarországban túlzott hatáskört tulajdonított és nemzetiségi kérdéseket akart csinálni ebben a csonka Magyarországban kvázi erőszakkal, holott itt igazán nagyon, nagyon kevés nemzetiségi kérdés van, tekintettel arra, hogy nagyon kevés a nemzetiség. Szóval a nemzetiségi ministeriumot fenn kell tartani, azonban ne igyekezzék ez a ministerium, hogy a saját fontosságát emelje, erőszakkal nemzetiségi kérdéseket csinálni s azokat a porondra hozni. Dinich Vidor : Kérdezze meg, hogy mit szól hozzá a pénzügyminister ur. Orbók Attila: A közszabadságok helyreállítása igazi integritási programm. Itt több szaqo*