Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921. a kérdés is. Nagyon jól tudjuk, — erre nem akarok kitérni, ez külön interpelláció tárgya volna —hogy az egész beszerzési csoport-rendszer halva született idea és csak arra jó, hogy a beszerzési hivatalno­kok járjanak vele jól. Nem akarom meggyanusi­tani őket, tisztelet az általánosságnak, de a lehe­tetlen sok korrupt kivétel teljesen megöli, diszkre­ditálja és kipusztitásra éretté teszi ezt a beszer­zési csoport-rendszert. Hiszen az én kerületem egyik járásában, a balatonfüredi járásban megtörtént az, hogy ott a tisztviselők, az állami alkalmazottak május 22-én kaptak a zalaegerszegi beszerzési főcsoporttól legutoljára szállítmányt, amelyben cipőpertli, spanyolviasz vannak, de nem a legszükségesebb életszükséglet! cikkek és 80 deka liszt kvantum a 7 kg-ban megállapított lisztadag helyett. Ezek anomáliák, mindegyik képviselő ur nagyon is tisztában van vele és nem akarom a Nemzetgyűlés idegességét és türelmetlenségét ezzel táplálni, de segiteni kell valahogy rajta. Én valahogyan talán ugy gondolnám, hogy a vármegyei alispánok, vagy a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe utal­tassanak a beszerzési csoportok. Reischl Richárd : Annál rosszabb, akkor vége van ! Zákány Gyula : Igaza van a t. képviselő ur­nák, akkor rájövök a másik bajra, a közigazgatás hibáira, a közigazgatás reformjára. Teljesen defe­rálok, mert a vármegyei közigazgatást nagyon reformálni kellene. (Egy hang a jobboldalon : Csak a szabadforgalom segíthet !) Most már az a kérdés, hogy hogy van segitve az állami alkalmazottakon, ha nem ruházzuk rá az ellátás ellenőrzését az alispánokra, vagy a pénz­ügyigazgatókra és a beszerzési csoportok grasszál­hatnak a legnagyobb szabadossággal, a legna­gyobb lelkiismeretlenséggel az amúgy is nagyon aktuális keresztény és nemzeti eszme cégére alatt. Mert a korrupt zsidó kereskedőknek soha nagyobb okkázió nem kínálkozott — nagyon jól tudja Sándor Pál — mint most ennek a védelme alatt és ameny­nyire örvendetes, hogy gazdasági reneszánszban robbant ki ez a reakció, épen olyan nagy hibák vannak ezen a téren és én sokkal igazságosabb vagyok az igen t. képviselő úrral szemben, külö­nösen Sándor Pál képviselő ur tegnapi felszólalása alapján is, semhogy meg ne hajtanám, illetve le nem csüggeszteném fejemet azon adatok kompli­káltsága előtt, amelyek olyan meggyőződés hang­ján, olyan nyíltan világosan voltak előadva, hogy azon az állásponton vagyok a t. minister úrral szemben, nem tehetek mást, mint csatlakozom Szabó József t. képviselő ur indítványához, hogy tessék paralmenti bizottságot kiküldeni. Ez csak kitérés arra, hogy itt ilyen lehetetlen jelenségek vannak, hiszen minden felszólaló kép­viselő ur a kormányvita folyamán megpendítette azt az aggodalmát, hogy nem diszkreditáltatik-e a keresztény nemzeti eszme. Az ilyen jelenségek mindenesetre tönkreteszik ennek a valutáját. évi fehr. hó 24-én, csütörtöhön. 157 Ez az egyik, — mint mondtam — a másik dolog a státusrendezés. Ez a lehetetlen dolog, ez a lehetetlen dsungel, ez a lasciate ogni speranza területe, a hagyjatok fel minden reménnyel az állammal szemben. Ahányszor a legjogosultabb leghumanisztikusabb előléptetési igénnyel áll az ember szemben, akkor az illetékes tényezők egy­szerűen azt felelik, hja a kivételes törvény, hja a státus-törvény beszüntetett minden előléptetést, lehetetlen. Sándor Pál : Kényszeritik őket tisztesség­telennek lenni ! Zákány Gyula : Ugy van. Csak két konkrét tényt hozok fel ennek a státus-hibának, ennek a státus-nyavalyának az illusztrálására. Pl. az a szegény fiatalember, aki megszerezte a diplomát a háború előtt, berukkolt, végigverekedte az ösz­szes csatatereket, — mig az itthonmaradt felmen­tett kollégája rangban nagyszerűen ment előre — mikor hazajött, olyan lehetetlen státusba került, olyan lehetetlen gazdasági és erkölcsileg is hiva­tali ambícióját, lelkesültséget lehetetlenül sértő státus-fokra, hogy az semmiféle arányban nem áll a másikkal. Itt van pl. csak a másik kérdés. Az a vasutas elvégezte a középiskolát és berukkolt a háborúba mint tartalékos hadnagy. Kérte a szabadságát, hogy a tiszti tanfolyamot elvégezhesse, nem en­gedték szabadságra, tehát tovább végiglyukasz­totta a testét. A háború közepén, a vége felé meg­nyílt a tanfolyam, jelentkezett, el is végezte, szóval kvalifikálva van az előléptetésre és 9 évi, 10 évi vasút állami szolgálat után, most a háború után megnősült, megcsaládosodott, lehetetlen körül­mények között s mégis díjnoki rangban van akkor, amikor kollégái, osztálytársai két aranycsillaggal járnak-kelnek és megfelelő, gazdaságosabb körül­ményekhez jutottak. Ez nagyon sérti annak az amúgy is száz percentesen igénybe vett állami al­kalmazottnak nemcsak gazdasági berendezett­ségét, gazdasági sfátusbeli viszonyait és nemcsak anarchisztikussá teszi őt, hanem anarchisztikussá teszi az ő hivatásbeli feltételeit is, az ő erkölcsi készletét, hivatali energiáját. Akkor azután azt kapja az ember feleletül, hogy rendezés alatt áll a státus. Ez nem megy, igen t. Nemzet­gyűlés. Van egy nagyon érdekes esetem. A debre­ceni egyetemnél a könyvtárnok-gyakornoki állá­sokban 3—4 ur van olyan, akinek külföldi diplo­mája van, egyik-másik két diplomával van ellátva, a könyvtárnokhelyettesi állásban pedig dr. X. Y., aki mögött szintén négyévi háború, szenvedés és egy becsületes intellektuális munka van, nem tud előlépni, mert amikor a jogos panaszával és igé­nyével odamegyek, akkor citálják az 1920. évi XI. tc.-t és azt mondják, hogy a státust rendezik. Ez nem medicinia, t. Nemzetgyűlés. Sziráki Pál : Komédiáznak vele. Zákány Gyula; Nagyon jól tudom, hogy a kormányzat vis major helyzetekkel áll szemben. de nem akarom elhinni és a tekintetben teljesen kapacitálhatatlan vagyok, hogy ezen a helyzeten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom