Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. Ereky Károly : Hol lakik ez a Stern Samu ? (Derültség.) Sándor Pál : A Nyul-utcában. Lukiéban volt elég tisztesség, hogy ezt az ajánlatot nem fogadta el. Szabó István ( sókor ópát kai): A lakást megtartotta ? Sándor Pál : A lakást megtartotta és Stern is megtartotta a magáét. Fangler Béla: Miért nem társul Stern Sam uval ? (Derültség. ) Sándor Pál : Most pedig rátérek anélkül, hogy kommentárt fűznék hozzá — és ez az utolsó, amit még mondani akarok, köszönöm szives türelmüket — két dologra. Nem fogok túlzásba menni, de engedjék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy ezt az irást félig felolvassam önöknek. Az egyik a baromfikereskedők ankétjének rezüméja, a másik pedig kilenc nagy tojáskereskedő cégnek hozzám intézett levele. A tizedik tojásnagykereskedő azért nem irta alá a levelet, mert ellenséges viszonyban van Stern Samuval. Ezt a két t dokumentumot kötelességem itt előterjeszteni. Én magam nem voltam jelen, de a levelet kilenc nagy cég irta alá, amelyekről tudom, hogy tisztességes, nagy cégek. (Egy hang jobbról : Keresztény Gégék ?) Nem, kérem, zsidó cégek. Azt mondja ez az irás. (Olvassa) : »A múlt év októberében az Országos Központi Árvizsgáló Bizottságnál az érdekeltek bevonásával értekezletet tartottunk, amelyen elsősorban az akkori 140—150 koronán álló disznózsír árak lenyomásáról folyt a tanácskozás. Ezen az értekezleten az élelmiszerszállitók képviselője bejelentette, hogy vállalata nagyarányú baromfiakciót kezdeményez, főleg azért, hogy a nagymennyiségben piacra dobandó libazsírral a disznózsír árát leszorítsa. A libazsír ára az időben 120—140 korona volt. Az élelmiszerszállitónak erre az akciójára vonatkozólag konkrét javaslatokkal állt elő a közélelmezésügyi ministernél. A bevallott és állandóan hangoztatott cél a zsirárak lenyomása volt és a köztisztviselők baromfival való olcsó ellátása. Ezt oly módon akarták keresztül vinni, hogy a libáknál nyert zsirmennyiséget piacra dobják a disznózsír ár leszorítására, a lefejtett húst fogják felhasználni az olcsó husakció lebonyolítására, a májat pedig pástétom alakjában fogják exportálni. A közélelmezésügyi ministerium hozzájárult e tervhez. Látjuk, mi lett az előre beígért eredményekből. Az Élelmiszerszállitó nagy arányokban fogott hozzá a baromfiak összevásárlásához. Naponta 1000—2000 libát fejtettek. Mielőtt bevásárlásukat megkezdték volna, a pulyka és csirke ára kilogrammonként, nagybani árakat értve, 45—50 korona között mozgott. A nagyarányú bevásárlások következtében az árak 100—140 koronára szöktek fel. A liba kilogrammja 65—70 korona között mozgott, felévi február hó 23-án, szerdán. 143 szökött 150—170 koronára. A kezdetben 140—150 koronás disznózsír ára, amelyet az olcsó libazsirnak kellett volna lenyomni, időközben 240 koronára szökött fel. A libazsír ára, mely 120 — 140 korona volt, a nagybani forgalomban is elérte a 180—200 koronát, tehát az egész vonalon nagyarányú áremelkedést idézett elő az élelmiszerszállitók akciója. Jellemző, hogy mi történt az u. n. olcsó baromfi-husakcióval. A baromfihúst a karácsonyi ünnepekre kellett volna forgalomba hozni. Két napig plakatirozták is és a fővárosi élelmiszerüzemnél lehetetlen mennyiségeket, negyed- és félcsírkéket akartak kiosztani. A kiosztás maga tényleg legföljebb egy-két napon át történt, és de facto a legminimálisabb mennyiség osztatott ki.« Vass József közélelmezésügyi minister: Kétszázezer kilogramm osztatott ki. Sándor Pál : En a kereskedő jelentését adom elő, ugy, ahogy ők egyhangúlag elfogadták és azért, amit ezek az urak mondtak, azt hiszem, elvállalhatom a r felelősséget. (Továbbolvassa) : »Ekkor az Élelmiszerszállitó arra hivatkozott, hogy a magyar publikum finnyás, nem szívesen veszi ezt a nyúzott húst, különben is az olcsó baromfiakció állandó krokitémája volt az összes napilapoknak. Előállott tehát azzal a javaslattal, hogy a legjobb volna az egész baromfiakcióra összegyűlt husmennyiséget Bécsbe exportálni, (Mozgás.) ahol ekkor már 150—180 korona volt a baromfihús kilogrammja. Csodálatos módon ehhez az engedélyt meg is kapta és a baromfihúst fagyasztva Bécsbe exportálták. A zsír tényleg piacra került, de természetesen az időközben jóval magasabb, 180 koronás áron. Végezzünk most már egy kis kalkulációt, — az egészet összeállították azok, akik egész életükben ezzel foglalkoztak — mit nyúzott le az Élelmiszerszállitó egy ilyen hat kilogrammos libáról, jobban mondva — irják — a fogyasztóról. A hat kilogrammos liba bevásárlási ára kilogrammonként 100 koronát véve, 600 korona. A liba zsírja és mája kitesz együttesen 3 kilogrammot, 25 deka elesik a belső részekre, marad 2 kiló 70 deka. Megjegyzem, itt az egyikük azt mondta, hogy ez a számítás kissé túlzott. Három kilogramm zsír 180 koronájával számítva, 540 korona, 2 kiló 70 deka hus 70 koronájával számítva, 190 korona, összesen 730 korona, Tehát 130 koronát minimálisan nyertek minden 6 kilogramm libánál. Ekkor még nem is veszszük számításba azt, hogy a liba máját libamájpástétommá feldolgozva, kilogrammonként 600 koronáért értékesiti az Élelmiszerszállitó két libamájpástétom gyára. A baromfiakció lebonyolítása tipikus példája az Élelmiszerszállitó üzemi stílusának. A bemondott cél az olcsó baromfi és a zsirakciő. A be nem vallott cél a nagy exportlehetőségek kihasználása. Ez magyarázza meg azt a féktelen árpolitikát, amelyet az Élelmiszerszállitó a be-